A gyermekeim mutatták az utat – most én segíthetek a családoknak

Nagy Beatrix sok éven át dolgozott pedagógusként. Először a gyermekei miatt keresett egy-egy problémára alternatív megoldást, végül ő maga is váltott. Otthagyta a pedagógiai pályát, hogy máshol, máshogyan, de tovább segítsen.

Sok éven át dolgoztam állami intézményben pedagógusként, 3 diplomám van. Az évek alatt a munka, a feladat egyre több lett, és most a fizetést nem említem, az mellékes. Arról sem beszélek, hogy az utóbbi években mivé fajult az oktatás. A szülőket mindig is támogattuk, adtunk gyermeknevelési tanácsot is,  de változó volt a reakció, a szülők hozzáállása. Tiszteletet és megbecsülést is kaptunk, de a negatív tapasztalatok mély nyomot hagytak. Valljuk be, az ember így nem érzi magát túl jól a bőrében. Milyen munkakedvvel mentem vajon néha dolgozni? Ami sokat segített, hogy a gyerekek imádtak, és én is őket.

Két fiam van.  Negyedik-ötödik osztály környékén a kisebbiknek  különböző nehézségei akadtak az iskolában. Tanulási nehézségek és lelki gondok is voltak a háttérben. Mindkettőre találtam megoldást. Már akkor is az alternatív lehetőségeket figyeltem mindenfelé. Így találtam neki olyan kineziológust, aki az Edu-kineziológiával segítette őt. (Ez más néven pedagógiai kineziológia: elsősorban a tanulási képességeket fejleszti. Megtanítja összehangolva dolgozni a jobb és a bal agyféltekét, hogy azok támogassák a tanulási folyamatokat – a szerk.)  Energetikai kezelésre is hordtam, úgynevezett lélekmasszázsra. Szuperül működött minden, és idővel abba az állapotba hozták, amibe kellett.

Pár évvel később a nagyobbik fiam került hasonló helyzetbe, ő pszichoszomatikus “állapotot” produkált az edzésen, megfelelési kényszer miatt. Felkar fájdalmai voltak, és különböző vizsgálatokra mentünk, hogy kiderüljön mi lehet a baj, de a lelet mindenhol negatív volt. Ekkor döntöttem úgy, hogy megtanulok masszírozni, hátha én is tudok segíteni (az érintést nehezen viselte), mivel idegen segítségét nem fogadta el. Sokáig én kezeltem, majd sikerült elvinnem más szakemberhez is, akivel együttműködött. Ennek köszönhetően megoldódott nála is minden, végül ő maga is képes volt már változtatásra.

A gyerekeim tanítottak és vittek egy új útra, ami hosszú volt, és nehéz.

Volt olyan időszak, amikor másodállásban vállalkozóként több helyen kellett állnom a sarat: mindkét munkámban és a családban is. Közben tanfolyamokat végeztem: masszázs, energetika, reflexológia, természetgyógyászat, kineziológia, reiki, mozgásterápia, képességfejlesztő módszerek, és szakrális körtánc. Én persze sehol nem voltam, az énidő nem létezett számomra, magammal nem törődtem, de a tanfolyamok nagyon sokat segítettek, és tudat alatt formáltam magam. Kiléptem a komfortzónámból: a drámapedagógus diplomámnak, és a további számos képzésnek köszönhetően, ma már én segítek másoknak.

Öt éves kortól bárki fordulhat hozzám, segítek az elakadásokon túllendülni, ha szükséges,  változtatni. Egyéni és csoportos foglalkozásokat tartok gyerekeknek és hamarosan felnőtteknek (nőknek, anyukáknak) is. Ma már nem kapok hideget csak meleget, elfogadják a segítségemet.

Nehéz volt a váltás, mert egy megszokott helyzetből léptem át az újba, a biztosból a bizonytalanba. Én is megváltoztam: sokkal vidámabb, felszabadultabb vagyok, annak ellenére, hogy nem tudom, mi lesz holnap.

Szeretem amit csinálok, rengeteg pozitív visszajelzést kapok. Érdemes volt. És köszönöm, a családom is jól van!

Vélemény, hozzászólás?