Duncsák Krisztina cukrász édesanyját követte Portugáliába. Jobb döntést nem is hozhatott volna, azonnal szerelmese lett az országnak. Annyira, hogy még trombitaművészi pályáját is feladta azért, hogy idegenvezető lehessen itt. Ő meséli el saját történetét.
Évek óta élek Portugáliában. Egy-egy évet töltöttem Algarveban és Coimbrában. 10 éve pedig a csodás Lisszabonban lakom a családommal: férjemmel és két kisgyermekemmel. A munkám, a hobbim is egyben. Az ország gyönyörű és rengeteg felfedezésre váró, izgalmasabbnál izgalmasabb dolgot rejt. Egy igazi ékszerdoboz.
A helyi kultúra és történelem változatos, az emberek kedvesek, vendégszeretők, az épületek látványosak, a tengerpart pedig mesés – képeslapra kívánkozik az egész ország. Na és az ételek? Felejthetetlenek! Talán ezért is érezzük itt kint annyira jól magunkat. Számunka még mindig minden nap egy mese, egy felfedezésre váró csoda.
Miért pont Portugália?
A világ számos pontján jártam, bebarangoltam sok helyet, 5 nyelven beszélek, de Portugália ellopta a szívemet. Történetemhez az is hozzátartozik, hogy nem vettem zsákbamacskát. Édesanyám után jöttem ki, aki már előttem kiköltözött Portugáliába, és itt folytatta eredeti szakmájában dolgozva az életét, cukrászként.
De még így sem mondhatom, hogy könnyű dolgom lett volna. A legnagyobb nehézséget a nyelvtudás hiánya okozta. Ma már természetesen beszélem a nyelvet. Nem egyszerűen csak itt élek, de hazámnak is érzem az országot, a gyerekeim is itt születtek.
Portugália elképesztően élő, intenzív, mégis végtelenül nyugodt mediterrán vidék. A mentalitás, az emberek hozzáállása az élethez, az, hogy nem sietnek, megélik a pillanatot, maga a csoda. Ezek mellett, ami még csalogató lehet mindenki számára, az a sok napfény, az óceán, a gasztronómia, a helyi borok, az illatok, a szabadság, a nyugodt életritmus. A gyerekeimnek már ez a megszokott, a természetes közegük.
Hogyan lettem idegenvezető?
Korábban trombitaművészként játszottam egy zenekarban, de mindig úgy éreztem, hogy ezt a rengeteg szépséget, ami körülvesz, másokkal is meg kell osztanom. Végül ez lett az utam. Utaskísérőként, idegenvezetőként és esküvőszervezőként igyekszem az emberekkel megismertetni az ország sokszínűségét, szépségét. Mindenkiben maradandó nyomot szeretnék hagyni. Arra törekszem, hogy a nyaralás ne csak egy gyors, ledarált, kötelező látnivalókkal teletűzdelt pihenés legyen, hanem örök emlék, amire később is jó lesz visszatekinteni.
Az esküvőszervezést nagyon élvezem. A párok arcát látni, mikor befogadják Portugália látnivalóit, mikor kimondják az igent, felejthetetlen…
Máig emlékszem az első idegenvezetős munkámra. Hét évvel ezelőtt történt, és mint mindenki a pályafutása elején, én is nagyon izgultam. Egy 60 év körüli párt vezettem, akik már sokfelé jártak, feltételeztem, idegenvezetéssel is élve. Izgultam, mit fognak szólni, hogyan fogják érezni magukat velem, és persze másokhoz hasonlítva milyennek fogják találni a munkám. Végül jól sült el, elégedetten távoztak.
Ma már nehéz fogós kérdést feltenni nekem
A karrierje elején mindenki hibázik néha, így én is, de mára belejöttem. Egy évre volt szükségem ahhoz, hogy megkapjam az összes olyan fogós kérdést a vendégeimtől, amelyekre nincs válasz az útikönyvekben, de amelyekre nekem idegenvezetőként tudnom kell felelni.
Ma már meghökkenek, ha valami újat, szokatlant kérdeznek. Ez ugyanis rendkívüli gondolkodásra vall. Az ilyen személyiséggel rendelkezőkre felnézek, különösen csodálom őket, ugyanakkor rengeteget tanulok is tőlük.
Az ország is ad munkát bőven, hiszen mindig tud újat mondani. Folyamatosan tanulok a történelméről, a kultúrájáról, az épületekről, a hagyományokról, a tájról, az emberekről. Ráadásul ez nem az a munkakör, melyet 8 órában végez az ember, aztán leteszi a lantot. Mindig tervezek, kutatok, marketinggel foglalkozom, érdekességeket osztok meg az olvasóimmal, videókat készítek, új helyekre megyek. Ezt csak szerelemből lehet végezni, máshogy nem.
Senkivel sem cserélném el a szabadságot
Nemcsak a történelmi látnivalókat, a megszokottat mutatom meg, hanem olyan helyekre is elkalauzolom az ügyfeleimet, melyeket csak a helyiek ismernek. Így nemcsak az adott várost és a kötelező látnivalókat látják, hanem a helyiek életének egy kis szeletkéjébe is belekóstolhatnak.
Az év 365 napján gyönyörű helyeken járok, érdekes embereket ismerhetek meg, jobbnál jobb programokat állíthatok össze másoknak, szabad levegőn vagyok, nagyokat sétálhatok, jókat beszélgethetek, finomakat ehetek, ihatok a vendégeimmel. Ez hatalmas szabadság, amit nem cserélnék el semmivel és senkivel! Portugália nemcsak az a hely, ahol élek, hanem a munkám és a hobbim is egyben.
