London és Halloween a koronavírus árnyékában

Vajon milyen lenne a Halloween, azaz a Mindenszentek előtti este Londonban, ha normális időket élnénk? Az biztos, hogy a gyerekek nagyon élveznék a forgatagot, az iskolai Halloween-bulit, amire mindenki beöltözne.

De élveznék a trick or treatet is,  amikor “Cukorkát vagy csínyt!” felkiáltással kopognak be a szomszédokhoz, és persze, hogy mindenhol jó nagy adag csokit, gumicukrot és egyéb fognyűvő vackot kapnak. Ezeket szépen összegyűjtenék a narancssárga, műanyag töklámpás utánzatba, ahonnan én, csakis az ő érdekükben, kicsempészném éjszakánként a gumicukrokat, mert azt nagyon szeretem…..Azért itthon megtettük, amit lehetett….

A denevéres édességet nem hagyhattuk ki.

A környékünkön nincs nagy felhajtás, majdhogynem ezt az egyetlen, egyébként gyönyörűen feldíszített ajtót láttam:

Nem sok helyen ugyan, de néhol látni feldíszített bejáratot.

New Yorkban ilyenkor már az egész város Halloween-lázban égett, amíg ott laktunk, láthattam kisgyerekek örömét, amit a felhajtás okozott, mert felhajtás, az volt.

A felhajtás, az felhajtás.

Elképesztően népszerű volt a Jack o’ lantern-fesztivál, ahol több, mint 7 ezer kifaragott és kivilágított töklámpás között lehetett végigsétálni a különböző installációk között.

Hihetetlen fények.

És hogy lenne-e hasonló Londonban és környékén? Ezt legfeljebb jövőre tudhatjuk meg, ha addigra vége a járványnak. Addig is kénytelen vagyok arra hagyatkozni, amit a híradóban hallottam valamelyik nap, ahol azt fejtegették, hogy itt azért Halloween korántsem olyan népszerű, mint az Egyesült Államokban. Bár azért egyre jobban terjed az amerikanizált változat, és egyre inkább elhalványítja a nagyon is brit Guy Fawkes Nightot, amellyel arra emlékeznek, amikor 1605. november 5-én Guy Fawkes társaival I. Jakab király ellen összeesküvést szőtt, fel akarták robbantani a Lordok Házát, de lebuktak. Szörnyű büntetést kaptak, felakasztották, majd felnégyelték őket. Egészen 1859-ig törvény írta elő, hogy november 5-én örömtüzeket kell gyújtani annak örömére, hogy a király megmenekült. 

Az iskolában nem sok szó esett Halloweenről, bár lehet, hogy csak azért, mert maga az ünnep az őszi szünetre esik.

Főzésórára azonban most egy mexikói receptet kaptak a gyerekek, meg kellett sütnünk a Pan de muertot, azaz a halottak kenyerét, amelyet a Halottak Napja előtti héten készítnek, vagy ma már inkább vesznek meg a boltban a mexikóiak. Hogy a miénk elkészült, az kész csoda, mert például a vajat véletlenül megolvasztottuk, ahelyett, hogy békén hagytuk volna, és szerintem ezért nem lett olyan ruganyos a tészta, mint kellett volna, de a végére összetákoltuk valahogy! Sőt díszítésül felkerült a tetejére a négy csont (ami a halottakat jelképezi) és a golyó (ez pedig Chimalman istennő könnye) is, még ha jóindulattal lehet is csak felismerni.

A mi Pan de muertonk.

 

Vélemény, hozzászólás?