Egy londoni parkban találkoztunk Andreával, akivel tulajdonképpen régről ismerjük egymást. Napsütéses, kora tavaszi időre számítottunk, de ezen a bizonyos napon nem akart szűnni a szitáló eső – végül is Londonban vagyunk, így ezen már csak nevettünk. Legutóbb pár éve találkoztunk, ennek ellenére is tudtam, hogy hol tart most az életében, mi történt vele azóta, mert folyamatosan, egyre nagyobb csodálattal követem őt a közösségi portálon. Ha van nagy váltás valakinek a szakmai életében, akkor az övé tényleg az. Amikor utoljára találkoztunk, még mérnök volt, ma sámánként tevékenykedik, és egyre többen követik, egyre többen találnak magukra az általa vezetett foglalkozásokon és érzik jobban magukat a kezei alatt. Ismerkedjetek meg a brazil származású Andréa Araréval, aki Londonban él magyar férjével és kisfiukkal.
– Amikor pályát kellett választanom, mérnöknek mentem, hiszen mindig is jó voltam matekból, és édesapám és nagyapám is mérnökök voltak. A spirituális érdeklődésemet – ami mindig is megvolt -, háttérbe szorítottam, és még nagyon sokáig mindössze hobbi volt. Aztán eltelt sok év, közben az Egyesült Államokba költöztem, éltem Chicagóban, Washingtonban és New Yorkban is. Ott fordult meg velem a világ, ott találtam rá az igazi hivatásomra. Mérföldkőhöz érkeztem, megházasodtam, aztán megszületett a kisfiunk, mindez óriási változásokat indított el bennem.
Még a terhességem elején, a főnököm, aki egyébként nagyon elégedett volt velem, felajánlott egy új pozíciót, amely sokkal több feladattal és felelőséggel járt volna, ugyanannyi pénzért. Ez jel volt számomra, hogy itt az idő, annak ellenére, hogy szerettem a munkámat, jól is végeztem és el is ismertek. Emlékszem, hogy ránéztem, és csak annyit mondtam: kilépek.
Volt egy kis félretett pénzem, ez akkor nagyon jól jött. A döntésben az is segített, hogy Amerikában nincs szülési szabadság. Ugyan szövetségi szinten elvileg van lehetőség némi fizetetlen szabadságra, de minden vállalat maga határozza meg az irányelveit. Az én cégemnél mindössze három hét szülési szabadság járt, és a férjemmel egyszerűen elképzelhetetlennek tartottuk, hogy ilyen rövid időt töltsek a fiunkkal a születése után. Így otthon maradtam fél évet, aztán ebből egy év, végül másfél év lett.
– Közben, a munkáddal párhuzamosan, ismét egyre többet foglalkoztál a spiritualitással.
– Egy hónapja lehettem férjnél, amikor Gábor aggódva megkérdezte, hogy minden rendben van-e velem, jól vagyok-e, és hogy esetleg meggondoltam-e magam a házassággal kapcsolatban. Ő azóta is mindig megérzi minden rezdülésemet. Természetesen nem gondoltam meg magam, de az igaz, hogy nagy változások zajlottak bennem, és ő ezt érzékelte.
El is mondtam, hogy mi foglalkoztatott annyira: egyre erősebb elhivatottságot éreztem arra, hogy visszatérjek, most már komolyan, arra a spirituális útra, amelyet magam mögött hagytam. New Yorkban rátaláltam egy több mint húsz éve működő sámáni közösségre, elkezdtem hozzájuk járni. Minden héten ott voltam, aztán egy nap, váratlanul azt kérték tőlem, hogy tartsak női köröket, női foglalkozásokat.
Nagyon elcsodálkoztam, hiszen akkor még mérnökként tekintettem magamra, nem mint spirituális vezetőre, de ők határozottan azt felelték, hogy érzik, ennek így kell lennie. Az első alkalmomra mindössze egyetlen résztvevő jött el, de mégis meggyőződtem arról, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom. Fél év múlva már húszan vettek részt a körön, én pedig éreztem, hogy a helyemen vagyok. Egy nap, miután hazamentem, a férjem megjegyezte, hogy milyen más vagyok! Azt feleltem, hogy igen, azért, mert azt hiszem, megtaláltam az életem értelmét. Aznap megéreztem, hogy mi a feladatom, mit keresek itt a Földön. Minden addigi esemény csak arra szolgált, még a mérnökség is azért történt, hogy ide elvezessen.
– Mit jelent a gyakorlatban, hogy sámánként dolgozol. Hogy tudsz segíteni?
– Vezetem például a női köröket, ez egy csoportos foglalkozás. Régen, amikor még szoros közösségekben éltek az emberek, teljesen normális volt, hogy a nők összeültek, énekeltek és beszélgettek, megosztották egymással ügyes-bajos dolgaikat. A mai világból ez hiányzik. Az a tapasztalatom, hogy a nők általában nagyon érzékenyek és fogékonyak. Kör alakú asztalnál, vagy a földön ülünk szintén körben. Minden résztvevő tanár és tanuló is egyszerre. Nagyon erős energiák lépnek működésbe ezeken az alkalmakon.
Amikor valaki megosztja az érzéseit, gondolatait, hirtelen azt veszed észre, hogy ez benned is megszólít, sőt megérint és felszabadít valamit. Hirtelen feltárul előtted, hogy mennyi mindent elfojtottál, elhanyagoltál, ezeket az érzéseidet eddig elrejtetted, vagy nem vettél róluk tudomást. A kör segítségével engedélyt tudsz adni ezeknek az érzéseknek, hogy felszínre kerülhessenek. Ez egyszerűen hangzik, de nem az, óriási változásoknak voltunk tanúi.
Korábban én vittem be a témát a foglalkozásokra, igyekeztem megtervezni mindent jó előre, ma már ezt nem teszem. Inspirálom a nőket, hogy képesek legyenek megnyílni, és a változás mindig megtörténik.
Holdszertartások is vannak, ez szintén csoportos. A holdfázisokat régóta követem, tisztában vagyok a hatásukkal. A Hold fázisai a bolygóra is hatással vannak – hogy csak az ár-apály jelenséget említsem -, és a nők ciklusát is befolyásolja. Ha tudjuk, hogy melyik fázis mit jelent, akkor együtt tudunk vele működni. Minigyógyításokat élhetünk meg ilyenkor.
Most persze minden online történik. Ilyenkor, abban az egy órában arra kérem a résztvevőket, hogy koncentráljanak arra, amit nagyon szeretnének, és döbbenetes, hogy milyen felismerések születnek meg ilyenkor. Minden foglalkozásomon használom egyébként a sámán eszközeimet, például a dobot. Ezen olyan ritmust játszom, amely arra készteti az agyat, hogy egy másik hullámhosszon kezdjen működni, így olyan relaxált állapotba kerül az ember, hogy magasabb tudatosságot képes elérni.
– Mi történik a magánfoglalkozásokon?
– A sámánpraxisban úgy mondjuk, hogy az ilyen alkalmakon mi utazunk az alany helyett. Látomást kérünk, szimbólumokat látunk, üzeneteket hallunk, ezeket kell megfejteni, értelmezni. Amint megérzem az üzenetet, hogy például van egy visszatérő minta az alany családjában, vagy az illető nőrokonai mindig ugyanúgy, egy meghatározott módon viselkednek, vagy éppen mindig kitérnek a konfliktusok elől – ezeket azonnal megbeszéljük. A célom az, hogy megtaláljuk az elakadás okát, és feloldjuk a blokkot. Amikor megtaláljuk, hogy hol van az elakadás, a rossz beidegződés, minta, elkezdem azt feloldani. Energiával dolgozom, azt használom és alkalmazom ilyenkor, bár valójában én csak a munka kis részét végzem el, lelki segítőim, vezetőim teszik hozzá a többit, a nagy részét.
