Gulyás Krisztina vagyok, 48 éves. Nő, édesanya, feleség, pénzügyi igazgató, tanácsadó, kézműves és ember.
Az egész életem a folyamatos változás. Gyerekkoromban, amikor 3 éves voltam a szüleim elváltak. Ez csak azért fontos, mert innentől kezdve társamul szegődött a változás. Jelenleg a 12. helyen lakom. Ennyiszer költöztem nemcsak másik épületbe, de az ország különböző területén is mozogtam Ózdtól -Budapestig.
A nagy álmom az volt, hogy táncos leszek, néptáncos. Gyermekkoromat a tánc és a mozgás határozta meg. Azonban nem vettek fel a táncművészetire Szegedre, így elkeseredésemben szinte mindegy alapon elmentem szőlő-és gyümölcstermesztőnek Egerbe.
A Kertészeti Egyetemre szerettem volna menni, de nem vettek fel, mert lány vagyok és abból túl sokan jelentkeztek (idéztem az elutasító levélből…), így maradt a második egyetem, amit megjelöltem: a Gödöllői Agrártudományi Egyetem. Itt ismerkedtem meg a férjemmel 30 évvel ezelőtt, és a mai napig együtt vagyunk. Ez kárpótol az elveszett idő miatt.
1995-ben megszerezve a 2. diplomámat, elkezdődött a karrierem egy amerikai cégnél, ahol 5 évet lehúztam, és könyvvizsgáló lettem. Hogyan? Egy agrárközgazdász diplomával? Nos, az egyetemi idők alatt jött a nagy rendszerváltás és az agrár végzettségek nem voltak nagyon attraktívak, így már az egyetem mellett több egyéb felsőfokú végzettségre szert tettem, mint külkereskedő, és mérlegképes könyvelő. Ezen végzettségekkel és az angol nyelvtudásommal együtt léphettem be egy világhírű amerikai céghez.
23 éve dolgozok a pénzügy különböző területén, 6 világcégnél voltam alkalmazott vezető, 3 világ cégnél pedig „interim” pénzügyi vezető (vagyis határozott időre alvállalkozóként segít, kvázi tanácsadó az adott témakörben – szerk.). Bejegyzett mérlegképes könyvelő, bejegyzett adószakértő, több diplomás szakember vagyok és aztán egy újabb nagy fordulatot vettem.
5 éve tanácsadóként működök. Ez a fajta megfelelés nagyon megterhelte az idegrendszeremet, így valami olyan tevékenység felé kezdtem el érdeklődni, ami kikapcsol, és örömet okoz. Mivel a lányom már elég nagy volt, nem igényelte a 200%-os figyelmet, esténként lett arra időm, hogy el kezdjek kézimunkázni. Énidőm lett. Amit nagyon élveztem.
2013-ban készült az első lovacska, ajándékba Boginak a lányomnak. Buborék volt a neve. Én varrtam. Bogi 2,5 éves kora óta lovagol és imádja a lovakat. Ezért nálunk minden lóból van, és ezért készítettem neki ilyen figurát. 🙂 Persze vitte mindenhova, oviba és barátokhoz. A barátnője is kért egy lovat, ami el is készült, kicsit más lett. Aztán sokan kérdezték, hol vettem a lovat, mert ők is szeretnének ilyet a gyereküknek. És jöttek a kérdések, hogy miért nem gyártom őket eladásra. De ekkor még nem volt sem időben sem energiában arra kapacitásom, hogy eladásra is készítsek.
2015-ben már erős késztetést érzetem az alkotás iránt, hiszen már ez alatt a 2 év alatt is készültek nyuszik, lovak, macik, sapkák, sálak, táskák, stb. és egyre nagyobb lett ezek iránt az érdeklődés. A munkahelyemen kikapcsolódásként és csapatépítésként el kezdtem egy kézimunka kört, ahol az érdeklődő kollégákat tanítottam kötni és horgolni. Workshop lett belőle, de ezeket még „ingyen” csináltam.
A kézimunka szeretete már gyerekkortól itt van jelen. Kamasz koromban csak saját készítésű kötött pulóvereim voltak, nagyon sok ruhát varrtam magamnak és a családnak. Ezeket a nagymamámtól és édesanyámtól tanultam. Egyikünk se járt ilyen jellegű iskolába.
Most már két féle munkát végzek. Ha van tanácsadás jellegű munka, akkor „interim” pénzügyi vezetőként dolgozok. Ilyenkor este és hétvégén megy a kézműveskedés. Ha pedig nincs ilyen project munka, akkor „csak” kézműves vagyok. Jelenleg 2 külföldi karácsonyi vásárra, és több haza megjelenésre készülök. Ez a munka teljesen másfajta odafigyelést és készülődést igényel, mint a pénzügyi tanácsadói feladat. Nekem kell beszerezni az alapanyagokat, összeállítani és elkészíteni a termékeket és el is kell adni őket. Enyém az adminisztráció is.
Ha sok a dolog, akkor van segítségem is. Egy varrónő, egy marketinges, egy rendezvényszervező. Már tudom, hogy honnan, mit tudok beszerezni, ott is megismernek. Ez jó érzés.
A brand neve Emma Collection. Sokat gondolkodtam mi legyen a név, hiszen sok minden érdekel, ezért a kollekció és a lányom második neve Emma. Ebből lett a márkanév. Ez alatt vannak az Emma táskák, kendők, sálak és sapkák, terítők. És a lovacskáim, aminek külön nevet adtam a My fluffy horse. A lovacskák mára már több féle módon jelennek meg, de még mindig egyediek, hiszen két egyforma nem készült még belőle. Mindnek egyedi sorszáma van, kiváló minőségű alapanyagokból készülnek. Vannak babáknak valók, amiben semmi műanyag vagy szöszös alkatrésze nincs. Ezek a babalovak. Van unikornis, pegazus és különböző színű pónilovak. Vannak olyanok, amit a megrendelő „álmodik” meg. Ilyenkor össze lehet válogatni, hogy milyen anyag legyen (vászon, wellsoft, babysoft anyagokkal dolgozok), milyen színű legyen (pl. rózsaszín, kék, mintás, barna, arany, stb.), milyen puha (lehet puhára és kicsit keményebbre tömni), milyen színű legyen a szeme, a sörénye, a szalagok, a farkincája, és kér-e bele szivecskét. Van olyan, hogy pici piros selyem szívet lehet a tömésnél bele kérni.
Az álmom, hogy ez a hobbiból kinőtt tevékenység is adjon annyi jövedelmet, ami eltartja a családomat és még jó pár embert, akik az előállításban segítenek. A változás, gondolom továbbra is része lesz az életemnek. Néha nagyon nehéz, de eddig mindig felálltam. Ami nem öl meg, az erősít. Ez a jelszó. Tudom milyen a lent és azt is, milyen a fent.
Ahogy a varrást ellestem az őseimtől, úgy az erőt is láttam a kezükben. A nagymamám és és édesanyám is igen erős emberek, így nekem sincs okom arra, hogy bármikor is feladjam.
