Barion Pixel Skip to content
Rujder Vivien

Rujder Vivien: „Az életem maga a szervezett szervezetlenség”

Rujder Vivien pályakezdőként feltűnt Enyedi Ildikó Oscar-díjas filmjében, de a Tóth János és az Apatigris című televíziós sorozatokban és a Katona József Színház deszkáin is láthattuk/láthatjuk. A fiatal színésznő teljesítményét tavaly Junior Prima díjjal ismerték el, nemrégiben pedig kiderült, hogy a nemzetközi koprodukcióban megvalósuló Hunyadi-sorozatban kapta meg a női főszerepet. Beszélgettünk arról, hogyan éli meg a sikereket, miként tudja összeegyeztetni a magánéletét a karrierjével és megosztotta velünk anyasággal kapcsolatos gondolatait.

A színművészeti egyetemről köztudott, hogy sokan csak harmadik, negyedik alkalom után jutnak be, de van, akinek több próbálkozás után, vért és verítéket izzadva sem sikerül. Téged elsőre felvettek…

Bevallom, hogy a Színművészeti nem volt életem álma, nem ragaszkodtam hozzá foggal-körömmel. Amikor a felvételin első helyen megjelöltem az Egyetemet, szinte biztosra vettem, hogy ki fog esni a listámról, a második helyen az ELTE anglisztika szak szerepelt, az sokkal esélyesebbnek tűnt. Két sérülésen voltam túl és egy nagy traumám volt: nem sikerült felvételt nyernem a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskolába. Ekkor tettem le arról, hogy táncművész legyek.

Zemplenszkyné Rujder Éva nénivel gyakoroltuk a repertoáromon lévő anyagokat a felvételire,

az esélytelenek nyugalmával indultam el Budapestre, így mikor rostáról rostára továbbjutottam, csak kapkodtam a fejem.

A harmadrostánál tetszett meg igazán az ottani hangulat, onnantól vettem fel a fonalat és eldöntöttem, hogy akarom ezt a képzést, ezt az iskolát. A szaktársaim közül sokan dráma tagozatosként érkeztek, jóval felkészültebben kerültek ide, én keveset tudtam a színházról akkor, nem ismertem a budapesti művészszínházakat, be voltam ragadva a musicalek világába.

Mióta feltűntél a láthatáron, egyre több olyan szerepet kapsz, amelyek lehetőséget adnak rá, hogy szakmailag kibontakozz. Hogyan éled meg a sikereket?

A Junior Prima díjátadója után az osztályfőnököm megosztotta velem, hogy amikor úgy döntöttek felvesznek, nem látta még, hogy mi lesz belőlem, egy izgalmas, sokszínű személyiségnek tartott, de azt nem tudta biztosra, vajon ki tudok-e nyílni, de élt a gyanúval, hogy igen.

A díj nagyon megtisztelő, mikor Földvári Péter felhívott a hírrel, egyszerűen nem hittem el, sírtam. Nem gondoltam, hogy kapok ilyen elismerést, motiváló erővel is bír, az embert még több munkára sarkallja. A díjátadón a szeretteim, tanárom és barátaim is ott voltak, ezért különösen sokat jelentett nekem az a nap. Persze az esemény után rohantam próbára.

Rujder Vivien
„A színháznak az a varázsa, hogy nem engedheted el a szerepet, míg az aktuális darab repertoáron van, előadásról előadásra dolgod van vele, kísérletezhetsz.” Fotó: Dömölky Dániel

 

Számodra milyen áldozatokkal jár a színészet? Hogyan tudod beosztani az idődet, összeegyeztetni a munkát a magánélettel?

Az életem maga a szervezett szervezetlenség. Nem én osztom be az időmet, ez pedig jó alkalmazkodóképességet, rugalmasságot igényel.

Hat év után először most nyáron volt néhány közös szabadnapunk a párommal, amit nagyon előre meg kellett terveznünk, és jó előre jeleztük a munkáltatóink felé.

Ám ilyenkor is mindig fennáll a lehetőség, hogy egy forgatás esetében borul minden akár egy rossz időjárás miatt, hiszen rendelkezésre kell állni, mert a forgatás nem csúszhat.

Jut időd a kikapcsolódásra?

A mindennapi feltöltődésre jut néhány óra reggel vagy este. Ezt a szabadidőt tudatosan kezelem, odafigyelek magamra, hogy energikus, jókedvű és kreatív maradhassak. Imádok például takarítani, mert mentálisan kikapcsol, de futni, jógázni is. Viszonylag sokat lovagolok. Ez a sport mély koncentrációt igényel, terápiás hatású.

Fenséges és nagyon érzékeny állatok a lovak. Fókuszált, nyugodt vagyok mellettük. Ahogy ők tudnak szeretni, kapcsolódni, az csodálatos. Lelki egyensúlyra, önfejlesztésre sarkallnak.

Ha elmegyek lovagolni, az nekem maga a Paradicsom, úgy jövök onnan vissza, hogy senki nem tud kizökkenteni a nyugalmamból. Szerencsére most már jó ideje nemcsak a szabadidőmben, hanem a munkám során is találkozhatok velük.

Hol, milyen szerepekben láthatunk legközelebb?

Az Isten, haza, család és a Káli holtak már fel lett újítva a Katona József Színház Kamrájában, új előadást csak jövő februárban kezdek majd próbálni, Tarnóczi Jakab rendez a nagyszínpadon, nagyon várom. Jakabbal nagyon szeretek dolgozni, eddig minden próbafolyamat valami újat és mást hozott ki belőlem és a kollégáimból és nagyon izgalmas előadások születtek az ő rendezésében. Addig is „kiengedtek” forgatni, csak a meglévő darabjaimat újítom fel.

Már egy hónapja forog a Hunyadi című produkció, melyben Szilágyi Erzsébetet formálhatom meg. Majdnem egy éve tart a felkészülés rá, ezért járhatok rendszeresen lovagolni. Reményeink szerint 2024-ben lesz látható a sorozat.

Rujder Vivien
A színésznő szabadidejében szívesen lovagol, most úgy hozta az élet, hogy a forgatások során is nyeregbe ülhet

 

A határmenti Rajkán, majd Mosonmagyaróváron töltötted a gyermekkorod. Egy interjúban úgy nyilatkoztál, hogy a szívedben mindig szigetközi lány maradsz. Mik a távlati terveid? Maradnál a zsizsegő fővárosban vagy inkább elvonulnál a nyugalom szigetére?

Ha lenne olyan vonat, ami fél óra alatt a fővárosban van, most is vidéken laknék… ☺

Hosszú távon a főváros agglomerációjában gondolkodunk, hiszen a város közepe nem az én világom. Mindig jól esik hazatérni a szüleimhez, a családi ház udvarán szemezgetni a málnát vagy a friss paradicsomot, a dunaszigeti táborok emléke nem törlődik ki az évek során – a zöld, a kert, a Duna a mindenem.

Az otthon a családodat is jelenti. Hogyan tudjátok tartani a kapcsolatot, mennyire támogatnak téged a választott utadon?

Nagyon sok támogatást kapok a szeretteimtől, ami nagy segítség. Az elmúlt egy évben ritkán tudtam csak hazamenni, ezért sokszor a szüleim jöttek hozzám. Volt olyan, hogy a barátaimmal együtt megnéztek egy-egy előadást. A testvéremmel is igyekszünk összebeszélni, hogy amikor Budapesten jár, legalább igyunk egy kávét. Ezek a kis rövid alkalmak rengeteget adnak.

A szakmám azzal a lemondással jár, hogy keveset lehetek velük, de ők nagyon jól alkalmazkodtak ehhez és megértik. Mi így élünk… Nemrég csináltunk egy családi csoportot a telefonunkon, amiben elég vicces dolgok történnek, ez jól esik.

Érzel-e nyomást az anyasággal kapcsolatban, legyen az társadalmi elvárás vagy egy belső késztetés?

Volt egy időszak, amikor úrrá lett rajtam a szorongás, hogy egyáltalán nem szeretnék gyereket. Nem azért, mert ilyen beállítottságú vagyok, sőt!

Gyerekként nagyon sokat babáztam, mindig elképzeltem, hogy az aktuális szerelmemmel hogy fognak kinézni a gyerekeink, szóval romantikus alkat vagyok.

Viszont ahogy alakul körülöttünk a világ, amilyen éppen a jelenünk, ahol a klímaválság már elfogadott mint fogalom, ahol nem biztos a megélhetésünk és a jövőképünk… Nem tudom, hogyan hagyhatnám ebben a világban a gyerekemet, rettenetesen félteném.

És még ha ezt az aspektust félre is teszem, a szakmám a másik bökkenő.

Ha azt kérdezed, mennyire vagyok karrierista, most az vagyok, és nem érzem, hogy huszonnyolc évesen máshogy kellene gondolnom, ennyi kihívással és lehetőséggel a kezemben.

Már nincs elutasítva a fejemben a gyermekvállalás, de még biztos, hogy nincs itt az ideje. A páromra és rám is sok munka vár a következő egy évben. Most egymásra és az előttünk álló feladatokra koncentrálunk.

Ugyanakkor arra, hogyan lehet ezzel a szakmával összeegyeztetni a gyereket, vannak nagyon jó példák a környezetemben: Rezes Juci, Pálos Hanna és Jordán Adél is kisgyerekes anyukák, ők és a szeretteik úgy működnek, mint egy kis családi manufaktúra. Édesanyám azt mondta, ne aggódjak most ezen és csak menjek bátran előre, érezni fogom, fogjuk, ha eljön az ideje.

Rujder Vivien
Rujder Vivien az Átjáróház forgatásán Madarász Isti rendezővel. Fotó: Glódi Balázs

 

Ha csak egyet választhatnál, a deszkák vagy a filmvászon mellett döntenél?

Számomra mindig az aktuális munka a legfontosabb. Ha forgatok, csak forgatnék, ha színházban próbálok, akkor pedig színházat csinálnék. Nagyon izgalmas feladataim voltak eddig mindkét területen, szerencsésnek mondhatom magam. A színháznak az a varázsa, hogy nem engedheted el a szerepet, míg az aktuális darab repertoáron van, előadásról előadásra dolgod van vele, kísérletezhetsz.

A filmezésben pedig pont azt élvezem, hogy nincs sok esélyem, párszor rögzítjük a jelenetet és vége is, azzal többet nem foglalkozhatok már, mert jön a következő feladat.

Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, hogy muszáj beletalálni a darts tábla kellős közepébe, az a célom minden egyes felvételnél, hogy elégedetten mehessek tovább a következő napra.

Az is tény, hogy Magyarországon nem lehet kizárólag színházból megélni, a filmezés jobban fizet. Anyagilag nagyobb biztonságban vagy, ha forgathatsz is.

Régebben elterjedt az a szólás, hogy Thália oltárán éhezni jó dolog egy színésznek, a kiszolgáltatottságtól jobb a teljesítménye… Nos, ezt mi már nem gondoljuk így.

Úgy érzem, e tekintetben a mi korosztályunk és az utánunk következő generáció már sokkal karakánabb, mint az elődjeink voltak.

Kiemelt kép: Piti Marcell

Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Ajánlott cikkek:

2024 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Kardos Gergely