“Értéket szeretnék teremteni” – Az agrárium és a turizmus sem jelent gondot Pék Flórának

Mindig is vállalkozó akart lenni Pék Flóra, az egyetem után azonban mégis egy multihoz ment el dolgozni. Ez is tudatos döntés volt – mondja, hiszen ott csupa olyan hasznos tudást lehet megszerezni, aminek vállalkozóként ma már nagy hasznát veszi. Flóra még nem volt 20 éves, amikor átvette a család siófoki panziójának vezetését, édesapjával pedig egy mezőgazdasági családi vállalkozást visznek. Nyáron szabadnap nélkül dolgozik, mégsem érzi terhesnek a munkát.

Egy menő farmernadrágért kezdett el dolgozni Pék Flóra 16 évesen. – Ez a tizenkettedik nyaram itt, a Balatonon – kezdi a beszélgetést a csodaszép panorámájú, közvetlen Balaton-parti panzió teraszán ülve Flóra. Egy akkoriban divatos, eléggé rojtos farmerre vágytam, és anyukám azt mondta, hogy ő nem vesz ilyen nadrágot. Nyár volt, és azt mondtam, hogy jó, akkor megkeresem rá a pénzt. Ide Siófokra, a helyi Tourinformhoz jelentkeztem, hiszen volt már két nyelvvizsgám. Felvettek, és nem volt kérdés, hogy minden évben visszajövök dolgozni nyáron. A Balaton azóta is teljes szerelem.   

A család Szekszárdon élt ekkor, és Flóra a középiskola után Budapestre, a Gazdasági Egyetemre jelentkezett pénzügy-számvitel szakra.

– Nagyon vártam az egyetemet – mondja –, mert már akkor tudtam, hogy vállalkozni szeretnék, és azt vártam, hogy ott megtanítják, hogyan kell.

– Ehhez képest az első óra mikroökonómia volt. Háát, nem egészen erre számítottam – meséli nevetve Flóra és folytatja –, nagyon csalódottan kezdtem el az egyetemet. Az első év után mondtam is édesapámnak, hogy szeretnék most már komolyabban dolgozni.

Kitanulta a vendéglátás csínját-bínját

Akkor jött az ötlet, hogy ő vegye át a család siófoki üdülőjét, ami addig bérbe volt adva és ifjúsági szállásként működött. – Az első egyetemi év után indultunk el vele hostelként, minimális alkalmazotti létszámmal. Itt voltam éjjel-nappal, tanultam a vendéglátást, édesapám pedig szakmailag támogatott. Ő ízig-vérig vállalkozó, úgyhogy volt kitől tanulnom – mondja büszkén.  

Pék Flóra és a balatoni kilátás.

– Nagyon sokan érkeztek ide a Petőfi sétányra bulizni, úgyhogy teltház volt, gördülékenyen mentek a dolgok – emlékezik. – Aztán körülbelül két éve jelentek meg az ifjúsági szálláson a családok a bulizók mellett. Szívesen jöttek, azt mondták, hogy mindegy, hogy közös fürdő van, de itt a Balaton-part a ház előtt. És akkor kezdtek kiéleződni a konfliktusok. Végül úgy döntöttünk, hogy felújítunk és profilt váltunk, ekkor alakultunk át panzióvá. Mindenki kereste a klímát, a fürdőszobát, a vízforralót a szobában, gyakorlatilag ezek és a szakmai elvárások mentén indultunk neki a teljes átalakításnak – magyarázza.

A ma már négycsillagos panzióban mind a 21 szobában van klíma és fürdőszoba, és van két, illetve három légterű családi lakosztályuk is. A családok mellett az intim, barátságos hangulat miatt egyre több a kis céges rendezvény is. – Azokat a cégeket várjuk, akik nem egyek szeretnének lenni egy nagy szállodában a sok közül, hanem szeretnék bevenni az egész házat, belakni az egész kertet – mondja.

Ritka a nő az agrárágazatban

Flóra példaképe az édesapja, aki keményen dolgozott és sikeres vállalkozó lett. – Előttem nem is volt más cél, csak az, hogy vállalkozó legyek, mint az édesapám. Ő már a rendszerváltás előtt gabonakereskedelemmel foglalkozott, majd karrierje során az élelmiszerlánc szinte minden lépcsőjét bejárta. Az évek során a vállalkozás bővült egy takarmányüzemmel, majd egy húsfeldolgozó-üzemmel, és tulajdonába került két sertéstelep is. Így a termőföldtől az asztalig elő tudunk állítani sertéshús termékeket, amiket aztán itt a panzióban is meg lehet kóstolni reggelente. Gyakorlatilag ez volt az inspiráció. Mindig láttam, hogy nagyon sokat kell dolgozni, de mégis megvolt az öröm benne, nemcsak a munka – mondja mosolyogva.

Pék Flóra és édesapja tudják, mitől lesz jó a hús.

Egyébként Pék Flóráéknál az, hogy a fiatal lány apja nyomdokaiba lép, nem volt egyértelmű a családban, ráadásul ez elég férfias szakma: kevés nőt látni az agrárágazatban. De Flóra kitartó volt, már az egyetem első éve után megpályázott egy ösztöndíjat Bécsbe a gazdasági egyetemre, és amikor hazajött, elhatározta, hogy a szakmai gyakorlatát is külföldön végzi. –  Így kerültem Németországba a KPMG-hez, a nagy könyvvizsgáló és tanácsadó céghez – magyarázza.

Németországban gyűjtött multis tapasztalatot

Flóra döntése tudatos volt, kíváncsi volt arra, hogyan működik egy multi Németországban, ahol ranglétrák vannak, kis fiatal csapatok, és ahova mindenki az egyetemről érkezik. Itt ahány évet vagy, annyi lépcsőt tudsz előre lépni – magyarázza. – Nagyon szerettem azt a környezetet is, mindent beleadtam, és ezt hamar felismerték. Egyből kaptam is lehetőséget arra, hogy beszálljak teljes állásba – meséli. Flóra a nemzetközi multinál pontosan látta, hogy néhány év alatt hova lehetne eljutni, de aztán teltek-múltak a hónapok, évek, és úgy érezte, hogy mást szeretne csinálni.

– Pár év után úgy éreztem, hogy a tanulási görbém már nem elég meredek, több értéket szerettem volna teremteni. Egyszerűen nem éreztem azt, hogy ez a gépezet az én személyem nélkül nem menne – mondja. – Ezt elmondtam édesapámnak is az egyik alkalommal, amikor hazalátogattam. Ő erre azt felelte, ha gondolom, akkor kezdjünk el együtt dolgozni a családi vállalkozásban. Úgyhogy visszamentem a munkahelyemre, és másnap föl is mondtam – meséli mosolyogva. Flóra 25 éves volt ekkor. Hétköznaponként édesapja mellett dolgozott az agrárvállalkozásban, hétvégente pedig egy vállalkozásfejlesztés mesterszakot végzett a Budapesti Gazdasági Egyetemen.

Saját márkát indít

Flóra a családi agrárvállalkozásban saját projekteket visz: most éppen késztermékeikkel, szalámikkal, hústermékekkel készülnek meghódítani az élelmiszerpiacot: egy új márkával indulnak el hamarosan. – Mi tudjuk, hogy mit állítunk elő – kezdi. – Tudjuk, hogy a gabona honnan származik, milyen vitaminokkal, ásványi anyagokkal, nyomelemekkel egészítjük ki a takarmányüzemünkben annak érdekében, hogy minél egészségesebb állatokat nevelhessünk és nevelhessenek partnereink is gazdaságaikban. A sertéstartó partnereink állományát pedig mi dolgozzuk fel húsüzemünkben minőségi termékekkel kész étellé. És ez szerintem egy nagyon fontos érték. Pontosan én sem tudtam előtte, hogyha egymás mellé teszünk két sertéskarajt, akkor látszik a különbség, akár színben, akár – hogyha meg vannak sütve – méretben is. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy odafigyelünk a minőségre.

Flórát elnézve adódott a kérdés, vajon hogyan fogadta be az agrárágazat a fiatal vállalkozónőt? – Az első rendezvény jól mutatta, hogy nem lesz könnyű nőként helytállni – kezdi. – Átlagban itt ötven és afölötti a korosztály. Amikor beléptem, egyből tőlem kérdezték meg, hogy hol kell regisztrálni. Én voltam a kosztümös lány, akit hosztesznek néztek… Flóra azóta már bizonyított, és ahogy mondja, bizonyít minden nap a két vállalkozásban.

– Van szabadnapod? – kérdezem. – Nincs – jön azonnal a válasz. – És nem hiányzik? – Itt nem – válaszolja Flóra mosolyogva, és kipillant a Balatonra. – Nagyon szeretem ezt csinálni, mert érzem, hogy értéket teremtek mások számára is: legyen az hozzájárulás egy egészségesebb élethez minőségi hústermékeink által, vagy egy kellemes pihenés a magyar tenger partján.

Vállalkozóként Flóra egyet már megtanult: ha van olyan feladat, amit delegálhat, akkor élni kell vele. – Azon dolgozom, hogy át tudjam adni a recepciót annak érdekében, hogy több figyelmet tudjak fordítani a stratégai döntések előkészítésére, de nem könnyű. Még a takarítás ellenőrzését sem adom ki szívesen a kezemből. Igen, azt hiszem, vállalkozóként muszáj maximalistának lenni. Hogyha például itt repked egy szalvéta az udvaron, akkor azért le kell hajolni. Mert lehet, hogy ez nem zavar egy vendéget sem, csak engem, de engem nagyon – mondja és elneveti magát. A vendégek pedig éppen azt érzik, hogy Pék Flóra szívvel-lélekkel dolgozik azon, hogy ők jól érezzék magukat a Balatonnál.

Vélemény, hozzászólás?