Váltani sosem egyszerű, Juditnál is hosszabb folyamat volt. Több lépcsőben találta meg új helyét. A televíziós munka mellett kitanulta a csokoládékészítést, majd ezután lelt új hivatására, a coaching-ra. Míg azonban a bonbonkészítésnél pontos a recept, a karrierváltásnál már nem annyira: kell hozzá egy nagy adag bátorság, egy véka ösztönösség, sok felcsipegett tudás, lehetőleg több területről, egy marék noszogatás, és ha ez mind nem elég, akkor nincs más megoldás: ugrás az ismeretlenbe!
Judittal egy kis budai cukrászdában ültünk le beszélgetni. Kedves, ugyanakkor határozott, és mintha nem múlna felette az idő, pedig sok mindenen van túl. Arról kezdtünk el beszélgetni, hogy is kezdődött minden, hogyan érkezett el az idő a váltásra.
„A legfontosabb, hogy ki kell lépni a komfortzónából, bár tudom, hogy nem egyszerű, főleg egy biztonságra törekvő embernek – kezdi sorolni az első lépéseket Judit. Komoly utat tettem meg, mire sikerült legyőznöm a belső félelmeket. Ebben az önismereti munka segített. Felismerni a félelmek gyökerét, és megtanulni tudatosan kezelni, hogy hasztalanul ne gátoljon. Aztán aktivizálni azokat a képességeimet és szakmai tapasztalataimat, amikkel megvalósíthattam azt, amire vágytam.”
Judit még a televízióban dolgozott, amikor elkezdett a csokoládéval foglalkozni. Egy óriási trauma feldolgozásában segített a bonbon-készítés, illetve a csokoládéval való aprólékos munka. A kislánya születésénél komplikációk léptek fel, és ő élet-halál között lebegett, ekkor részben a csokoládé segített talpra állni és feldolgozni a történteket.
A terhesség és a szülés is komplikációmentes volt, és Judit kezébe is foghatta a kislányát, miután világra jött, amikor egyszer csak nagyon rosszul lett. Majdnem elvérzett, rohantak vele a műtőbe, ahol küzdeni kellett az életéért. Olyan hirtelen és olyan megállíthatatlanul sorjáztak az események, hogy ocsúdni is alig volt idő. Judit, miközben az orvosok próbálták visszahozni, halálközeli élményt is megélt, majd mesterséges kómába helyezték. Mindez nem múlt el nyomtalanul, testi és lelki hatásai voltak.
„A csokoládé számomra tanítómester. Nem csak a szülésem utáni traumát segített feldolgozni (Judit erről könyvet is írt Ébredéseim címmel), hanem egy másikat is. Később ugyanis már azt éreztem, hogy kettéhasadok, mivel nem tudom összeegyeztetni a munkámat és az anyaságomat: karácsonykor kellett bemennem híradót mondani, az anyák napi műsorra akkor értem oda, amikor a lányom pont befejezte a szavalást. Iszonyatos lelkiismeret furdalásaim voltak. Sehol sem találtam a helyem, és ekkor jött a csokoládé. Elkezdtem kitanulni a mesterséget, és közben magamról is sokat tanultam, elindított az önismeret felé.”
Aztán kellett még egy-két lökés ahhoz, hogy Judit tényleg el tudjon indulni az útján. Az új szakma, a bonbon-készítés kitanulásával már elkezdődött valami, de Judit még nem volt kész a nagy váltásra. A sors ilyenkor azonban mindig közbeszól, és ha nem figyelünk rá, akkor nem fog velünk kesztyűs kézzel bánni. Juditnak ugyanis a komplikációk következtében, a lélegeztető gép okozta sérülések miatt, egy teljes évre elment a hangja. A végső lökést pedig az adta meg, amikor kapott egy enyhe agyér görcsöt. Akkor azt mondta, hogy elég, nem kell több jelzés, megértette az üzenetet, és lép.
„Érdemes felkészülni a váltásra, és nem elmenni a falig, mint én, ráadásul B terv nélkül. Ha valaki mégis így jár, és nincs mögötte családi háttér gondolja át kikre, miben számíthat, milyen kapcsolatai vannak. Melyek az erősségei, milyen belső tulajdonságaira támaszkodhat.
Az önismeret nagyon fontos. Tudnom kell, hogy milyen típusú ember vagyok, mik a belső mozgatórugóim, miért tudok lelkesedni, mi az, amit olyan szenvedéllyel tudok tenni, hogy bármilyen körülmények között és nehézségek árán is tudom csinálni. Nagyon fontos, hogy tisztában legyünk az erősségeinkkel és ugyanakkor a gyengeségeinkkel is.” – magyarázza lendületesen, mosolyogva Judit.
A váltásra való felkészülés nála inkább lelki folyamatot és fejlődést jelentett, és nem azt, hogy elment volna, mondjuk, vállalkozói tanfolyamra, hogy megtanulja, milyen adókat, mikor kell befizetni és minden egyebet, ami egy önálló vállalkozás beindításához és üzemeltetéséhez kell. Kis segítség volt talán, hogy férje akkor már vállalkozó volt, tőle el tudott lesni ezt-azt, de azért az nagyon más, amikor az embernek magának kell megbirkóznia a feladattal.
„Nem volt összhangban az anyaságom, a munkám, az értékeim, a diszharmónia egyre jobban kezdett zavarni. Muszáj volt lépnem.”
Judit számba vette az addig megszerzett tudását és tapasztalatait, nem dobott ki semmit, hanem átrendezte és újrahasznosította azokat. Ezeket a képességeket mind fel tudja használni arra, hogy segítsen azoknak, akik hozzá fordulnak, hogy részt vegyenek egy coaching folyamatban vagy különböző tréningjein. Mondanom sem kell, hogy Judit maximalista, ezért nem elégedett meg mindössze egy coach iskola elvégzésével, több helyre is járt, mert mindent tökéletesen akart tudni.
„Korábban tanultam operaéneklést és színészmesterséget, így a hangképzés- és beszédtecnikai ismereteimet is jól tudom hasznosítani a kommunikációs és előadói stílus-fejlesztő tréningjeimen, vagy amikor nyilvános szereplésekre készítek fel valakit. A médiatréningjeimhez pedig elengedhetetlen a 12 éves televíziós tapasztalatom. A tévézés mellett egyébként már tartottam tréningeket. És meg szerettem volna tartani a csokit is valahogy. Akkor jött a vállalkozás és a coaching.”
Judit hangsúlyozza, hogy bár van szerepe a bonbonoknak a tréningeken, de nem mindig. Csak akkor kerülnek elő, ha szükségét érzi, és a másik is nyitott rá.
„A csokoládékóstolás technikáját ötvözöm bizonyos módszertani eszközökkel. A bonbon aktivizálja az észlelést, segíthet egy másik aspektusból rálátni egy helyzetre. Hozzájárulhat az ellenállások, belső akadályok feloldásához és hatékonyabbá teheti a folyamatot.”
A kezdet azonban nem volt egyszerű, hiszen korábban a munka jött magától, vállalkozóként pedig menni kell érte. Juditnak fel kellett tennie a kérdéseket, hogy vajon képes lesz-e munkát szerezni magának, képes lesz-e a sales-feladatokat ellátni. Azt tudta, hogy a kommunikációval nincsenek gondjai, könnyen kapcsolódik emberekhez, de attól még ő is megijedt, hogy ismeretlenül oda kell mennie emberekhez vagy fel kell hívnia őket.
„A sales-ben vannak a „hideg hívások”, na, hát ezektől rettegtem! A férjem segített át a félelmeken. Meggyőzött, hogy bizony meg kell csinálnom, mert ha nem, akkor nincs munka.
Azt is meg kellett tanulnom, hogy hogyan „adjam el magam”. Mit és hogyan mondjak, ahhoz, hogy vonzó legyen a szolgáltatásom.
Aztán jöttek a sikerek, és már bátran telefonáltam ismeretleneknek, és tudtam, hogy egyáltalán nem biztos, hogy rám vágja a másik a kagylót. Ha meg igen, annak is van üzenet értéke, akkor abba az irányba nem megyek tovább vagy később keresem meg más szolgáltatással. Ezeket a tapasztalatokat is jól tudom használni, ha valaki karierrépítés témával keres meg, illetve a vállalkozóvá válásom folyamatának megélései sokat segítettek abban, hogyan építsem fel az önérvényesítéssel vagy együttműködés fejlesztésével kapcsolatos tréningjeimet.
Az, hogy coach-csá váltam, önismereti folyamat volt. Szóval a veszteségem tulajdonképpen egy ajándék, mert a lányom születése körüli traumák irányítottak arra, hogy bizony foglalkoznom kell önmagammal, a saját működésemmel, viselkedésemmel, amit addig nem tettem meg.”
Kiemelt kép és a cikk képe: Falus Kriszta fotói
