A napokban nagy port kavart a Kaleta Gábor ügyében hozott felháborítóan enyhe ítélet. A 19 ezer pedofil fotó tárolásával és használatával megvádolt diplomata mindössze 1 év felfüggesztett börtönbüntetést és 540 ezer forint pénzbírságot kapott. Az ítéletnél csak a vádlott hozzáállása verte ki jobban a biztosítékot. Kaleta Gábor és védőügyvédje, dr. Mester Csaba ugyanis fellebbeztek és enyhítést kértek. Zorátti Adrienn véleménye következik.
– Nagyon-nagyon örülök ennek a Kaleta Gábor ügynek, és komolyan mondom, mintha Isten keze lett volna abban, hogy Mester Csaba rávette az ex-perui nagykövetet, hogy beismerje a bűnét. Ha nem teszi, akkor önök nincsenek ma itt, nem hallják ezt tőlem, és nem tudják meg, hogy igazából milyen nagy a baj…, hogy nincsenek törvények, amik védjék a gyermekeket – kezdte beszédét Horváth Krisztina, az Anyák a Gyermekekért Civil Csoport vezetője a július 9-én szervezett tüntetésen, a Pesti Központi Kerületi Bíróság épületénél.
Most TÉNYLEG nem kéne politizálni
Mindössze másfél nap alatt rendezték meg az eseményt a szervezők, aminek a célja – a gyermekek védelmén túl – a figyelemfelkeltés volt, mert baj van, méghozzá nagy baj. A szervezők többször is kihangsúlyozták, hogy fontos számukra a politikamentesség – ezt jól tükrözte, hogy azoktól a tüntetőktől, akik politikai felhangú transzparensekkel érkeztek, udvariasan, de elhatárolódtak a többiek. És ez nagyon fontos momentum ebben a kérdésben, még ha nehéz is egy diplomata kapcsán kivonni a politikát ebből az ügyből. Mégis fontos, hogy ez megtörténjen.
A politika ugyanis elviszi a fókuszt, és itt most nem a kormány és/vagy az ellenzék hibáztatása, bűnlajstromainak a felsorolása a cél. Itt most nem az számít, ki mennyit lopott vagy nem lopott el, ahogy az sem, hány stadion épült vagy mi lesz a Lánchíddal – csak azért hozom ezeket példának, mert lehetett ilyen jellegű feliratokat olvasni a tüntetésen. Itt és most csak a gyerekek számítanak és az, hogy a fókusz rajtuk és ezen a végletekig hibásan működő rendszeren maradjon. A lényeg, hogy végbemenjen a szemléletváltás a bíróságokon és megszűnjön az áldozathibáztató gondolkodás és magatartás a döntéshozók részéről. Nagyon nehéz folyamat megváltoztatni valamit, ami évszázadok óta zsigerileg belénk ivódott, de a változás sosem lehetetlen küldetés, hozzáállás kérdése.
A szakértők szava szent
Horváth Krisztina, mint a civil csoport vezetője, jól ismeri a családon belüli abúzust átélt gyerekek és szüleik történetét, ezért számos kulcsmondatot fogalmazott meg a beszédében, amelyek rávilágítanak az igazságügyi rendszer működésének hiányosságaira és elmondta, mennyire elkeserítő, amit nap, mint nap tapasztalnak: hogy ezek a hibák ellehetetlenítik az áldozatok védelmét.
– Ha egy gyermeket abúzus ér és a szülő feljelentést tesz, a gyermek mellé kirendelnek egy klinikai szakpszichológust, aki általában férfi. Ez a momentum azért fontos a gyermek szempontjából, mert a bántalmazást elkövetők nagy százaléka is férfi. Tehát már alapvetően van egy nemi szempontból fennálló bizalmatlanság. Ezen kívül a szakértők jellemzően felnőttekkel foglalkoznak, így terápiás tapasztalatuk gyermekek kezelésével kapcsolatban nincs. Egy ilyen meghallgatás során egyetlen benyomás számít, ami a szakemberé. A beszélgetéseket ugyanis nem veszik fel, nem készül jegyzőkönyv és a védelmező szülő sem lehet az ijedt gyermekkel.
Nemcsak a vizsgálat menete nem támogatja az áldozatokat, de időben is hosszú, hónapokban mérhető egy-egy eset feldolgozása. Gyermekek esetében – főleg ha szexuális bántalmazásról beszélünk – pedig minden perc számít.
Ráadásul, ha nagy nehezen el is jutnak a vizsgálat végére, sajnos az esetek többségében az a vélemény születik, hogy a szakpszichológus nem talál traumára utaló jeleket… még akkor sem, ha falloszt rajzolt a gyermek – mondta Krisztina, aki hozzátette: ezek után rendszerint a feljelentő szülő ellen indul eljárás hamis tanúzás miatt, mert amit a szakértő megállapít, az szentírás.
Csak kicsivel több empátia kéne
És itt időzzünk el egy pillanatra. Bántalmazó kapcsolatból kilépve, pontosan tudom, milyen megbélyegezettnek lenni. Az elmúlt 1 évben kiismertem a társadalom működését: áldozathibáztató. Nem újdonság, tudom én is. Mégis meglepő, elkeserítő és kiábrándító. Sokszor éreztem magam egyedül a gyerekemmel. Egy bántalmazó ugyanis, ha valamihez nagyon ért, az a manipuláció. Én is nap, mint nap találkoztam azzal az előítélettel, hogy „biztosan csak egy férjét elhagyó feleség bosszúja”, ami belőlem szól. Elvégre „miért nem jött el, ha olyan rossz volt neki”. Nem várható el az emberektől, hogy értsék egy bántalmazó kapcsolat dinamikáját és felépítését, de az objektivitás és a másik fél meghallgatása már igen. Viszont egyszerűbb ítélkezni felszínes tudás alapján – aminek azóta megértettem már az okát, aki ugyanis mélyebbre próbál látni, az kénytelen lesz szembenézni a saját életével is. Az pedig nem könnyű.
Csak egy akta a rendszerben
De térjünk vissza a gyerekekre. Anyaként nagyon nehéz indulatok nélkül megfogalmazni a gondolataimat. Amióta kirobbant ez az ügy, arra a rengeteg bántalmazott, megalázott, cserbenhagyott és kiszolgáltatott gyermekre gondolok, akik azon a 19 ezer felvételen szerepeltek. Arra a sok ezer meggyilkolt lélekre, akikből soha nem válhat már egészséges felnőtt. Azokra a beteg és eltorzult személyiségekre, akik egy szeretetet hirdető vallás mögé bújnak, hogy felmentsék magukat a vétkeik, a legocsmányabb bűneik alól.
Neveltetésem szerint római katolikus vagyok, de nem korlátozom magam, az én vallásom a szeretet, az elfogadás, a folyamatos fejlődés, a tisztelet és a béke. Szerencsére a mi életünkben közel sem történtek ilyen súlyú dolgok. Tudom, milyen az igazságtalan bánásmód, a magunkra hagyottság a hatóságok, a bíróság részéről. Tudom, milyen érzés szembenézni azzal, hogy a döntéshozóknak az én hároméves fiam sorsa csak egy akta a rendszerben, amit tologatnak jobbra-balra.
|
#nemleszekcinkos Nagyjából 150 ember tüntetett a gyermekvédelmi törvény szigorításáért a Pesti Központi Kerületi Bíróság épületénél csütörtökön. A demonstráció szimbóluma a plüss játék és a #nemleszekcinkos felirat lett. A tüntetők szerint Kaleta Gábor esete üzenetértékű, ideje felülvizsgálni a hatályos törvényeket. Horváth Krisztina, az Anyák a Gyermekekért Civil Csoport vezetője mellett felszólalt az esemény főszervezője Popovits Dávid is, aki szerint jó, hogy a kormány szigorítást ígér. Szabó Patrícia pedig arról beszélt, hogy a gyermekek bántalmazása lélekgyilkosság. |
Több, mint bántalmazás – ez lélekgyilkosság
Tele van a szívem fájdalommal és keserűséggel, ha a magukra hagyott gyerekekre gondolok. A gyermeki psziché kiszolgáltatottságából és tapasztalatlanságából adódóan rendkívül összetett és érzékeny. Ők istenként tekintenek a felnőttekre, valakire, akire felnézhetnek, akit követhetnek. A gyermeki lélek tisztaságánál nincs becsesebb dolog a világon, amit felnőttként kötelességünk védelmezni és becsben tartani – bár igaz, hogy kicsik még, mégis mindent értenek, jobban, mint mi, felnőttek, hiszen őket még az ösztöneik, a szívük vezeti a döntéseik során. Ezért nincs bennük félelemérzet, képesek feltétel nélkül szeretni és elfogadni. Egy bántalmazó, abuzáló felnőtt pedig éppen ezt a gyermeki ártatlanságot és tisztaságot tiporja porig két lábbal. A gyermekbántalmazás bármilyen formája lélekgyilkosság, és a hatóságok ehhez a lélekgyilkossághoz asszisztálnak akkor, amikor 19 ezer gyermek pornográf tartalmú fotójával kapcsolatban ilyen enyhe büntetés születik egy tettét nyíltan és önként beismerő ember ellen.
Gondolataimat Horváth Krisztina mondataival zárnám, bízva abban, hogy a változás elkezdődött: – Nagyon sok gyermek szorul ebben az országban segítségre, akár családon belül, akár családon kívül. Sajnos a rendszer teljesen elmossa a feljelentéseket, az összes ilyen ügyet véka alá rejtik. Az ügyészség néha fordítva ül a lovon, ugyanis azokat az anyákat és apákat büntetik, akik távol akarják tartani a gyermeket a szexuális ragadozóktól, és nem fogják elhinni, de ugyanúgy felfüggesztett börtönbüntetést kap egy védelmező szülő, mint Kaleta Gábor.
Fotók: Somodi Dorottya.
