Mire jó a szupervízió és coaching?

Akihez magánéleti és szakmai problémákkal is fordulatsz: a coach és a szupervizor. De kik ők valójában, mit csinálnak és miben tudnak neked segíteni? És mi az, ami már egy terapeuta feladata? Molnár Adrienn szupervizor több történettel mutatja be a szerepüket. 

A napokban egy barátnőmnek elmeséltem, hogy mostanában több kliensem is azért fejezte be a közös munkát, mert terápiás mélységben szeretne tovább dolgozni. Erre a barátnőm ezt kérdezte: “Ezek szerint te vagy az előszoba?”
“Dehogyis! – tiltakoztam. Azt mondják, hogy sokat tanultak magukról, tisztábban látják a helyzetüket és rájöttek, hogy szeretnék rendbe tenni a múltjukat.”

Később elgondolkoztam, és rájöttem, hogy az előszoba nem is derogáló, sőt, akár dicséret is lehet. Csak nézőpont kérdése…

A lélektani munkák széles tárháza áll ma rendelkezésünkre, hogy gyógyítsuk magunkat, fejlődjünk, önismeretre tegyünk szert. A múlt fájdalmainak, sérüléseinek a feltárása és oldása a terápia területe.

A szupervízió és a coaching, mind a szakmai élet, mind a magánélet nehézségeivel foglalkoznak, de nem terápiás mélységben. Mi coachok, szupervizorok, mentálhigiénés tanácsadók a jelennel foglalkozunk és a jövő terveit vizsgáljuk.

A múlt csak az összefüggések megértésének szintjén kerül elő.

Molnár Adrienn szupervizor

Anyák árnyékában

Az egyik távozó kliensem egy 28 éves lány, akinek még soha nem volt komolyabb párkapcsolata. Felismerte, hogy segítségre van szüksége, és valaki hozzám irányította. Hat alkalommal találkoztunk, és egyre többször volt szó a szüleivel való kapcsolatáról. A szülőknek komoly elvárásai voltak, és ráadásul az otthoni légkör sem volt kellemes. Ugyan Kriszta már egy éve egyedül lakott, de anyukája “követelésére” minden hétvégén hazalátogatott, és nyaralni is együtt mentek. Ha megpróbált ellenállni, akkor érzelmi zsarolással kellett szembenéznie. Az anya minden alkalommal szemrehányóan elmondta, hogy milyen egyedül érzi magát.

Találkozásainknak köszönhetően erősödött Kriszta önbizalma, és megismerkedett az Együttműködő kommunikáció gyakorlatával is, mely segítette abban, hogy saját határait jobban meg tudja védeni.

Egy másik kliensem, a 36 éves Sára kifejezetten szupervízióba jött hozzám munkahelyi feszültségei, felettesével való konfliktusa miatt. Vele a negyedik alkalommal jutottunk el oda, hogy elsírta magát, amikor édesanyjához fűződő kapcsolata került szóba. Az anya elég rideg és mindig kritikus vele, igazából nem is szeretett volna gyereket, csak a férje erőltette rá. Sára három gyermekes anyaként még mindig szeretne megfelelni anyukájának, így nehéz önálló, felnőtt nőként működnie.

Kriszta és Sára is eljutott odáig, hogy terápiás keretek között akar foglalkozni a múltjával, melyhez nagy bátorság és elhatározás kell.

Mindig tiszteletet ébreszt bennem, amikor valaki meghozza ezt a döntést.

De hogy jön ide az előszoba?

Nekünk, tanácsadóknak felelősségteljes feladat jutott. Az előszoba már egy ember lelki otthonának a része, melybe betekintést kaphatunk. Közösen benézhetünk az egyes belsőbb szobákba, de nem kompetenciánk ott mélyebben vizsgálódni. Nem is biztos, hogy kliensünk szeretne korábbi sérüléseivel foglalkozni, de az mindenkinek hasznos, ha tisztán látja a múlt jelenre ható összefüggéseit.

Mi, mentális segítők már az előszobában is el tudunk indítani olyan maradandó változást, mely pozitív hatással lehet a személyiség egészére.

Kiemelt kép: Unsplash, Molnár Adrienn fotó: a szerző saját tulajdonából

Vélemény, hozzászólás?