Barion Pixel Skip to content

Lehetnénk-e boldogabbak? – Nehéz válaszolni, ez a könyv most mégis megteszi

Hogyan lehetne megtanulni a jót látni? Milyen különleges képességeink vannak, amelyektől értékesnek gondolhatjuk magunkat? Egyáltalán lehetnénk-e boldogabbak? – ez utóbbi kérdés a címe dr. Nagy Henriett pozitív pszichológiával foglalkozó klinikai szakpszichológus könyvének. A szerzővel Oláh Andrea beszélgetett.

Ugye ismerősek ezek a mondások: Sok nevetésnek sírás lesz a vége! vagy, hogy Majd meglesz a böjtje! jó néhány hasonló, többnyire hangulatrontó mondásunk van, és talán soha nem gondolkodtunk azon, mire tanítanak minket, és mit is érzünk, amikor halljuk ezeket?

A könyv ráveszi az olvasóját arra, hogy számos beidegződését megvizsgálja, felmérje, reálisak-e a boldogsággal kapcsolatos elvárásai, és sorra vegye, mit tehet azért, hogy ott találjon boldogságot, ahol esetleg eddig nem is kereste. A podcastban erről beszélgetünk a szakember szerzővel, de előtte néhány izgalmas idézet ízelítőül:

„Tegyünk egy kísérletet! Ne azt a kérdést próbáljuk megválaszolni, hogy mennyire érezzük általában boldognak vagy elégedettnek önmagunkat, inkább azt gondoljuk végig, hogyan telt el mondjuk a tegnapi napunk, vagy hogyan töltöttük az előző hétvégét. Próbáljuk minél részletesebben és alaposabban átgondolni a kiválasztott napot, és minden elemével kapcsolatban felidézni, hogyan éreztük magunkat közben.

Legutóbb ezt a kérdést egy negyven körüli nőnek tettem fel, aki a következőket mondta. Előző reggel 4.30-kor kelt fel, mint általában. Megkérdeztem, szeret-e korán kelni. Nem szeret, válaszolta, hiszen egész életében bagolytípus volt, és ha megtehetné, esténként sokáig fennmaradna, inkább későn kelne fel.

Aztán elkészítette a kásáját, amit reggelire enni szokott. Milyen ízű a kása, érdeklődtem, finom volt-e, és volt-e lehetősége és ideje kényelmesen elfogyasztani? Valójában utálja az ízét, felelte, szíve szerint egészen mást enne reggelire, de diétázik.

7 óra körül beér a munkahelyére, megpróbál minél gyorsabban haladni a feladatokkal, mert tudja, hogy 9 körül érkeznek a kollégák, és egyre nagyobb lesz a zaj, így nem tud majd kellőképpen a munkára koncentrálni. A feladatokat már könnyedén, rutinból látja el, mégis nagyon fárasztónak éli meg a munkanapokat. Az otthonról hozott ebédet kapkodva, magányosan, az íróasztalánál fogyasztja el. Már 3 órakor végez ugyan, de addigra annyira elfárad és kimerül, hogy a nap további részére többnyire nem szervez programot, csak úgy eltelik az idő a vacsora és a másnapi ebéd elkészítésével vagy a bevásárlással. Érzi, hogy nincs a helyén, és változtatni szeretne, de ez egyáltalán nem könnyű…”

Vajon mennyire határozza meg a boldogságunkat, hogy mire figyelünk inkább: a pozitív vagy a negatív információkra? Részlet az Optimizmus című fejezetből:

„Egy 35 éves fiatalember meséli: a cég, ahol már évek óta dolgozott, a csőd szélére jutott, és nagyon kétséges volt, hogy felszámolják-e vagy sem. A felesége ekkor éppen első gyermeküket várta, így a magánéleti kihívás mellé nagy fokú munkahelyi bizonytalanság is társult. Egy hónappal később a céget valóban felszámolták, a párja pedig a nyolcadik hónapban járt. Ő úgy gondolkodott, hogy az is előnyös lehet, ha nem talál hamar állást, mert akkor otthon maradhat a feleségével és segítheti a kezdeti fárasztó időszakban, meg az is jó lesz, ha talál munkát, mert akkor helyreállíthatja a család anyagi biztonságát. Végül gyorsan elhelyezkedett, ráadásul magasabb fizetéssel, habár a munkahelye jóval távolabb esett az otthonuktól, mint az előző.

Bosszankodhatott volna azon, hogy így jóval több időt tölt majd közlekedéssel, ami az újszülött mellett nehézségeket okozhat, mégis optimistán fogta fel a helyzetet: kitalálta, hogy miközben autózik, gyerekneveléssel kapcsolatos hangoskönyveket fog hallgatni, ezzel is készül az apaságra. Sokan tartják az optimizmust naiv és sekélyes gondolkodásmódnak, amely akár veszélyeket is tartogathat. Érdemes azonban különbséget tenni az optimizmus egészséges, optimális szintje, valamint az irreális optimizmus között, amely valóban nem előnyös. A naiv optimisták jobban szeretnek tervezgetni, mint cselekedni, mert sokkal jobbnak képzelik el a dolgokat, mint amilyenek a valóságban lehetnek, amikor megtörténnek. A plátói szerelmeket nemritkán intenzívebben élik meg, mint a beteljesülteket, vagy sokkal szebbnek képzelnek el egy-egy nyaralást a ténylegesnél. Az irreális optimizmus azért kedvezőtlen, mert távol tart attól, hogy igazán éljük az életünket, illetve megalapozatlan döntésekhez és csalódásokhoz vezethet…”   

Egy rövid idézet a Szeretet című fejezetből:

„A szeretet gyógyító erejéről legendák szólnak, és napjainkra már kutatási eredmények is igazolják, hogy kedvező vegetatív és immunfolyamatokat indít el. Azok, akiket szeretetteljes kapcsolatok vesznek körül, ritkábban betegszenek meg, és gyorsabban gyógyulnak fel. A pozitív pszichológia szerint a szeretet egészséget teremt, és mindenki képes olyan potenciál kifejlesztésére önmagában, amellyel alkalmassá válhat arra, hogy minél gyakrabban éljen át szeretetet.

Barbara Fredrickson szerint a szeretet minden más pozitív érzelem – összefoglalóan hétköznapi pozitív érzelmek – felett áll, jelenléte vagy hiánya mindent befolyásol, amit érzünk, gondolunk, teszünk, és azt is, hogy milyen emberré válunk. Fredrickson szerint a szeretet lényegében a pozitivitásrezonancia mikropillanata, vagyis egy apró pillanat, amikor tökéletes szinkronitás alakul ki két egymás jóllétével törődő ember biokémiája és viselkedése között. Ilyenkor a két fél egymásra hangolódik, ugyanazt érzik, ugyanazt gondolják, testi-lelki szinkronban vannak egymással, még az agyi elektromos aktivitásuk is összehangolódik. Nem magukra, hanem egymásra figyelnek, és az adott pillanatban kizárólag a másik jóllétével törődnek. Ez az értelmezés merőben eltér attól, ahogyan a „szeretet” kifejezést a hétköznapokban használjuk…”

A podcastot itt hallgathatod meg:

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Ajánlott cikkek:

2024 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Kardos Gergely