Barion Pixel Skip to content

Korszakváltás az oktatásban – Egyengyerekeknek egyeniskolát?

Ma Magyarországon sajátos helyzet kezd kialakulni az oktatásban, eljött ugyanis a szerencse korszaka.  Gyermekeink jövője egyre inkább a vakszerencsén múlik. Eddig sem volt piskóta a helyzet, de az oktatási törvény legutóbbi módosításainak „köszönhetően” a jövőben lényegében nem lesz mód szülői tudatosságra, egyedi megoldásokra és gyermek érdekeinek valóban megfelelő (külön)utakra. Még a kínosan jól ismert kiskapukra és gyermekmentő trükközésekre sem. A tanévkezdés apropóján beszélgettünk erről két anyukával, akiknek a hivatásuk miatt extra rálátásuk van a témára. Szél Felícia írása. 

Szerencsések vagyunk, mert a fiam szeptemberben született, és így majdnem hétévesen kezdhette az iskolát. Anno kimaradt nála a kúszás-mászás, ami olyan sajátos következményekkel járt, amit még az óvónők sem szúrtak ki, mégis jelentősen megnehezítette volna az iskolás éveit. Hatalmas szerencse, hogy mindez időben kiderült, és volt egy teljes évünk behozni a lemaradást. Fejleszteni az karizmait, a keresztező mozgásait, a beszédét – és ezzel párhuzamosan az önbizalmát és a kommunikációját is.

Bele sem merek gondolni, hogyan alakult volna mindez, ha augusztusi gyerek lenne, és egy évvel korábban kellett volna beülnie az iskolapadba. Mert bár hivatalosan iskolaérettnek minősítették, már tudjuk, hogy hat évesen még nagyon nem volt az – bár több szakember kellett ahhoz, hogy erre egyértelműen fény derüljön. 

Szerencsések vagyunk azért is, mert sikerült neki megfelelő – amúgy állami – iskolát találni, ahol elhivatott tanárok tanítják, akik tudják őrizni benne és társaiban a kreativitást, nem törik le a kezdeményezőkedvüket, és értékelik az egyéniségüket. És ahol nem ciki, hogy ő kicsit más – hiszen a fejlesztése egész első osztály alatt folytatódott. De tudom, hogy nem mindenki ilyen szerencsés. Mert attól, hogy van valami „kis fennakadás”, még simán átmennek gyerekek a hivatalos szűrőn. Hogy aztán a rendszer merevsége miatt a kis hátrányból komoly tanulási nehézségek alakuljanak ki. Mert a siettetésnek, az idő előtt iskolába
kényszerítésnek bizony megvan az ára. És elsősorban a gyerekek fizetik meg. 

Kizárják a szülőt, mégis tőle várják a megoldást

Sárosdi Virág

– Munkám során olyan gyerekekkel dolgozok, akik tudásra éhesek, kreatívak, de egy-egy tanulási képességük gyengébb működése miatt több figyelemre, egyedi tanulási módszerekre van szükségük ahhoz, hogy ugyanazt a tudást megszerezzék, mint a kortársaik – mondja Sárosdi Virág, gyógypedagógus-logopédus, a Skillo tulajdonosa. – Ezeket a módszereket nagyon nehéz egy 20-25 fős csoportban működtetni, és a kellő figyelmet sem kaphatják meg ebben a közegben. Ezért is volt óriási segítség a tanulócsoportok szerveződése, illetve az otthoni tanítás lehetősége. Ám az oktatási törvény átalakítása rendkívül beszűkítette a késleltetett iskolakezdés, az otthontanítás és az egyedi tanítási módszerek használatának lehetőségét.

– Azok a szülők és pedagógusok, akik felismerték a hagyományos oktatási rendszer hiányosságait, nem véletlenül fordultak magántanulói csoportokhoz, vagy más alternatív iskolai intézményekhez. Ezek előnyt jelentenek munkaerő piaci szempontból is, mert leveszik az állami rendszerű oktatás szereplőiről az extra terhet, és piacképes munkaerőt képeznek – magyarázza Eideh Titanilla, a Karrieredző és „A cég lelke a munkaerő” módszertan alapítója. – Így amire nincs kapacitása a hagyományos oktatásnak, arra megoldást kínál az alternatív , magántanulói csoport vagy iskola. A törvény módosításával azonban az erről való döntés kikerült a szülők és a gyermeket ismerő pedagógusok kezéből, és a jövőben már „arctalan hivatalnokok” jóindulatán múlik, hol és hogyan tanulhat a gyermek. Ami azért is borzasztó, mert az iskolarendszer egyre kevésbé képes megbirkózni a „nehéz” gyerekekkel, a szülők alól pedig így kihúzzák az összes széket: az állami iskolában nem marad meg a gyermek, máshová meg nem lehet „kimenekíteni”, mert lassan nincs hová. Az erről való döntésből igyekeznek kizárni szülőket, ám végül a megoldást mégis mindig tőlük várják el.

Segítséget kérni nem szégyen

– Szerintem a szülők kötelezettsége, hogy terelgessék csemetéjüket annak képességei, személyisége szerint. Ugyanakkor erről sokszor még a szülőknek is nehéz dönteniük, pedig a saját gyereküket senki nem ismeri náluk jobban – érvel határozottan Titanilla. – Az én két gyermekem szerencsés helyzetben van, hiszen szakértő van a háznál, aki átlátja a mai munkaerő-piaci helyzetet. Magam is arra ösztönzöm a szülőket, hogy kérjenek segítséget, hogy képesek legyenek átlátni, milyen módszer, környezet, pályaorientáció felel meg a gyermeküknek.

– Azt vallom, hogy a gyermekeinkért mi, szülők vagyunk a felelősek. Éppen ezért a legfontosabb döntéseket nekünk kell meghoznunk a jövőjüket illetően. Nem is értem, ez hogyan lehet kérdés – de úgy tűnik, manapság erről igenis többet kell beszélni, mert egyre inkább azt érzem, hogy ezt a felelősséget el akarják venni a szülőktől – erősíti meg Sárosdi Virág is, aki amúgy hat gyermeke közül a két legkisebbet otthon tanította.

Az iskolarendszer nem toleráns

Egyikük tökéletesen megállta a helyét az iskolában, másikuk azonban folyamatosan szétfeszítette a kereteket. Amikor Virág azt tapasztalta, hogy az iskolarendszer egyáltalán nem toleráns egy olyan gyermek irányába, akinek egy hajszálnyival több figyelemre van szüksége, azonnal lépett: két legkisebb gyermeke magántanuló lett. Ma már mindketten gimnazisták, és semmilyen hátrányt nem szenvedtek sem a tanulás, sem a szocializáció területén az otthonoktatás miatt, sőt. Virág szakemberként és szülőként azonnal felismerte, hogy gond van, és volt lehetősége beavatkozni is. Egy kívülállónak azonban igen nehéz megmondani, mikor lehet a gyermek számára jobb lehetőség a központitól eltérő oktatási módszer.

– Szerintem nincsenek konkrét esetek erre vonatkozólag. Ha egy család vágyik arra, hogy másik utat válasszon, akkor nem szabadna ezt megtagadni tőle – mondja Virág.

– Hiszen például az otthonoktatás rengeteg lemondással is jár, és erős elköteleződést igényel minden családtag részéről. Ha ez teljes szívvel vállalja mindkét szülő, akkor inkább segíteni kellene őket ezen az úton, nem pedig elvenni tőlük ennek lehetőségét.

Csak még terheltebb lesz a rendszer

Eideh Titanilla

A törvény módosításának másik várható következménye lehet, hogy magántanulók tömegei kényszerülnek visszatérni a hagyományos közoktatásba, ahol már jelenleg is túlterheltek a pedagógusok. Ez a döntés derült égből villámcsapásként ért mindenkit. – Nagyon szomorú, hogy egy tollvonással romba döntöttek olyan kezdeményezéseket, melyekben boldogok voltak a gyerekek, nyugodtak lehettek a családok – fejezi ki döbbenetét Virág is. – Most sokak lába alól húzzák ki a talajt anélkül, hogy bármilyen megnyugtató alternatívát tudnának mutatni. Megszüntetnek valamit, ami azért jött létre, mert szükség volt rá. És nincs helyette semmi más értelmes megoldás. Ami a másik oldalt illeti, ott is problémás lesz a helyzet, hiszen már most is komoly pedagógushiány van országszerte.

– Jelenleg több mint 700 tanári állás áll üresen, miközben egyes statisztikák szerint 15 ezer gyermek van magántanulói státuszban, akik között ráadásul igen sok az SNI-s. Ha ők visszatérnek a hagyományos oktatásba, akkor a most hiányzókon felül még legalább plusz 400 pedagógusra lenne szükség – sorolja a tényeket Titanilla.

– A pályaválasztás előtt álló fiataloknak viszont már rég elment a kedve tanári szakmától, alig van utánpótlás. A gyakorló pedagógusok közül pedig sok megcsömörlött, lelkesedését elveszítette.

– Elég jól ismerem a pedagógusok helyzetét magam is, és tudom, hogy az egyik legnagyobb kihívás számukra a tanórákon való differenciálás. Most majd nem húszfelé, hanem huszonötfelé kell ezt megoldaniuk – mondja keserűen Virág is. – Persze segítséget ehhez a megnövekedett feladathoz ők sem kapnak. És itt nem csupán a pénzre gondolok, hanem pedagógiai asszisztensekre, tankönyvek, módszerek szabadabb és kötetlenebb alkalmazására, és még sorolhatnám. De persze rendes fizetés is jó helyre kerülne.

A köznevelési törvény jelentősebb változásai:
– A hároméves kortól kötelező óvodába járás alól csak négyéves korig kaphatnak felmentést azok a gyerekek, akiknek a szüleik ezt kérelmezik.
– Az óvoda utolsó éve lényegében iskola-előkészítő lesz.
– Az iskolaérettségi korhatár egyöntetűen a hatéves kor lesz, amibe a szülő, az óvónő és a védőnő csak jelképesen szólhat bele, a végső döntést a kormányhivatal hozza meg.
– Megszűnik a magántanulói státusz.
– Az alternatív iskolák tanterve legfeljebb 30 százalékban térhet el a központi kerettantervben részletezett tantárgyi struktúrától.
– Megszűnik a tantestület és az egyéb iskolai dolgozók, diákönkormányzatok és szülők véleményezési joga az iskolaigazgató választással kapcsolatban.
A törvény módosítása ellen tüntettek Budapesten a tanévkezdés előtti szombaton, az eseményt középiskolások szervezték. A demonstráció végén bejelentették, hogy szeptember 13-ára országos diáksztrájkot hirdetnek: minden tanulótól azt kérik, hogy maradjon otthon, így fejezze ki a tiltakozását.

Kiemelt kép: rawpixel.com.

 

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Ajánlott cikkek:

2024 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Kardos Gergely