Rombolás receptre

Mondják, hogy a felgyülemlett felesleges energiákat remekül fel lehet használni valami létrehozására. Így születnek csodás festmények, remek zeneszámok és magával ragadó novellák.

De mi a helyzet, ha az ember hivatásos alkotó, így néha attól keletkeznek felesleges energiái, hogy állandóan csak alkot és alkot?

Ilyenkor a rombolás lehet a megoldás.

Nyugi, semmi világírtás. Valami sokkal hasznosabb megközelítés következik.

A bontás.

Múlt héten egy kellemes balatoni hétvége után örömmel számoltam be a kikapcsolódásom fénypontjáról: saját kezűleg vertem szét egy komplett gipszkarton falat.

Most tudom, kuncogtok, hogy ez az Emő nem normális, de gondoljátok csak el, mikor volt olyan utoljára, hogy minden stresszt, elfojtott indulatot, ki nem mondott szót összeszedtetek és kiadtatok magatokból?

Na ugye! Az ilyen robbanás általában érthetetlen veszekedés, közúti kakaskodás, vagy a gyerek túl rendszabályozásában vezetődik le. Pedig mennyivel jobb az, ha betöltöd a karjaidba és valami hasznosat csinálsz vele: házat alakítasz vagy tüzelőt aprítasz a szomszéd nyugdíjas néninek.

Ha jobban meggondolom ez a rombolás is egy alkotás. Egy új, jobb élet kezdete.

Vélemény, hozzászólás?