95 kilóról a szabadtüdős merülés világbajnoka – Fatima egy év alatt változtatta meg az életét

Korok Fatima 2 perc és 48 másodperc alatt merült 81 méterre, majd vissza egy levegővétellel. Így lett első magyarként szabadtüdős búvárvilágbajnok. Bár ez elképesztő mélységnek tűnik, neki nem ez volt a legnagyobb merülése. Mielőtt azonban végleg beleszeretett volna ebbe a sportba, egy turizmussal foglalkozó vállalkozás programmenedzsere volt. Akkor több mint száz kilót nyomott és mozgás helyett inkább bulizott.

Egyiptomban érem el, két edzés között beszélgetünk. Hangja fiatal kora (még csak 27 éves) ellenére végtelenül érett és kedves, fantasztikusan mesél, és a története akkor is magával ragadna, ha nem lenne ennyire érdekes. Egy igazi szabadságot szerető nő, akinek nyilvánvalóan hatalmas akaratereje van, de kendőzetlenül beszél arról is, ami nem annyira csillogó.

Hihetetlennek tűnik, de két éve még 95 kilós volt, majd három hónap alatt adott le 20 kilót, és mindössze nyolc hónap alatt került csúcsformába, hogy aztán gyakorlatilag a semmiből a szabadtüdős mélymerülés világbajnokává váljon. Neve egyetlen betűben különbözik csak az édesanyja, Fatime nevétől. A nagymamája különleges nevet szánt lányának, ezért Fatima édesanyját török ismerőse után nevezte el. Fatima, mint elsőszülött kapta az édesanyja nevéhez hasonló nevet.

Egy bokatörés változtatott meg mindent

– 2016-ban még egy igenforgalommal foglalkozó cégnél dolgoztam részleg- és idegenvezetőként, csak a karrieremre koncentráltam. Esténként jógaórák helyett inkább bulizni jártam. Eltört a bokám egy balesetben, és az orvosok azt mondták, hogy azért nem gyógyul gyorsan a sérülés, mert túlsúlyos vagyok – kezdi.

– Otthon kellett maradnom, három hónapig ágyhoz voltam kötve, azelőtt ilyen még nem történt velem. Ez nagyon mélyen érintett és felnyitotta a szemem. Ekkor határoztam el, hogy a munkán kívül másra is fókuszálok majd és visszamegyek sportolni a vízbe – meséli Fatima, aki gyerekkorában szinkronúszó volt. A családi legenda szerint hamarabb tanult meg úszni, mint járni. A víz az éltető közege, s most épp ide vágyott vissza.

– Szerettem volna úgy tükörbe nézni, hogy elégedett vagyok magammal. Amikor meggyógyultam, elkezdtem utazgatni és azt találtam ki, hogy külföldön keresek munkát. Először Izraelben próbáltam ki a palackos merülést, majd a Kanári-szigeteken is tovább gyakoroltam. Az ottani oktatóm biztatott, állította, hogy ez jól megy nekem, én meg hittem neki – avat be, és kiderül, ekkor döntötte el, hogy a továbbiakban ezzel akar foglalkozni és oktató lesz. Egy éven keresztül gyűjtötte a pénzt, majd újra kiutazott a Kanári-szigetekre és tanfolyamokra kezdett járni.

Mégis a szabadtüdős merülésből lett szerelem

A pénze azonban fogyott, így munkát keresett: Mallorcán kezdett gyerekekkel foglalkozni, animátorként. Ekkor még egyáltalán nem kacsintgatott a szabadtüdős merülés felé. Azt is kipróbálta ugyan, de a terve az volt, hogy csak palackos merüléssel foglalkozik majd. Kubában, Mexikóban, később pedig Hondurason is tanult. Itt bukkant rá egy kis Utila nevű szigetre, ahol egy jó búváriskolában végül a szabadtüdős búvárkodáshoz szükséges tanfolyamot is elvégezte.

– Én, ha valamibe belefogok, addig kutakodok, amíg meg nem találom a legjobb módját a megvalósításnak. Olyan helyet kerestem, ami elég kicsi ahhoz, hogy gyalogosan lehessen közlekedni, ahol beszélnek spanyolul, meleg van és lehet búvárkodni. Így akadtam rá Utila szigetére, ahol a pici hely ellenére van 14 búváriskola, jó pár kocsma és étterem, és egy szabadtüdős merülőiskola is – én ott kötöttem ki – mondja.

Hozzáteszi, a szabadtüdős tanfolyam végén már tudta, hogy ez az, amit mindig is keresett. Közben ugyan mesterbúvár fokozatot is szerzett, de többet nem merült palackkal, hiszen már lángolt benne a szerelem a szabadtüdős merülés iránt.

20 kilót fogyott és rekordot döntött

Pénzre viszont megint szüksége volt, így visszament dolgozni Mallorcára. Mindig nagyon odafigyelt arra, hogy spóroljon, alkalmi munkákból élt. Ekkor kezdett el komolyan edzeni, és három hónap alatt 95 kilóról 75 kilóra fogyott le.

Az volt a terve, hogy Egyiptomban, Dahabban elvégzi a szabadtüdős oktatói tanfolyamot és Ázsiába megy dolgozni. A Vörös-tengernél szó szerint belevetette magát a mélybe és nagyon hamar látszott, hogy tehetséges.

– Régóta vártam a pillanatra, hogy valaki ott legyen velem és biztosítsa a merülésem. Ezt ugyanis egyedül nem lehet csinálni. Amikor végre ott voltam és az első alkalommal lemerültem, kétségem sem volt afelől, hogy egészen a kötél aljáig le tudok menni – kezdi.

– Szinte eggyé váltam a tengerrel és csináltam, ahogy jól esett. Annyit vártam erre a pillanatra, hogy egyáltalán nem féltem. Két hét alatt már 50 méterre merültem. Egy átlagos merülő ennyi idő alatt 16–25 métert tud megtenni – meséli. Kiderül: ezzel két hét alatt gyakorlatilag megdöntötte a magyar mélységi rekordot. Innentől kezdve nem oktatónak készült, hanem az első magyar versenyzőnek, aki indul a világbajnokságon.

Mélységi mámorban úszva

A szabadtüdős merülésről valószínűleg sokaknak beugrik Luc Besson A nagy kékség című filmje, amelyet Fatima a mai napig nem nézett meg. Nem csoda, hiszen ő testközelből ismeri az igazi mélységi mámort, amit a film gyönyörűen mutat be. A szabadtüdős merülés ugyan csak pár percig tart, de emögött a pár perc mögött nagyon kemény munka van. És sokkal kevesebb „mámor”, mint amennyit a film bemutat.

– Az ideális az, ha merülés közben csak az van a fejemben, amit éppen csinálok, vagy semmi. Merülés előtt befelé figyelek, de hallgatom, amint a bírók visszaszámolnak. Kontrollálom a légzésem és fókuszálok a feladatra. Arra, hogy minél nyugodtabban vegyem be az utolsó nagy levegőt – avat be.

– Aztán elindulok lefelé. Ilyenkor általában még kavarognak a merülés sikerével kapcsolatos gondolatok a fejemben, de megpróbálom egyre jobban kizárni ezeket. Ebben segít a víz, mert ahogy egyre mélyebbre merülök, egyre kevesebb hang ér el hozzám, és ideális esetben eggyé válok a vízzel – mondja.

– Az a pont, amiről sokat lehet olvasni, ami a mélységi mámorhoz vezet, a szabadesés pontja. Az az a mélység, amikor elkezdek lefelé zuhanni. Repülök. Ez valóban mámoros érzés. Ha fel vagy készülve a feladatra, a mélységre, ha ellazultál, akkor olyan utazásban lesz részed, amilyet soha sehol máshol nem tapasztalhatnál meg.

Nem szereti a kötöttséget

A világbajnokság kezdő napján lekéste a bejelentkezést, így – saját hibájából – kizárták az első napi versenyből. A második napon már jobban odafigyelt.

A versenyszabályzat szerint verseny előtti este minden versenyzőnek meg kell határozni, hogy milyen mélységet vállal, ám ezt a versenytársak nem tudhatják meg. Mivel Fatima lányokkal versenyzett, taktikai okokból csak férfiak tanácsát kérte ki a témában, végül egy randomszám-kalkulátor segítségével határozta meg a 81 métert, ami történetesen a legnagyobb vállalás lett, így Fatima az első helyért indult.

– Én lepődtem meg a legjobban, amikor este láttam, hogy az élen vagyok. Másnap időben megjelentem reggel és kihajóztunk. Tudtam, hogy a 81 métert meg tudom csinálni, mert már merültem 85 méterre is – mondja.

– Van egy merülés előtti rituálém, ami relaxációból és nyújtásból áll. Ilyenkor nem beszélek senkivel, magamban lepörgetem a merülés lépéseit és légzőgyakorlatokat végzek. A szabadtüdős merülés ugyan egyéni sport, de egyáltalán nem magányos. A nagy versenyeken sokan nyüzsögnek, bírók kiabálnak melletted, és ebben a helyzetben is el kell tudnod vonatkoztatni a zajtól és befelé kell figyelned, az előtted álló merülésre fókuszálva. Ez nem jön két perc alatt, ezt meg kell tanulni – osztja meg velünk titkát Fatima.

Hamarosan kívülállóknak szervez majd tanfolyamokat, amelyeken a relaxációs technikájáról is mesél majd. Fatima világbajnoki címet érő merüléséről film is készült, amelyben még a kommentátorok is ámulva méltatják a lányt. Végignézve mi magunk is megérthetjük a mélységi mámor igazi jelentését.

Fotók: Johnny Dalla Libera.