computerrel dolgozó lány

Ki az ideális pályakezdő?

Mindenki másként gondolja. A fiatalok úgy, hogy alázatosak, kitartóak, és tudnak várni a karrier beindulására. A munkaadók pedig éppen ezt hiányolják bennük. Közel 700 pályakezdőt kézdezett a Jobsgarden arról, hogy szerintük mi az ideális munkavállaló ismertetőjegye. Majd megkérdezték erről a cégek hr-eseit is. Volt némi ellentmondás a kapott eredményekben…

– Segítettem bejutni egy rokon kislánynak külföldön az egyik nagy technológiai céghez az egyetem után. Egy hónap után csörgött a telefon, hogy nem érzem itt jól magam, engem itt úgy kezelnek, mint egy pályakezdőt. Miért, nem vagy az? Csak ennyit tudtam hirtelen kérdezni – mesélte nem kevés döbbenettel a hangjában egy hr szakértő ismerősöm. A lány azóta felmondott, pedig egy-két hét után név szerint kiemelték a csapat előtt, érdekes előadásokon vehetett részt és egyáltalán, a számítógépipar fellegvárában volt.

Mi a gyakornokunkat azért küldtük el, mert nem járt be, és azt mondta, hogy az ő biológiai órájának leginkább az este 9-hajnalig való dolgozás felel meg. Nem tudtunk ezzel mit kezdeni, elengedtük.

Ezt a történetet pedig egy állásportál korábbi vezetője mesélte néhány hónappal ezelőtt. Kivel van a baj? Baj van egyáltalán? És tényleg: a mai munkaerőhiányos időszakban, milyen egy idális pályakezdő? Erről készített kutatást a Jobsgarden. 

A személyes kompetencia fontosabb, mint a szakmai tudás – mondják a HR-esek, akik a jövőben a legnagyobb változást ezen a területen várják. A megkérdezettek szerint az emberi oldal a leginkább meghatározó, míg a szakmai felkészültség csak a második helyen végzett. Az innovációra és az új generációra nyitott cégek keresik is az egyéniségeket, a tudással pedig úgy vannak, hogy azt majd házon belül megadják. Fontos elvárás lenne a türelem, az alázat és a kitartás is a munkáltatók részéről, ám a mostani fiatalok mindent sokkal gyorsabban akarnak megkapni, mint a korábbi generációk, tisztában vannak az elvárásaikkal és nem félnek ezeket kinyilvánítani.

A pályakezdők rövid időtávban gondolkodnak, szeretnének néhány hónap alatt karriert építeni, az előmenetelért azonban általában ennél többet kell dolgozni. Elsősorban izgalmas feladatokat keresnek, ezért sokszor komoly kihívást jelent fenntartani a motivációjukat. Elvárásuk, hogy mindig történjen valami, ezért egyes munkaadók felkínálnak és olykor kitalálnak újabb pozíciókat, feladatokat, hogy félévente megadhassák az előrelépés élményét a fiataloknak, akik szinte azonnal be is számolnak a hírről a közösségi oldalaikon. Amiben kimagaslóan jó ez a korosztály, az az önmenedzselés, ezt a munkaadók 70%-a is megerősíti”-mondja Paulovics Éva, a kutatást készítő Jobsgarden ügyvezető igazgatója.

A munkaadók 64%-a véli úgy, hogy a frissdiplomásoknak nincs reális pályaképük és mindössze 15%-uk szerint vannak tisztában a munkahelyi elvárásokkal. A fiatalok viszont ennél jóval magabiztosabbak, 65%-uk azt mondta, nagyon is tisztában van vele, hogy mi vár rá egy munkahelyen. Sokszor éppen ezért ódzkodnak a cégek attól, hogy teljesen pályakezdőt vegyenek fel, mert a minimális munkatapasztalat igénye olyan egyszerű dolgokat jelenthet, mint, hogy fel kell kelni minden nap, időben be kell érni, energiát kell fektetni egy cél elérésébe, akár rosszabb napokon is.

Azt gondolom, hogy a fiatalok gyakran csalódnak. Mivel sokuknak nincs reális képe arról, hogy milyen a munka világa, gyorsan kiábrándulnak. Gyakran várják el maguktól, hogy pár hónap alatt látványos és gyors karriert fussanak be, és ugyan van, akinél ez valóban megvalósul, de jellemzőbb, hogy a folyamatos befektetés, a fejlődés és az idő hozza el a sikert. A többségük szépen halad, de sokszor ezt meg nem veszik észre és nem értékelik elég látványosnak. Izgalmat, állandó történést, egyre jobb pozíciót szeretnének, és ha ezt nem érzékelik, csalódottá válnak. Időnként előfordul olyan is, hogy valaki azért lép ki pár hónap, fél év után az első munkahelyéről, mert szerinte még pályakezdőként kezelik”- mondja Paulovics Éva.   

A gyakorlattól eltérő elvárásokért nemcsak őket kell okolni, sajnos kevés valódi segítséget kapnak. Az iskolákban tartott pályaorientációs napot a kitöltők mindössze 15%-a tartotta hasznosnak, és kétharmaduknál vagy nem is volt ilyen, vagy ha igen, semmi értelmét nem látták. A továbbtanulásban, a pályaválasztásban az internetről gyűjtött információknak van a legnagyobb szerepe, az összes megkérdezett 71%-a a világhálóról tájékozódik, aztán jönnek a barátok (63%), míg a család szerepe csupán 43%.

Az eddigiek alapján nem meglepő, hogy a munkahelyi beillesztésnél akad nehézség bőven, munkavállalóként elsősorban személyre szabott, visszajelzésen alapuló, rendszeres kommunikációval, lépésről lépésre illeszthetőek be a szervezetbe. Munkaadói oldalon a legnagyobb kihívást a már említett szakmai alázat és kitartás hiánya, valamint a motiváció fenntartása, és a generációs nehézségek jelentik. Megdöbbentő, hogy miközben a diákok közel 30%-a érzi úgy, hogy a TOP5 skilljében szerepel a szakmai alázat, addig a munkaadók 70%-a szerint a fiatalok nem megfelelő mértékben alázatosak. Emellett a kitartást, a csapatmunkát, a segítőkészséget, a gyors tanulást és a folyamatok átlátását emelték ki, mint olyan értékeket, melyet ők tudnának adni a vállalatnak. Úgy tűnik, az egyes fogalmak mindkét félnek mást jelentenek.

Forrás: Jobsgarden

Abban azonban teljes az egyetértés, hogy a fiatalok gyorsan tanulnak, nagyon is komolyan veszik céljaikat, és hajlandóak azokért keményen dolgozni. A megkérdezett HR-esek 62%-a úgy nyilatkozott, hogy a diákok ebben előremutató attitűdöt képviselnek, a fiatalok 97%-a invesztálna magába, beleértve akár egy teljesen új terület elsajátítását is. A sok tanulásnak egyetlen veszélye van, hogy lehetnek olyan diplomahalmozók, akik 30 évesen valójában még be sem léptek a munkaerőpiacra.

A folyamatos tanulásra persze szükség van, hiszen azok lehetnek sikeresek, akik meglátják és meglovagolják a gyorsan változó trendeket, képesek fejlődni, vagy éppen valami teljesen újba belekezdeni. Az automatizáció meg is kívánná ezt az éberséget, de sokan nem érzik, hogy veszélyben vannak. A megkérdezettek 72%-a úgy véli, hogy a robotizáció az ő munkáját nem fogja érinteni, 12% bizonytalan benne és csupán 16% gondolja azt, hogy a robotok képesek lesznek helyette elvégezni a munkáját. Ez inkább tájékozatlanságra, mint túlzott önbizalomra vall. Vannak olyan cégek, akik már most tudják, hogy az automatizáció hatása miatt vagy átképzik a munkatársaikat, vagy 3 év múlva 30-40%-os leépítésre lesz szükségük.

Forrás: Jobsgarden

Magyarországon a munkáltatói oldal nagy része jelentős munkaerőhiánnyal küzd, amely azt a tendenciát vonja maga után, hogy mindenféle fortéllyal igyekeznek magukhoz vonzani a dolgozókat. A pályakezdők természetesnek vesznek olyan dolgokat, amelyekre a korábbi generációknak várni kellett, így bármennyire is nehéz, a piacnak meg kell találnia azt a formát, amely támogatja, hogy létrejöhessen a generációk közötti együttműködés. Az egyértelmű, hogy vonzó karrierutat kell vázolniuk a munkaadóknak, a rövid távú célokkal együtt. A work-life balance, a rugalmas munkaidő és a home office lehetőségének már nem plusz juttatásként, hanem alapszolgáltatásként kell jelen lennie. A szakmai alázat fogalmának közös újradefiniálása, az együtt dolgozó generációk tudásának kölcsönös elismerése, a kritika építő jellegű megfogalmazása és beépítése szintén feladat.

A Jobsgarden országos online kutatásában közel 700, 17-30 év közötti pályakezdő és közel 200 hazai vállalat HR szakembere vett részt.

Vélemény, hozzászólás?