Barion Pixel Skip to content

Családi örökségét keltette életre Emese – Egy építészből lett cukrász karrierváltásának története

Szentandrási-Szabó Emese 10 évesen már piskótát sütött, és egész életében arról álmodozott, hogy egyszer majd újraélesztheti gazdag családi örökségét, a Suhajda cukrászdát, amit Suhajda József alapított Szegeden, száztíz évvel ezelőtt. 109 esztendős nagymamája még láthatta a sikert, melyet négy gyerek mellett, rengeteg lemondással és hihetetlen munkával ért el az építészmérnökből cukrásszá vált édesanya.

Generációról generációra

Szentandrási-Szabó Emese örömmel emlékszik vissza arra az időszakra, amikor kislányként, édesanyjával közösen sütögettek. A nosztalgiázás során pedig, ahogy mondja: még most is érzi a piruló sajtos stanglik illatát. Ma már gyerekei társaságában gyúrja a tésztákat és alkotja meg a legfinomabb süteményeket, keveri ki az izgalmas krémeket, hogy az otthoniak is ugyanolyan elégedettek legyenek az elkészült ínyencségekkel, mint a Suhajda cukrászda vendégei.

– A két nagyobbik lányom 16 és 14 éves – hozzám hasonlóan – tíz esztendősen már piskótát sütöttek. A fiúk még kisebbek, 8 és 3 évesek, így ők érthető módon inkább a kóstolásban jeleskednek.

Számomra is hosszú ideig hobbi volt csak a süteménygyártás, de a nagymamám történetei nyomán mindig ott motoszkált bennem, hogy egyszer szeretnék majd ezzel többet is foglalkozni – kezd bele a mesélésbe Emese, aki pályája első 6 évében még teljesen más szektorban tevékenykedett…

Lépéskényszerben

Építész és mérnöktanári diploma birtokában Emese sokáig hódolt szeretett szakmájának, ám amikor 2008-ban az építőipart is elérte a válság szele, elveszítette állását. Ekkor érezte, szüksége van arra, hogy újragondolja az életét.

– Olyan hivatást szerettem volna, melyet ugyanilyen szenvedéllyel tudok művelni. Ekkor nyúltam vissza a családi örökségünkhöz, a cukrászathoz. Megszereztem az ehhez szükséges végzettséget, és azóta sem álltam meg: folyamatosan képzem magam. Több olasz, francia és magyar mestertől is tanultam, tavaly pedig jelentkeztem az élelmiszermérnöki karra – mondja lelkesen Emese, aki saját bevallása szerint is nehezen tudná eldönteni, hogy a tervezőasztalnál eltöltött időt szerette-e jobban, vagy a cukrászkodást.

– Ha egyszer feltennék nekem a kérdést, hogy melyiket kedvelem jobban a két hivatás közül, akkor nehezen tudnék dönteni. Mindkettő hasonló, hiszen a kreativitásról, alkotásról, harmóniateremtésről szólnak, mégis mások, ám egyformán közel állnak a szívemhez. Komoly örökséget kaptunk a Suhajda névvel, ami hatalmas terhet és felelősséget is jelent. Nagy álmunk volt, hogy egyszer újraindíthassuk az egykori cukrászdát, amely a hagyományaira épült. A válság megjelenése után aztán a férjem bátorított, és azt mondta: „Most vagy soha, vágjunk bele!” – mesélte Emese, aki elárulta, hogy nagyon sok segítséget kaptak a családtól és a barátoktól az induláshoz. Amit pedig lehetett, azt ők maguk tették hozzá: „Felváltva álltunk a pultban, barkácsoltunk, takarítottunk, felújítottunk.” Utóbbira pedig a kezdetekkor különösen nagy szükség volt, ugyanis Budaörsön egy ikonikus, helyi védelem alatt álló épületbe költözött be a hagyományőrző cukrászda.

Mosolyt csalt a nagymama arcára

Egy régi, 1848-ban emelt présházat vásároltak férjével, amelybe Emese (és a benne rejlő építész) is azonnal beleszeretett. Már akkor érezte, hogy annak az épületnek „lelke és története van”. A hosszú felújítási munkálatokat követően végül 2012 decemberében nyitottak meg – így nemrég ünnepelték 8 éves fennállásukat. Az idáig vezető út azonban nem volt könnyű.

– Kár tagadni, hogy közben voltak mélypontjaink szép számmal. Hiszen egy új üzlet beindításához a nagy könyv szerint 3-4 év kell. Ez nálunk is így volt. A növekedéshez vezető időszakot pedig nem könnyű átvészelni.

– Nem volt meg a „nagy bumm”, hogy egyszer csak özönleni kezdtek volna a vásárlók. Ezt csak szépen, fokozatosan lehet kialakítani. Ráadásul nehézség volt számunkra, hogy álmaink voltak, de akkor még nem volt hozzá vendéglátós tapasztalatunk. Ebből adódóan is sok olyan probléma merült fel, amelyekre előzetesen nem számítottunk. Abban viszont végig bíztam, hogy amit csinálunk, az jó. Hiszen a Suhajda név már akkor egyet jelentett a minőséggel, megbízhatósággal, az értékteremtéssel – ezt szerettük volna továbbvinni.

Az egykor jól menő üzlet az 1920-as és 1930-as években élte fénykorát, majd az államosítás után lényegében egyetlen tollvonással tűnt el. Ezt pedig nehezen dolgozta fel az egész család.

– A nagymamámnak óriási törést okozott, hogy egy élet munkáját vették el tőle. Számára némi elégtételt jelentett, amikor újra megnyitotta kapuit a cukrászda. Örömmel néztem rá a büszkeségtől sugárzó arcára, amire rá volt írva: „köszönöm”. Még 108 évesen is megfordult az üzletben, evett egy fagyit, közben pedig gondosan végigmérte a kínálatot, és arra intett minket, hogy „nagyon vigyázzunk oda a minőségre, mert arról sosem szabad lemondani”.

48 órás munkanap

Emese szerint a cukrászda nem valósulhatott volna meg egy támogató család segítsége nélkül, ugyanis nagyobbik fia épp akkor született, amikor a cukrászdát elindították.

– Rettenetesen nehéz és húzós időszak volt ez. Inkább az éjszakáimat áldoztam fel, hogy a termelésbe vagy az adminisztrációba besegítsek. Visszatekintve, lenne olyan, amit másképpen csinálnék, hiszen egy 3 hónapos kisbabával szaladgálni a munkahely és az otthon között nem egyszerű. Most is próbálom úgy szervezni a mindennapokat, hogy a gyerekeké legyen a délután, de nem könnyű. Szerencsére az éjszakázás sosem állt távol tőlem. Mondhatni: az egyetem alatt erre szakosodtam – mondta nevetve Emese, akinél véleménye szerint egy nap 48 órából áll.

– Nem sétagalopp mindez, és a család, valamint a megbízható munkatársak nélkül biztosan nem menne. Könnyebbség, hogy a lányaim már önállóbbak és a kisebb fiaim iskola után szívesen beülnek velem a cukiba egy sütire, így én közben foglalkozhatok az adminisztrációval. Mindig azzal hitegetem magam, hogy majd könnyebb lesz. Talán… egyszer valóban úgy lesz. Azt gondolom, hogy ezek a kihívások is kellettek ahhoz, hogy eljussak oda, ahol most tartok. Minden megpróbáltatás erősebbé tett. Igyekeztem tanulni a hibáimból. Most pedig még inkább a sajátomnak érzem a sikert.

Fotók: Suhajda cukrászda. 

Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Ajánlott cikkek:

2024 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Kardos Gergely