Sminkesből lovas önismereti tréner 

Kovalik Natasa lovak közé született 33 éve. Hű társa, a vele egy idős Morci tanította meg a lovaglás alapjaira, na meg édesapja, aki beléoltotta a lovak szeretetét. A filmipart és a nyüzsgést a természet közelségére váltó Natasával Molnár Anikó beszélgetett.

Natasa élete aztán más irányt vett: 31 éves koráig a filmes és divat szakmában dolgozott sminkesként. Akkor elgondolkozott azon, hogy hol szeretné magát tíz év múlva látni, és az nem a filmes világ volt.

November van, és a meleg őszi fényekben valahogy minden még szebb és harmónikusabb. Nyugalom vesz körül bármerre nézünk, és minden természetes. Óriási kontraszt lehet ez a korábbi életéhez képest, de ahogy Natasa mondja, ő már a csillogó és nyüzsgő divatvilágban és filmiparban is a természetességet kereste. Amit keresett végül itt, a vasztélyi Cavallo Lovasudvarban találta meg.

Kovalik Natasa és Sári. Fotó: Aniko Molnar Photography

 

“Amikor megismerkedtem a párommal, sokat mondogattam neki, hogy ha öreg leszek, akkor csak emberekkel és lovakkal szeretnék majd foglalkozni. Ő azt tanácsolta, hogy ne várjam meg amíg öreg leszek, hanem kezdjem el most csinálni.” És Natasa hallgatott rá.

“Egész életemben a lovak közelében éltem, és igazi megnyugvást velük találtam. A sminkes szakmában is emberekkel foglalkoztam, akárcsak most, de míg ott főleg a külsővel, most inkább a belső értékekkel dolgozom. Abban próbálok segíteni a hozzám látogatókanak, hogy rátaláljanak saját maguk erőforrásaira. Ne rám, ne az én módszeremre, vagy lovakra találjanak rá, hanem magukra.“

Kovalik Natasa nem kockáztatott volna talán nagyot ha azonnal felad mindent, és csak a lovas önismereti módszerére koncentrál, de nem akart ekkorát ugrani. Egy darabig a sminkelésből élt még, de már építgette az új lovas vállalkozást.

“A Facebookon találtam egy hirdetést, hogy meg lehet tanulni a ló asszisztálta önismereti módszert, és ez szinte villámcsapásként hatott, mert azonnal tudtam, hogy ez az, amit csinálni akarok.” Azonnal beíratkozott és elvégezte a képzést. A képzésen tanultakat ötvözte saját tapasztalataival, a rengeteg élménnyel amit a lovaktól kapott kis gyerek kora óta. Ebből lett a Natív Method.

Fotó: Anikomolnar Photography

A Natív módszer lényege, hogy a természetben végeznek foglalkozásokat lovak segítségével. Sokak számára ez teljesen új helyzet. Van, aki először érint meg életében egy lovat. Ebben a teljesen új szituációban, egy lóval elkezdenek tanulni saját magukról. Reakcióikról, érzéseikről, jelenlétükből. Ebben segít Kovalik Natasa nekik.

A résztvevők arra éreznek rá és azt tanulják itt meg, hogy milyen jelen lenni az adott pillanatban, átélni az érzéseket úgy, ahogyan azok jönnek, és vannak. Ezt egyszerű elmondani, de nagyon nehéz megcsinálni.

“Ha ide jön valaki, itt mindegy, hogy milyen ruhát visel, hogy honnan jön. Itt önmagává válik és leveszi a szerepeit. Természet közeli és intuitív munka ez, egy olyan önismereti játék, amiben nem lehet veszíteni, csak tapasztalni. A foglalkozások rugalmasan alkalmazkodnak a résztvevőkhöz. Amikor elkezdünk dolgozni, mindig van egy forgatókönyv a fejemben, amit szeretek széttépni amikor találkozom az adott csoporttal vagy emberrel. A rutin segít, de a Natív módszer lényege, hogy nem lehet elbújni mögé. Ez kimerítő, de cserébe éberen, és frissen tart.”

Natasa szerint sokaknak már az is egyfajta tudatmódosult állapot, hogy simogatják a lovat. Ekkor a szervezetben oxytocin termelődik, ami maga a szeretet hormon. Emellett a ló egy hatalmas termetű és rendkívül érzékeny állat.

Az interjút a lovak között a vasztélyi dombtetőn, festői tájban a lovak hatalmas legelőjén készítjük. Nem teljesen zavartalanul, mert időnként egy-két ló odajön hozzánk és megszaglász minket, vagy a kamerát. Ezért is mozog az néha. Valóban terápiás közeg, pedig mi nem terápiát tartunk most. Érthető, hogy Natasa mindig köztük szeretne lenni.


“Pont most alakul az életem, lassan választanom kell, hogy hol szeretnék élni. Mivel egész gyerekkoromat lovak közelében töltöttem ezért úgy érzem, hogy az én gyerekeimet is ilyen környezetben szeretném felnevelni.”

Folyamatosan képzi magát, éppen Gestalt-terápiát (egy klinikai pszichológiai módszer, ami a problémákra nem betegségként, hanem rendszer-zavarként tekint – a szerk.)  tanul. Régóta jógázik, néhány oktató barátjával azon dolgoznak, hogy a jóga elemei megjelennjenek a Natív módszerben. A jövőben szeretne egy olyan központot létrehozni, ahol glamping szerű szállásokat is találnak a vendégei, és akár több napot is eltölthetnek náluk. Jelenleg egy új csapatépítő csomag létrehozásán dolgozik. 

A természet és a lovak közelsége mellett azonban nem lehet megspórolni azt a munkát, ami a vállakozás fenntartásával telik. Kovalik Natasa azt mondja: körülbelül a munkaideje fele megy adminisztrációra, ügyintézésre, marketingre és a klienseivel való kapcsolattartásra. És mindezt, mint sok vállakozó, egy személyben intézi.

“Igyekszem mederben tartani a munkát, próbálom napi nyolc óránál meghúzni a határt. De azért gyakran előfordul, hogy éjjel kettőkor még olvasok egy cikket a traumák lovakkal való kezeléséről, és arról agyalok, hogy ezt hogyan tudnám beépíteni a munkámba. Az elején azt sem tudtam, mennyit kérjek a kliensektől.” Úgy kellett meghatározni az árat, hogy a vállakozásomat fenn tudja tartani, de az emberek is ki tudják fizetni. A csoportos terápiáért 30 ezer forintot kér, amiért négy órás foglalkozás jár, az egyéni terápiáért 25 ezer forintot kell fizetni. Nemsokára létrejön az alapítványa, ami arra szolgál majd, hogy azok is megtapasztalhassák a módszer jótékony hatásait, akik nem tehetik meg, hogy kifizessék az állat tartás költségei miatt sokaknak túl magas árat.

Azt szokták mondani, hogy egy kezdő vállakozásnál az első két év ami meghatározza, hogy életben marad-e a vállalkozás.

“Én ezt sokszor úgy fogalmazom meg, hogy a kérdés az, hogy fenn tud-e maradni a hit abban, hogy ez működni fog. Azzal, hogy száz százalékig hittem abban, hogy ez jó lesz és én élvezem ezt, úgy érzem, hogy magamhoz vonzottam a jó dolgokat. Például volt nálam egy szuper szervezetfejlesztő a családjával, aki aztán küldött  elismert coachokat hozzám, akik beleszerettek a módszerbe, és hozzák azóta a saját klienseiket is. De szerintem az a titok, hogy a saját lelkesedésemet fenn tudom tartani. Azt gondolom, hogy egy  segítő, vagy terapeuta akkor tud hitelesen működni, ha élvezi, amit csinál. Mert ha nincs benne abban, amit csinál, az nem lesz jó a kliensnek sem.”

Voltak kételyei persze, de ezek szerencsére elmúltak. A vállalkozás kezdeti szakaszában, amikor még egy vendége sem volt, nehezen élte meg a bizonytalanságot. Nem volt sok anyagi tartaléka és nehezen birkózott meg a tudattal, hogy a biztos karrierjét feladta egy bizonytalanért. De erősen hitt abban, hogy sikeres lesz, és a terápiás módszert először voltaképp saját magán alkalmazta a vállakozása kezdeti fázisában. Erősítette a hitét és arra fókuszált, hogy mi az ami stabil, és mire tud támaszkodni.

Kovalik Natasa úgy tűnik jó helyen van. A hite és a lova, amik erre az útra terelték, jó súgói voltak.

“A ló tükör: látjuk magunkat benne. A ló közelsége visszaadja azt amit nagyon könnyen elveszíthetünk: saját magunkat. Munkámmal önismereti élményeket szeretnék adni az embereknek. Ezzel az ősi élménnyel közelebb kerülünk önmagunkhoz, és vágyakozni kezdünk arra, ami a már régóta a miénk.”

Vélemény, hozzászólás?