Hogyan dolgoznak azok a kollégáink, ahol nem csak egy-két gyereket kell lekötni nyáron, miközben szabadúszóként hozni kell a napi penzumot vagy be kell járni egy „komoly” munkahelyre? Megírták.
R. Fonyó Barbara (Momwithfive) – Nyári munka digitális nomádként
Pontosan így. Öt gyerek mellett. Mellettük másképp nem is lehetne. Mellettük tudok csak igazán kikapcsolódni. Kikapcsolódni a munkából. Amit amúgy el kéne végeznem pont úgy, ahogy az év többi napján is.
Ugyanúgy. Mert a megbízások, az ügyfelek, az olvasók is pihenni szeretnének, ezért keresnének meg engem, ezért olvasnának engem. Hogy kikapcsolódjanak.
Így aztán a nappalt éjszakára cserélem, a munkaebédet a strandra szervezem és bízom benne, hogy a megbízom szereti a hekket meg a sült krumplit és ha az ajánlatommal elsőre nem is, de két kakaós palacsintával már simán lekenyerezhetem és azután mégiscsak igent mond a nem helyett.
Az írás helyével még ennyi gondom sincs: kocsiban, az anyósülésen már fél kézzel is, bár tény, hogy a napközis tábor előtti padsor kényelmesebb, csak ott meg akadozik a wifi, cserébe viszont sok a szúnyog. Öröm az ürömben, hogy így azonban legalább kisebb az esélye, hogy a gyerekeket a táborban hagyom a nap végén, mert annyira belefeledkeztem a munkámba.
A kikapcsolódás, a munkából való kikapcsolódás tehát már egész jól megy. Hiába no, nagyon segítőkészek a gyerekeim. A pihenésre és a lazulásra való receptet azonban még keresem. Lehet, hogy ott más segítség után kéne néznem?
Dolgozni négy gyerek mellől: Merát Anikó – Vártam a nyarat, a szünetet
Sok volt az iskola, a megoldandó probléma, kedden egyiknek kell korábban menni, szerdán a másiknak, ezt fizesd be, meg azt, de időben, ne felejtsd el, megint rövidebb nap, hozd el előbb a gyereket, lecke, úszócucc, verstanulás, aláírás, kirándulás, bepakolni, kipakolni, kimosni, elhozni, nyíltóra, fogadóóra, különóra, bevinni, pótolni, figyelni, figyelni…. Vége.
Szusszanás.
Már csak egy megoldandó maradt: a szünetben itthon vannak mind a 4-en, mi meg dolgozunk. Az előbbiekhez képest ez nem is tűnik olyan nehéznek. Persze már év eleje óta tervezzük, hogy hogy lesz. Felkészülünk.
A szabadságaink nagy részét ekkor vesszük ki. Minden hónapban egy hét. 3 hét már le is van fedve. 3 hétig a másik félnél vannak (apánál), így már csak 4 megoldandó hét maradt. Ebből egy hetet a nagynéni is vállalt, vidéken lazulhatnak a gyerekek a nagyfiú kedvenc unokatestvérrel.
Idén nem akartam már őket iskolai napközis táborba vinni, drága tábort meg nem tudunk befizetni, és olyan alig van, ami mind a négynek megfelelne és egy időben is lenne, úgyhogy ez nem opció. Így azt a megoldást találtam, hogy 6 órás munkaviszonyba mentem a munkahelyemen, amivel jóval kevesebb munkanapom van egy héten, és a többi nap velük tudok lenni. Nem is bánom, már dögfáradt voltam.
Amikor meg mindketten dolgozunk, a nagymama vigyáz rájuk. Ott is medencés buli és kényeztetés a jó levegőn. Mi meg a sok közös időnkben kirándulunk, biciklizünk, strandolunk, vonatozunk, állatkert, vidámpark, cirkusz, uno, monopoly, mozi, délig alvás, fagyi…. Ne is legyen vége…
Kiemelt és cikkbeli fotó: Merát Anikó képei
