Öt könyv, ami átsegített az anyaság első 2 évén

Régóta vártad, vagy kicsit hirtelen érkezett? Másként képzelted az anyaságot? Boldog vagy, de fáradt, kialvatlan, és néha azért eszedbe jut, hogy olyan jó lenne visszakapni a régi életedet csak egy-két órára? Kisgyermekes kolléganőnk 5 könyvet hozott, amelyek segítettek neki túlélni az első éveket.

Anyává válni nem megy egyik pillanatról a másikra. Nekem valahogy nem volt elég rá a felkészülési időnek kapott 9 hónap. Persze igyekszik az ember. Belép minden létező Facebook-csoportba, felveszi a kapcsolatot a már gyerekes ismerőseivel (még akkor is, ha előtte 15 évig egy szót sem váltottak), elolvas, megnéz, meghallgat mindent és mindenkit, és mégis, amikor előbújik a kisember, valahogy semmi sem a papírforma szerint alakul.

Imádok olvasni. Mindig van nálam könyv, minden lehetséges pillanatban olvasok, és erről a szokásomról a gyerek születése után sem voltam hajlandó lemondani. Na jó, a téma megváltozott… A krimiket és a szépirodalmat felváltották a gyereknevelésről szóló írások. Az erről szóló könyvek száma végtelen, úgyhogy most a teljesség igénye nélkül hadd mutassam be azt az 5 kötetet, amelyek ilyen vagy olyan formában, de nekem segítettek a nehéz pillanatokban. Szigorúan szubjektív lista és vélemény következik:

  1. Melinda Blau – Tracy Hogg: A suttogó titkai 1. – A csecsemő gondozása és nevelése

Az alapmű, amit már a szülés előtt elkezdtem olvasni, mert egészen egyszerűen megnyugtatott. Tracy, a könyv szerzője (egy brit nővér egyébként) kőkeményen bemutatja, hogy nem habos torta az élet egy csecsemővel, de egyúttal mint egy jó barátnő segít, tippeket ad, biztosít róla, hogy minden, ami történik, normális, ne aggódjunk. Jólesett, hogy van, aki megért, nem ítélkezik és ott van velem. Tudom, ez egy könyv, de mégis! Megismertet más anyákkal, akik szintén küzdenek, megtanítja, hogyan kell napirendet kialakítani a babáknál, és felszólít arra, hogy magunkról se feledkezzünk meg, igenis kijár a megérdemelt énidő.

  1. Varró Dániel – Aki szépen butáskodik

Varró Dániel verseit már korábban is olvasgattam, úgyhogy a kellő szimpátia megvolt, amikor kezembe vettem az Aki szépen butáskodik című novellagyűjteményt. A könyv tulajdonképpen egy apanapló. A szerző három fiának (Misi, Jancsi és Béni) napi huncutságainak, aranyköpéseinek, csínjainak megörökítése lehengerlően vicces stílusban. Az a típusú könyv, amit nem ajánlatos tömegközlekedésen olvasni, mert félő, hogy furán néznek rád, annyira hangosan lehet rajta röhögni. A Varró család életébe való bepillantás megerősített abban, hogy senki sem válik szülővé azonnal. Nem megy ez egyik pillanatról a másikra, hanem szépen együtt nősz fel a gyerekkel a helyzethez. Együtt alakítjátok ki azt, hogy számotokra pontosan mit is jelent a család fogalma.

  1. Carla Naumburg – A ​nevem Anya. Vagy ahogy a gyerekeim hívnak: Anya anyaa anyaaa

Egy igazi újhullámos könyv, modern hangvétellel, rövid fejezetekkel. Azt a lehetetlennek tűnő feladatot vállalja magára, hogy megtanít arra, hogyan ne őrüljünk meg a gyerekektől. Az írónő maga is anya, nem bírál, nem kritizál, csak mesél. Nem is annyira önsegítő könyv ez, mint egy másik anya tapasztalatainak összegzése, amiből tanulni lehet. Nem mindent tudtam magamra vonatkoztatni belőle, de egy fontos dolog azóta is a fejemben motoszkál: állj le a multitaskinggal! Csinálj egyszerre csak egy dolgot. Nem dől össze a világ, ha társasjátékozás közben nem teregetsz, vagy fürdetés közben nem a vízkövet kapargatod a csapról. Állj le, nyugodj meg. Igyekszem….

  1. Janikovszky Éva – Örülj, hogy lány!

Biztosan kitaláltátok: lányom van. És örülök neki. Hogy miért? Mert „Egy lány az szép, kedves, melegszívű és anyás. Tinka néni még azt is hozzátette, hogy egy lány ügyes kezű, szorgalmas, és mindenben segít az anyjának.” De ha fiam lenne, az is hasonló érzéssel töltene el, mert Janikovszky Éva meghozta a kedvem mindkét nemhez ezekben a könyvekben. Kedves írás arról, ahogy egy anyuka elábrándozik azon, miért jó, hogy kislánya született. Kicsit régimódi, kicsit sztereotip, de kedvcsinálónak mindenképpen kiváló.

  1. Aletha J. Solter – A ​bölcs baba

Ezt a könyvet ajánlás miatt kezdtem el olvasni, ám nem lett a kedvencem. Furcsamód mégis sokszor eszembe jutnak a benne olvasottak, kétségtelenül hatással volt az életemre, ezért is szerepel ezen a listán. A könyv tulajdonképpen 240 oldalon keresztül arról szól, hogy hagyd, hogy kisírja magát a gyereked a karodban, miközben figyelsz rá, mert sokszor nem másra vágyik, mint egy stresszlevezető sírásra. Hát… ezzel most így két év után sem értek maradéktalanul egyet, de néha, amikor már mindent bevetettem, hogy fejezze már be a bőgést, eszembe jut ez a módszer és alkalmazom. Volt már, hogy bejött, úgyhogy már megérte elolvasni a könyvet.

Vélemény, hozzászólás?