A Liliomkert piac a Káli-medence egyik leghangulatosabb helye. Harmathy Ildikó biológus-mérnök hosszú évekig harcolt érte és ez idő alatt meg is edződött. Műve, a Liliomkert piac megmaradt annak ellenére, hogy korábban többször is bontásra ítélték. Ildikó rákkutatóként kezdte, azután kacskaringós és hosszú utat bejárva vált e különleges hely alapítójává. Most épp a permakultúrával kísérletezik. Igazi kalandor.
A Liliomkert az a piac, ahol össze lehet futni bankvezérekkel, pesti színészekkel, balatoni hajósokkal, német nyugdíjasokkal és politikusokkal is. És mindenki ugyanazért jön ide: a Búzalelke kenyeréért, a tepertőért, a sajtos rúdért, a legjobb házi zserbóért, enni egy jó bográcsgulyást, forralt bort inni a hóban télen, fröccsözni nyáron, túrós csuszát és házi rétest enni.
Ahol megesik az is, hogy a nyolcvanas évek popénekes sztárja szedi a krumplifőzeléket a pult mögött.
A helyi termelők portékái, a kecskesajtok, sütemények, mangalica sonkák, kolbászok, disznósajtok és a nagymamák süteményei pillanatok alatt fogynak el egy augusztusi napon. De találunk itt házi szappanokat és biokozmetikumokat, kézműves lenvászon ruhákat és régiségeket is. A koncertek, a hangulat a környékről ezreket vonz ide hétről-hétre, a piac egyszerre fesztivál, kávéház, buli és agóra, azaz gyűjtőhelye mindannak, ami megmentendő, értékes, hangulatos ezen a csodálatos vidéken.
A Liliompiac egy intézmény a Káli-medencében, hasonló nincsen máshol az országban. Ez a hely a termelői piacok úttörője. Bár sokszor úgy tűnt, hogy a sorsa meg van pecsételve.
Alapítója, Harmathy Ildikó ellen természetkárosítás címen büntetőeljárást indítottak, majd felmentették, kétszer lebontásra ítélték a piacot, és három éve csaknem végleg bezárt. Aztán mégis megmenekült a végrehajtás alól, amikor Ildikó megegyezett a hatóságokkal és a büntetésekből felgyülemlett tartozások törlesztéséről is megállapodott.
A három hektáros, eredetileg bérelt területen 2002-ben Ildikó először dísznövénykertészetet épített. A biológus-mérnök végzettségű kutatónő 2006-ban vásárolta meg a területet az önkormányzattól azzal a céllal, hogy ott piac legyen. Sajnos csak később, 2010-ben derült ki, amikor az árusok már felépítették a bódékat, hogy a területen nem lehetett volna építkezni, mert az szántóföld minősítéssel szerepelt az önkormányzatnál.
Így kezdődött a már működő piac kálváriája. Végül azt mindenki elismerte, hogy ilyen még nem volt ebben az országban. A Liliomkert és annak alapítója többet tett a környékért, mint bárki más. Ildikó mindent megmozgatott: levelezett az Alkotmánybírósággal, a kormányfővel és minden hatósággal. A hely egyelőre túlélte a megpróbáltatásokat.
Ildikó nevéhez nemcsak a legeredetibb piac fűződik, hanem az egyik leghangulatosabb kávézó is, amelyet az egykori Stankovics-malomban hozott létre. A Kávéház a Vörös Lóhoz közösségi hely, ahol a környékbeli asszonyok főznek helyi alapanyagokból. Állítólag remek az ecetfröccse. Valóban nehéz elmenni a cégér mellett: a ház falán egy csokornyakkendős, kék szmokingos vörös kentaur látható, hátán egy kék fürdőruhás nővel, mindkettőjüknek pezsgő van a kezében.
De hogyan lett a rákkutató-biológusból vidékmegújító kalandor-vállalkozó?
“A rákkutatás kicsit komolytalan volt. Azt gondoltam, hogy negyven évig dolgozgatok szépen egy szobában, és aztán kapok egy Nobel-díjat” – magyarázza Ildikó nem kevés iróniával, hogy a rákkutatástól miért fordult a növénytermesztés, és a vidéki élet felé. A kutatást végül otthagyta, és Kapolcson vettek a férjével egy vízimalmot. Ez volt az Anna malom a Séd (azaz Eger-patak) mentén. Ebben építettek egy panziót, a kertben pedig biogazdálkodást folytatott. Ildikó ugyanis úgy látta, hogy többet tehet a rákbetegség megelőzéséért ha biogazdálkodással foglalkozik, és segít az embereknek abban, hogy ne is legyenek betegek. De a biogazdálkodás akkoriban még gyerekcipőben járt, főleg vidéken. 1989-ben Magyarországon még senki nem akart biotermékeket venni.
“Organikus élelmiszereket akkoriban Magyarországon nem lehetett eladni. Volt másfél tonna bio sárgarépám, és rám rohadt. Aki engem jól ismer, azt szokta mondani, hogy Ildikó feküdjél le 12 évet aludni, és akkor utolér téged a világ.”
A házassága felbomlott, ezután Köveskálon nyitott egy másik panziót. Akkoriban kezdődött a nagy leköltözési hullám: a budapestiek körében egyre népszerűbb lett a Káli-medence, és elkezdték felvásárolni a romos parasztházakat. Ildikót hamar megtalálták, hogy segítsen ezeket felújítani. Jó a szeme és az ízlése, ráadásul ekkorra már ismerte a helyi viszonyokat is. Így egy időben foglalkozott házfelújításokkal, közben bontott építési alapanyagokkal kereskedett.
A kertészkedést soha sem adta fel, jelenleg egy permakultúrán alapuló gazdálkodással kísérletezik.
Ez nagyjából azt jelenti, hogy a természetet utánozza a kertben: “Úgy kell elképzelni, hogy modellezzük a kertben a természet rendjét: a talajszintet, a cserjeszintet és a fák szintjét is megteremtjük, de emberi fogyasztásra szánt növényeket telepítünk bele. Létrehozok egy kertet, ahová aztán csak gyűjtögetni és betakarítani kell mennem” – meséli Ildikó a legújabb terveit.
Fotók: Molnar Aniko Photography
