A hobbim: az önkéntes munka

Török Lejla előtt egy egészen más dimenzió nyílt meg, még az életét is megváltoztatta, amikor néhány évvel ezelőtt belevágott az önkéntes munkába. Számos területen kipróbálhatta magát, rengeteget tanult belőle, új szakmákkal ismerkedett és barátot is szerzett. A Női váltó önkéntese személyes vallomásban mondja el, miért is klassz ez az egész.

31 éves vagyok. Sajnos sosem tudtam célirányosan terelgetni az ambícióimat a szakmai élet terepén, ugyanis nem tisztult le bennem az, hogy merre vegyem az irányt. Túl sok minden érdekelt mindig is, nem tudtam kizárólagosan egy területre koncentrálni, amelyben igazán elmélyedhettem volna. Cél nélkül bolyongtam hát középiskoláról egyetemre, majd onnan különböző munkahelyekre.

Évekkel ezelőtt egy előadáson belém ivódott egy mondat arról, hogy otthon, a kanapén ülve sosem fog rám találni a hivatásom. Így hát felhagytam az ücsörgéssel. Ekkor döntöttem el, hogy tudatosabban, és tevékenyebben fogom a szárnyaimat próbálgatni. Mivel a munkahelyekkel nem mertem és nem is akartam játszadozni, úgy gondoltam, hogy a fix állásom mellett keresgélek tovább és erre az önkénteskedés adta nekem a legtöbb lehetőséget.

Míg külföldön gyakori, hogy az emberek beépítik a hétköznapjaikba az adományozást, leginkább idő és energia formájában, addig itthon sajnos nemhogy nem trendi, de nem is nagyon ismert az önkénteskedés.

Számomra az önkénteskedés nemcsak az önzetlenségről szól, jóval több van ebben egyirányú segítségnyújtásnál. Ez egy olyan, kölcsönösen jó hatású tevékenység, amely nemcsak két félnek nyújt pozitív hasznot akkor és ott, hanem a következménye hosszabb távú és sokkal messzebbre elér.

Én azzal kezdtem, hogy számomra izgalmas szervezetek honlapját böngésztem, amelyekhez szívesen csatlakoztam volna. Olyanokat választottam ki, amelyeknek a tevékenysége érdekel és nekem is szívügyeim vagy könnyen azzá válhatnak (emberi jogok, integráció, környezetvédelem, kultúra stb).

Különböző rendezvények szervezése és lebonyolítása révén sokat tanultam a különböző kultúrákról: ünnepeikről, szokásaikról, zenéjükről. Valamint magáról Budapestről és a város régi épületeiről is. Ezeken az alkalmakon klassz helyszíneken jártam és kooperáltam azok barátságos dolgozóival. Részt vettem fotókiállítás szervezésében a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban, ami külön öröm volt, mert így kicsit mögé láthattam ennek az általam nagyon kedvelt terepnek. Festettem a Vasúttörténeti Múzeum falára mesét, hogy hangulatosabbá tegye a gyerekek látogatását. Nagyon inspiráló volt kreatív emberekkel együttműködni, akik segítettek a problémamegoldó képességemet fejleszteni.

Internetes önkéntes munkákat is vállaltam: például honlapot szerkesztettem, applikációhoz adatbázist gyűjtöttem, táblázatokat gyártottam, információk után kutattam. Így olyan programokat tanultam meg használni (wordpress, canva), amelyekkel a jelenlegi főállásom során talán sosem találkozom, viszont így még egyszer hasznomra válhat ez a tudás is .

Az önkéntes munkának köszönhetően a nevem is megjelent nyomtatásban egy tanulmánykötetben, amelyet egyetemekre juttattak el. Ehhez szintén “csak” az időmet és a lelkesedésemet adtam hozzá, miközben interjúkat készítettem.

Fotó: Unsplash

Volt, hogy magam szerveztem olyan érzékenyítő programot, amelynél a saját baráti körömben gyűjtöttem önkénteseket és fel tudtam használni a korábban önkéntesként szerzett tapasztalatokat és kapcsolatokat. Jelenleg olyan interjúsorozatot szerkesztek, amely segít a fiataloknak a pályaválasztásban azzal, hogy különböző hivatásokat és szakembereket mutat be.

Akadt egy alkalmas és több hónapos munkám is. Egyik sem volt megterhelő, mindig a szabadidőmhöz mértem, hol napi 1-2 óra volt, hol egy délután, de előfordult egy egész hétvégés program is.

Az önkéntes munkáimat szabadon választom, azt is, hogy mennyit tudok vállalni, viszont, ha elköteleződöm, azt mindig komolyan veszem.

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy az adott szervezet kiírja, miben kell segíteni, és azokat felosztjuk egymás között, hogy ki, mit és mikor tud elvégezni. Már vannak egész bejáratott módszerek, felosztások egyes önkéntes közösségekben a megszokott társasággal.
Nagyon jó önismereti tapasztalás volt az, hogy megfigyelhettem, hogyan találom fel magam idegen közegben, számomra ismeretlen szituációkban. Legkedvesebb emlékem az, amikor egy közös főzésen megismertem egy lányt, akivel pár óra beszélgetés után, 2 hónappal később végül együtt mentünk Spanyolországba nyaralni, mert épp akkor egyikünknek sem volt kivel utazni. Jelenleg is barátok és már munkatársak vagyunk egy teljesen más területen. Előfordult, hogy az egyik szervezet, ahol önkénteskedem, beajánlott egy céghez egy olyan munkára, amelyért fizetni is tudtak.

Ami mindegyik önkéntes munkámban közös, hogy rettentően élveztem őket, és olyan tapasztalatokat, tudást szereztem általuk, amelyek mind hozzátettek a mai énemhez. Már nem félek új dolgokba fogni, sőt még inkább keresem a lehetőségeket, amelyekben kipróbálhatom magam. A kíváncsiságom és a tudásvágyam nem csillapodott, hanem még inkább felerősödött.

Izgalmas volt hozzám hasonló és más beállítottságú emberekhez kapcsolódni is. Szívmelengető érzés valami nagyobbnak a részévé válni és hatással lenni másokra. Nem mellesleg hatalmas erővel bír, amikor olyan emberek gyűlnek össze, akik egy célért dolgoznak.

Mi szól még mellette? A saját tapasztalatokból merítve, azt mondhatom, hogy:

  • Jó hatással van a közérzetre, ha az ember hasznos dolgokat tesz, ezáltal segít másoknak, adhat valami jót, értéket teremthet, példát mutathat.
  • Magány ellen tökéletes megoldás olyan közeghez csapódni, akik hasonló értékrendszerrel bírnak, főleg, ha még az érdeklődési kör is megegyezik.
  • Rendkívül jó a kapcsolati háló bővítésére, amely a hétköznapokban is hasznos lehet.
  • Minél több és változatosabb projektet vállal el az ember, annál szélesebb lesz a látóköre, nő az önbizalma, magabiztosabban tud teljesíteni az élet más területein is.
  • Egyes munkák segíthetnek átértékelni a saját életünket, a prioritások változhatnak, ha önkénteskedés során ráébredünk, melyek az igazán fontos dolgok. Hálásabb és elégedettebb életet élhetünk.
  • Nemcsak a fiatalok önéletrajzában mutat jól az önkénteskedés. Olyan készségekre, tapasztalatra lehet szert tenni, amely a legtöbb munkáltató előtt szimpatikus lehet.

Azóta sem találtam meg a keresett sugárutat, helyette inkább sok apró, kalandos ösvényre tévedtem, amelyek mind tanítanak és én ezekben találtam meg a régóta vágyott elhivatottságot.

Csak biztatni tudok mindenkit, hogy próbálja ki a tudatosságnak ezt az útját!

címplapkép: Unsplash

Vélemény, hozzászólás?