Mi van akkor, amikor egyik pillanatról a másikra a nőnek kell családfenntartóvá válnia? Hogyan éli meg a párkapcsolat, amikor apa főz és látja el a családi teendőket, anyuka pedig hajt, hogy meglegyen a mindennapi betevő?
Adott a 40-es férfi, aki a multikban húzta le élete első 18 évét, kb 9-19-ig tartó munkarendben (neeem, parpíron persze, hogy nem így). Közben jött a nagy boldogság, jött a Nő, aki nagyon hamar feleség pozícióba lépett elő, és aki őrült iramban gyerekekkel örvendeztette meg férjét. Volt itt minden, majdnem úgy, ahogy az elő van írva: három helyett két gyerek, négy kerék, szépen mosolygó feleség.
Ez azonban nem az a habkönnyű rózsaszín mese, ahol a család a búzamezőn kéz a kézben a gyerekekkel boldogan kacagva távolodik, miközben a kamera a naplementét mutatja. A kisgyerekek ugye cukik, mindannyian tudjuk, de ritkán hagyják például az embert aludni éjszaka, hétvégén pláne nem, ébrenlétük alatt pedig lehetetlen beszélgetni más felnőttel két mondatnál többet. A nyaralás alatti pihenés ugye hahaha, ezt mindannyian ismerjük. Férj és feleség minimális időt tud hát egymásra fordítani, a show-nak azonban mennie kell.
Anyuka a második gyerek után otthagyja a biztos munkahelyét, mert két gyerekkel már tényleg nem megy a napi 10 óra távollét, vállalkozást épít az egyéves mellett, férj pedig hajt a multinál, hogy megadja a biztos anyagi bázist. Hazaérve pedig jön a második műszak az apának: gyerekek, fűnyírás, főzés, megosztott háztartás.
Így röpülnek el az évek, hét ebből mindenképp, mire apuka egyre fáradtabb és motiválatlanabb lesz. A klasszikus kiégés tüneteit produkálja. Esténként a tévét bámulja, mert már nem tud máshogy kikapcsolni, hiszen a munkahelyen nagy átalakításokat kell levezényelni, embereket elbocsájtani, reggeltől-estig meetingeken ülni, amelyek legtöbbször – valljuk be -, nem vezetnek sehova. Apuka feszült és ingerült, semmi sem hozza lázba, de a céges autó és a jó fizetés kell, hiszen Anyuka karrierváltóként épp felfutóban lévő vállalkozását egyengeti, abból pedig nem tartható el egy család.
És akkor jön a fordulat, az isteni gondviselés. Remek lehetőség csillan fel hősünk (Apuka) orra előtt: jó kondíciókkal (értsd: jó pár fizetett hónappal), le lehet lépni a cégtől. Csak pár hónap pihenés! Végre! Kecsegtető a lehetőség. Üldögélni egy kávézóban, meglátogatni egy távoli barátot Afrikában, sokkal többet lenni a srácokkal, a családdal. Bele merjünk vágni? Hát persze! Hiszen ha nem így csinálod, kinyiffansz! – mondja a feleség. Egy-két hónap pihenés. Így indul. Aztán másfél év lesz belőle.
Jó a srácokkal lenni, akik tulajdonképpen most nőnek össze az apjukkal, de a dolgos hétköznapok is unalmassá válnak egy idő után. Apuka is rájön, hogy az óvoda-iskola-játszótér-bolt-háztartásvezetés bűvös akárhányszöge elég egyhangú. Anyuka szorgosan építi a vállalkozását, így a remélt közös ebédek, hétköznapi séták sorra elmaradnak. Apuka dönt: visszamegy dolgozni.
Miért nem sikerül elhelyezkednie? Biztosan vele van a baj!
Hiány van szakképzett fizikai munkásokból, mérnökökből, It-s szakemberekből mindenképp. Egy átlag programozó hetente 4 állásajánlatot kap a LinkedInen keresztül – mondja egy állásportál cégvezetője. Vagyis csak azon az egy fórumon havi 16 ajánlatot kapnak a divatos szakmák dolgozói. Igen, ott lehet milliós fizetéseket kérni és kapni. De sajnos nem mindenki mérnök, vagy programozó. A munkanélküliség pedig nem ragályos betegség, önismereti tanfolyamnak azonban kiváló.
Meddig lehet fenntartani a látszatát annak, hogy bár alig van pénz a családi kasszában, ne látszódjék rajta a kétségbeesés, hogy igenis kell az a munka? Ha sokáig, szerencsés ember.
Az egész helyzet a párkapcsolat próbatételére is tökéletes, mert eljön az a pont, amikor Férjnek a feleség elé kell állnia, hogy elmondja: hamarosan elfogy a pénzünk! Most te jössz, kedves anyuka, most te leszel a családfenntartó. Ha akarod, ha sem. Anyuka pedig hajt éjjel-nappal, hogy minden meglegyen. Először érezte meg azt a nő, hogy mekkora súly van egy férfin: elő kell teremteni a lakáshitelre valót, a rezsire, a sulira, a nélkülözhetetlen gyerekcipőre. Vajon ebben a hónapban sikerül a mutatvány? Minden éjjel hajnalig dolgozni, hiszen a gyerekeknek attól még, hogy Anyuka családfenntartó lett, az anyjuk maradt: akarták éjjel, akarták nappal, akarták csak úgy, hogy hozzá bújhassanak, akarták betegségben és jókedvükben is. A vállalkozói létben pedig az a legrosszabb, hogy kiszámíthatatlan: volt, amikor a család jól vette az akadályokat, volt, amikor nehezebben.
Aztán egyszer vége szakadt. Férj munkát talált. És a feleség szívből reméli, hogy a férj a következő tíz évet megint dalolva húzza le a multinál, Anyuka pedig végre foglalkozhat azzal, ami érdekli. Ha húsz forintért, akkor húszért.
Epilógus: Ami pedig a párkapcsolatot illeti: emelje fel a kezét az, akinél egy ilyen helyzet nem ropogtatja meg az alapokat? Amikor a férfi elfogadja, hogy a feleség a családfenntartó, és szó nélkül viszi a háztartást és a gyerekkel járó logisztikát. Egy dologra jó ez: mindketten beleláttak a másik helyzetébe, és őszintén mondták egymásnak, hogy egyikük sem akar többé a másik helyére lépni.
Fotók: Unsplash
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
