Történjék bármi, Vénuszban bízhatunk – Interjú és podcast Várkonyi Judittal

Egy nő erotikus vágyairól, élményeiről írt regényt Várkonyi Judit több művész – színésznő, operaénekesnő – történeteit összeszőve. Azt mondja, van olyan helyzet, amikor a nők sokkal őszintébben mernek beszélni nemcsak a szerelemről, de a szexről is, mint a férfiak. Erről szól Oláh Andrea mai podcastja.

Bár mindenki meztelen a könyvben, senkinek nem látszik az arca – ezt mutatja a tartalom és a képanyag is: itt vagyok, de azért a titkaimmal együtt vagyok látható. De hogyan lehet egyszerre kitárulkozó és szemérmes is egy könyv? Várkonyi Judit Vénusz virrasztása című új kötete érzékenyen és nagy szabadsággal nyúl a nők és az erotika témájához. Érdekes, hogy a regény színházi közegben játszódik, és a #metoo-botrány is hatással volt arra, hogy megszületett.

– Volt-e olyan könyv az életedben, aminek hasonló hatása volt rád, mint amilyen hatást a Vénusz virrasztásától vársz? Szerinted, ahogyan egy nő ír az erotikáról, vágyakról, testiségről az más-e, mint ahogyan egy férfi? 

– Egészen más jellegű könyvek voltak rám nagy hatással. Elsősorban személyes sorsleírások. A két legfontosabb: Edith Eva Eger A döntés című kötete és A Dolgok Lelke Fahidi Évától.

Életemben egy erotikus témájú könyvet olvastam, Catherine Millet kötetét, így nem tudom megítélni, mi lehet a különbség férfi és női szerző között. Azt tudom, hogy én nagyon mélyen és szélsőségesen érzek, és adott esetben más valaki történetét is olyan mélyen át tudom élni, hogy aztán meg is tudom festeni.

– Mi vonzott téged a művészvilágban, hogyan kötelezted el magad a színészek, operaénekesek mellett?

– Egyszerű szakmai utam volt, zenében nevelkedtem, aztán amikor nem vettek fel a Zenakadémiára, az újságírást választottam – végül az Opera sajtóosztályán töltöttem eddigi szakmai életem legnagyobb részét, azóta pedig – csaknem négy éve – prózai színházban dolgozom. Új világ nyílt meg előttem a színészek között. Más aspektusból látom a művészi munkát, ami nekem is új inspirációkat ad, így aztán a portréköteteim után áteveztem a szépirodalomba. Az írás a szabadidőm, a munkaidőmben pedig értük dolgozom.

– Mi mindent adhat – szándékaid szerint – ez a könyv a nő olvasóknak?

– Az eddigi visszajelzések közül nagyon megérintett az az olvasói levél, amelyben azt írja egy nő, hogy rossz szokása szamárfület tenni az oldal sarkára, ha olyan mondatot lel, amit szeretne újraolvasni. A könyvemet ezért nem lehet becsukni, mert széttartják a szamárfülek. És többen írták, hogy róluk szól… Ha nem is egészében, de sok ponton köszönhetnek vissza ismerős érzések sokak számára, és minden valószínűség szerint felszabadítja őket, hogy van, aki olyasmiről mer beszélni és írni, ami mindnyájunkat foglalkoztat, csak épp magunkba zárjuk.    

A beszélgetést itt hallgathatjátok meg:

 

„A Vénusz virrasztása a nő mint ösztönös lény könyve, de egyben a nőnek mint a szerelem művészének könyve is.” A második podcastban Várkonyi Judit regényéből Fodor Annamária színésznő olvas fel egy részletet, azután Vizin Viktória operaénekes előadásában hallható egy dal – Fauré: Le Secret –, amit a művész chicagói otthonában rögzített. Igazán különleges produkció ez így, hiszen hét művésztársukkal együtt mindketten szerepelnek a kötetben – élményeiket adták hozzá. De hogy pontosan milyen érzéseikről beszéltek a szerzőnek, azt nem tudhatja az olvasó, „mert ez egy kitárulkozó, de egyben titokkönyv is”.

 

Vélemény, hozzászólás?