Barion Pixel Skip to content

A racionális vállalati közegből a spirituális, segítő világba

Hogyan lesz  egy racionális beállítottságú emberből mások segítője? Hackl Mónika arca sokaknak lehet ismerős, hiszen évekig nagy cégek szóvivője, kommunikációs vezetője volt. Aztán egyszercsak betelt a pohár. Mónika szembenézett magával ami lavinaszerű változásokat indított el benne.

Mónikával sok-sok egyeztetés után egy budai kávézóban ültünk le. Most találkoztunk először, ami vicces, mert egyébként sokat konferáltam fel őt rádióban, tévében, éppen ahol dolgoztam, amikor ő még a nagyvállalati karrierjét élte. Éppen azt, amiből elege lett egy idő után, vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy már nem volt elég, valami hiányzott.

– Sokáig fel sem merült bennem, hogy mást és máshol csináljak, hiszen ebben a világban szocializálódtam, a váltásig csak ebben a közegben dolgoztam. Alapvetően jól is éreztem magam, hiszen számos fontos és hasznos projekteket hoztam létre. Volt azonban olyan munkahelyem is, ahol több kompromisszumot kellett kötnöm, mint szerettem volna.

Szép lassan indult el bennem a váltás, a változtatás igénye. Bár kézzelfogható sikereim voltak, mégis, egyszer csak felmerült bennem egy kérdés, ami addig sosem, hogy mi a munkám „hozzáadott értéke”? Miért csinálom? Milyen emberi értéke, értelme van? Persze azon kívül, hogy ellátom a feladataimat, növelem az adott vállalat reputációját, kapok fizetést, amiből eltartom a családom. De ezen túl mi az, amit másoknak tudok adni?

 Mónika sokakat megdöbbentett, amikor a nagyvállalati világból a mikrovállalkozói szférába, a racionális üzleti világból a segítő szakmába ment át. Az valószínűleg, könnyebben érthető, hogy ha valaki az egyik kommunikációs vezetői székből átül egy másikba, de az, hogy 20 év sikeres nagyvállalati vezető poszt után coachként, szupervizorként, trénerként keresse kenyerét, sőt egy spirituális módszerrel, a ThetaHealinggel is elkezdjen foglalkozni….

– Sokan értetlenül álltak előtte, főleg, hogy az alapvégzettségeim is kellőképpen a racionális megközelítést erősítik, hiszen matematikus-közgazdász vagyok, később szereztem a PR és EU-s diplomámat. 2016-ig nagyvállalati vezetőként lépdeltem előre, közelítve az üvegplafont, építettem a karrierem.

Aztán 2015-16 körül fenekestül fordult fel a világ körülötte. Otthagyta a céges, szervezett világot. Ez, abban a pillanatban, óriási megkönnyebbülést és szabadulást jelentett egy számos kötöttséggel járó helyzettől. Majd ahogy újra építve az életét tesztelte esélyeit a korábbi területen, Mónika keserű tapasztalata az volt, hogy 50 éves kor körül, sőt azután, már nem igazán kapkodnak egy nő után, mint munkaerő, legalábbis Magyarországon.

– Kilépve a munkahelyemről, eljött a nap, amikor felébredtem, és azt kérdeztem, hogy ki vagyok én? Már nem vagyok nagyvállalati kommunikációs vezető, de akkor ki is az a Hackl Móni? Ekkor még a B-tervem nem volt teljesen készen, részleteiben kidolgozva. Ugyan már korábban, kevésbé tudatosan, inkább az érdeklődésemet követve kezdtem el az előkészítést, hiszen elvégeztem egy mediátor-, aztán egy coach, majd már a kilépés után egy tréner képzést, sőt a Károli egyetemen szereztem egy szupervizor diplomát is. Az új helyzetben, amellett, hogy próbáltam újradefiniálni önmagam, nyomasztott a respekt elvesztése is.

Vegytisztán megmutatkozott, hogy mi az, ami korábban a címemnek és a rangomnak szólt, és mi az, ami nekem, Hackl Móninak barátként, ismerősként. Mint a Vörös-tenger, úgy vált ketté az emberek reakciója.

Aki volt már kilátástalannak tűnő helyzetben, időnként megtapasztalhatta, hogy tényleg többszörösen szakad rá a baj. Így történt ez Mónikával és családjával is.  

– Ekkor derült ki, hogy édesanyám Alzheimer-kóros, rohamosan romlott az állapota. – emlékszik vissza Mónika. És történt még egy betegség is a családban, amiről nem is tudok beszélni, annyira megrázott. Emberpróbáló időszak volt, ami átértékelte mindazt, ami igazán fontos. Visszatekintve, az akkori káosz egy-egy eleme (ha nem is mind) utólag értelmet nyer, és szinte az utam egy-egy állomásává válik.

Ekkoriban találkoztam teljesen véletlenül, egy spirituális módszerrel, a ThetaHealinggel, amelyet ma már tanítok is. A módszer megközelítése, elemei nagyszerűen ötvözhetőek a „hagyományos” megközelítéssel, sőt összecsengenek a XXI. század tudományának legújabb vívmányaival is.

A théta agyhullám az alvás egyik fázisa – kezdte magyarázni Mónika, amikor arra kértem, hogy beszéljen egy kicsit a módszerről.

– A delta agyhullám a mélyalvás állapota, a thétában pedig álmodunk. Tulajdonképpen ez utóbbi állapot az, amely a tudatalatti tartalmakhoz kapcsolhat bennünket. Lehet olyan elakadás, blokk, akár betegség az életünkben, amely valamilyen mélyen gyökerező, tudatalatti emlékhez, meggyőződéshez kapcsolódik.

Mivel tudatos tudatunkkal nem látunk rá, egyszerűen csak nem értjük, hogy miért nem sikerül valami, miért nem érezzük magunkat képesnek valamire, miért kerülünk akaratunk ellenére újra és újra ugyanolyan rossz helyzetbe vagy miért nem tudunk előre lépni. Számos terápiás módszer célozza ezen tartalmak aprólékos, szinte hagymahéjszerű felbontását. A ThetaHealing módszere egy másfajta, akár sokkal impulzívabb, gyorsabb megközelítést eredményezhet, amely segít rálátni a problémák gyökerére.

Mónika is sokat változott, ahogy haladt előre az új útján, a többi között a ThetaHealing gyakorlásában. Ma már másképp érzékeli a körülötte levő világot, és másképp is reagál rá.

– Nagyon racionális gondolkodású ember vagyok, és voltam mindig is. Korábban mindig felülírtam a szívből jövő megérzéseimet egy-egy döntéshelyzetben, hiszen a szívem nem feltétlenül a logikus döntés felé hajlott, én pedig mindig a logikus mellett döntöttem. Most már tudom, hogy milyen az, amikor minden tényszerűség és logika ellenére egy adott megoldással kapcsolatban azt érzed, hogy ez lenne a jó irány. Szóval, akkor engedd bele magad, és menj arra!

Mónika kidolgozott egy új tréning és coaching formát, amelyben mindent ötvözött, amit eddig elsajátított, és B-terv coachingnak nevezte el. Kifejezetten azoknak a nőknek szól, akik az életük közepén tartanak, és váltani akarnak vagy váltaniuk kell, csak nem tudják, nem látják, hogy hogyan tovább, vagy nincs elég lelki erejük hozzá. 

Én pontosan tudom, hogy milyen 50-en felül, nőként újrakezdeni, és kompromisszumok nélküli, teljes életet élni. És ez az, amiben igazán tudok segíteni, az újratervezésben, a B terv életbe léptetésében.

Kiemelt fotó: Hackl Mónika saját fotótárából

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Ajánlott cikkek:

2024 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Kardos Gergely