Barion Pixel Skip to content
forras: pixabay

Jó az idő? Túraajánló gyerekekkel 2. rész

Kiszabadulni a természetbe, sétálni az őszi erdőben, megtalálni az ideális vándorbotot, beletúrni az avarba, kiengedni a gőzt, hagyni a gyerekeket, hogy oda rohanjanak, ahova akarnak.  Merát Anikó már régóta várta a pillanatot, amikor olyan nagyok lesznek a gyerekek, hogy négy fiúval nekivághat. Eljött. Azóta meg sem állnak. 

„Somvirág, somvirág, aranysárga a világ.”

Ahogy a gyerekek sorra születtek nem volt lehetőségem túrázni. Pedig annyira vágytam ki a fák közé, csendben bandukolni naphosszat, amíg csak a lábam bírja. Kisgyerekkel ez elég kilátástalan, és főleg nem lenne csend és nyugalom, és nem is volt kivel nekivágni. Úgyhogy ez a vágy pihent valahol mélyen, szunnyadt, türelmesen várt. Tudta, hogy most más időszak van, nem lehet csak úgy felelőtlenül kóborolni szabadidőben. Ja, nem volt szabadidőm se. Teltek az évek. Jó sok. És lassan, nagyon lassan, kezdtek változni a körülmények. A vágy felébredt, és körülnézett, talán most már élhetek. A legkisebb 5 éves volt és elég kitartó, hogy neki lehessen vágni. Egy szép őszi napon felkerekedtünk és elindultunk. Nem a budai hegyekbe, ott máskor is sétáltunk, és túl sok az ember, túlságosan kiépített, és vattacukor, és túl, túl… Menjünk kicsit messzebb, ahova már kevesebben járnak, és több a valódi erdő.

„Kakukkfű, kakukkszó, kirándulni volna jó!”

Indulás előtt kis hátizsák mindenkinek. Nem vagyok ilyen bölcs, hogy ezt előre tudtam volna, de már kitapasztaltuk, hogy egyszerűbb, ha mindenkinek saját csomagja van, mintha három lépésenként valaki nyígna: szomjasvagyokéhesvagyokfolyikazorrom, mert mi cipelünk mindent. 4 hátizsák, benne víz, szívószálas gyümölcslé, két egyedi ízlés alapján készített szendvics, keksz, ropi, alma, pzs, dzseki.

Az egyes úton távolodunk a várostól. Szár-Szárliget elágazás után, még Tatabánya előtt van egy régi csárda, már nem működik, de a térkép is jelzi és van parkolója. Végre kiszállhatunk az autóból.

Imádom, ahogy a nyers hűvös levegő először az orromba ömlik az ősz összes illatával. Csak szívom megrészegülve, hogy végre érzem újra, és nem tudok betelni vele. Már lecsengett a zajos nyár, készülődik minden a visszavonulásra, itt ezt újra érzem és átélem. Az én lelkem is szívesen visszavonulna a természettel.

forrás: Graphicstock

A kéktúra egy szakasza itt halad, elindulunk rajta. Már messziről hordja a szél a kolomp hangját. Nagy birkanyáj vonul gazdátlanul a hatalmas réten, de tudják maguktól is, merre mennek a kopár dombokon. Jobbra egy kis templomrom mutatkozik. Az út balra kanyarodik a cserjés mellett, majd a kulcsosháznál kettéválik. A kék kereszten haladunk tovább. Lábunk alatt az egyre sűrűsödő falevelek surrognak, jó benne meghengergőzni meg dobálózni. Az erdei manók most elbújnak, túl nagy zajt csapunk.Hamarosan jelentős emelkedőn kell felkaptatni, de a gyerekekben még megvan az ösztönös érzés, hogy megmászni valamit jó dolog és nem nehézség, hogy kifáradni és az izmainkat használni is jó, és szinte rohannak felfelé.

„Árkon-bokron által, háton hátizsákkal”

 Egy kidőlt fa törzsén megpihenünk, csemegézünk a finomságokból, s közben elégedetten szemléljük, hogy milyen magasra felmásztunk már. Aztán megyünk tovább. Kilátóra hívja fel a figyelmet egy tábla, pedig a térkép nem is jelzi. Új lehet. Nincs messze a turistaúttól, s hamarosan lábunk már a fa lépcsőn dobog felfelé.

Megáll az idő. Itt vagyunk a világ tetején, csak mi. Senki és semmi más. S mindannyian érezzük, hogy valami láthatatlan varázsló csodát tesz velünk.

Lefelé vezet az ösvény, és újra egyesül a kék jelzéssel, ahol egy különleges régi temető maradványai bújnak meg a fák között. Vajon kik és milyen emberek voltak milyen történettel, akik most itt nyugszanak ebben a csendes erdőben? Tökéletes nyugvóhely. Innen visszafordulunk, az első túrát nem merjük túl hosszúra nyújtani. De most a kék jelzésen megyünk visszafelé a Mária-szakadék mellett, mely különleges látványt nyújt szikláival, meredek oldalával, kidőlt fáival. Visszafelé már nem találkozunk a birkákkal. Hazatértek, ahogy mi is.

Menni, mendegélni, este hazatérni.”

 

(Az előző túraajánló részt itt találjátok.)

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Ajánlott cikkek:

2024 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Kardos Gergely