Barion Pixel Skip to content
Zalka Csenge Virág, mese, mesemondó

A saját családi mese kincs – Zalka Csenge Virág mesemondó

Gyűjti a feminista meséket, minden élethelyzetre elő tud húzni (legalább) egy történetet, a kamaszoknak pedig megmutatja, hogy a Marvel-filmek és a népmesék nem is annyira különböznek. Zalka Csenge Virág hivatásos mesemondó beszélt a mesélő felelősségéről, és elárulta azt is, melyik mesétől mászik falra.    

Híres vagy arról, hogy minden élethelyzetre, témára tudsz (legalább) egy mesét. Valóban?

Igen, szeretem a kihívásokat! Kétszáz országból vannak népmeséim. Nemrég például „kémiás” meséket kértek tőlem, és megoldottam. Érdekes azonban, hogy vannak olyan témák, amelyekről meglepően kevés mese született. Női barátságokról például alig egy-kettőt találtam, ez a téma egyszerűen nincs jelen, nemzetközi szinten sem…

Meglepett, amikor azt olvastam rólad, hogy imádod a szuperhősös akciófilmeket. Talán azért, mert a jó és a rossz leegyszerűsített küzdelmével nem is állnak is olyan messze a klasszikus mesék világától?

Így van, szeretek kapcsolódni a Marvel-filmekhez. Amióta megjelentek, sokkal többet mesélek például az északi mitológiából. Thort és Lokit mindenki ismeri, örömmel fedezik fel őket a kamaszok a meséimben.

Mesélsz minden korosztálynak, az egészen piciktől a felnőttekig. Melyik a legnehezebb közönség?

A kiskamaszok. Ők ugyanis azt hiszik, hogy már nagyok, és a mesélés dedós. De ha jó meséket választok és sikerül behúznom őket, akkor zseniális közönség! Az ír hőslegendák kalandos világa, szerelmes történetei például nekik is bejönnek. Nekem is a kedvenceim, mert sok bennük a varázslat, nagyon komplexek a jellemek és a történetek, és izgalmas, magyar szemmel váratlan fordulatok vannak bennük.      

A meseolvasás minőségi idő

A gyermekvédelemben, a Világszép Alapítványnál dolgozol, ahol többek között önkénteseket tanítasz a mesemondásra, hogy értőn tudjanak mesélni a gyermekotthonokban élőknek. Gondolom, ebben a helyzetben még nagyobb jelentősége van a mesélésnek, mint egyébként.

Igen, mert a meséknek van egy biztonságos szimbolikája. Az, hogy nem direktben mondunk ki dolgokat, segít a gyerekeknek, hogy feldolgozzák a problémáikat, és a mesén keresztül kifejezzék, amit egyébként képtelenek szavakba önteni. A mese mindig kifejezetten nekik szól, rajtuk keresztül alakul, és megtapasztalják azt a személyes figyelmet, amiben a gyermekotthonban, ahol tíz gyerekre jut két gondozó, ritkán részesülnek.

Zalka Csenge Virág, mese, mesemondó
Gyűjti a feminista meséket Fotó: Prohászka Szandra, Pro-Fotográfia

Ez egy átlagos családban is fontos cél kellene, hogy legyen…

A meseolvasás minőségi idő, osztatlan figyelem, ami kincs a gyerek számára. Egy tanulmány szerint egy átlagos szülő napi nyolc (!) percet beszélget érdemben a gyermekével, ami nagyon szomorú… Én szerencsés vagyok, mert nagyon „beszélős” családból jövök, mi folyton beszélgettünk, meséltünk, séta vagy mosogatás közben is.

Szintén statisztikák vannak róla, hogy a fentiek ellenére nagyon kevés kisgyereknek mesélnek otthon. A fejből mesélés pedig még nehezebb műfaj…

Valóban, sokan félnek az élőszavas meséléstől, pedig az hatalmas élmény. Talán, mert azt hiszik a szülők, hogy kívülről kellene megtanulniuk meséket, pedig ez nem erről szól. A mese ugyanis nem egy szöveg, hanem egy történet: ha megvan a sztori, elmeséled a saját szavaiddal. Nem kell sem archaikusnak lenni, sem népiesnek. Egy olyan folytatásos mese, amit a szülei találnak ki, egy gyereknek nagy kincs. Nálunk is volt ilyen, Gerzson, a hangya kalandjai. És Vízköpő, az elefánt meséje, akiről mindig hajmosás közben mesélt az apukám – és nagyon hosszú hajam volt…

Feminista népmesék

Én elkezdtem népmeséket mesélni a kislányomnak, de kevés olyan történetet, karaktert találtam, akivel azonosulni tudtam volna. A lányokat elzavarják otthonról, a pozitív hősök szinte mind férfiak, a nők alárendelt szerepben vannak…

Na éppen ezért kezdtem el blogolni „feminista” magyar népmesékről, mert ilyenek is jócskán akadnak! Csak éppen a klasszikus gyűjteményekbe nem ezeket, hanem újra és újra ugyanazokat a meséket válogatják be.

Miért?

Nem tudom. Pedig ez a világ sokkal, de sokkal színesebb ennél. Érdemes egy kicsit mélyebbre ásni a mesék között. Számomra izgalmas kihívás, hogy olyan meséket adjak ki, amelyeket nem ismernek az emberek, hogy megmutassam, milyen színes ez a világ, milyen változatos jellemek jelennek meg a népmesékben.

Érdekes, kaptam olyan véleményt, is, hogy az emberek azért olvasnak szívesebben fiú hősökről, mert azokat a lányok is szeretik, a lány mesehősökről viszont a fiúk nem szívesen hallanak. Pedig ez egyáltalán nem igaz. A „Ribizli a világ végén” című kötetem megjelenése után – amelynek kétharmad részben lányok a hősei -, számos olyan visszajelzést kaptam, hogy teljesen mindegy, fiú vagy lány-e a hősnő: ha a sztori jó, a gyerekek szeretik.

Már csak azért is fontos ez, mert a mesék erősen szemléletformálók a gyerekek életében. Ebből a szempontból viszont nem mindegyik pozitív, csak azért, mert népmese?

Tény, hogy vannak kifejezetten káros mesék. Amikor például „A rest macska” címűt hallom, főleg gyerekek szájából, attól lekaparom a falat! Arról szól, hogy az ember jól megveri a feleségét, mert az nem főz. Majd másnap ráfogja a macskára, hogy az sem főzött, ráköti a macskát a felesége hátára és úgy veri meg… A mese üzenete az, hogy ez így teljesen oké! Pedig nagyon nem oké, mert ez egyszerűen nem más, mint erőszak. A mesemondó versenyeken ez rendszeresen vicces meseként bukkan fel, pedig ez egy romboló történet, amit nem is szabadna mesélni, és nincs kulturális haszna sem, hiába népmese. Ráadásul én a gyermekvédelemben élő gyerekekkel dolgozom, akik otthon élőben látják ezt a jelenetet… Számukra még súlyosabb ez az üzenet.

Zalka Csenge Virág, mese, mesemondó
Zalka Csenge Virág, már volt előadó a TEDx-en, most december ismét láthatjuk őt        Fotó: Zalka Csenge Virág

Ez a mesemondó felelőssége?

Igen, ez is. Számomra a feminizmus egyenlőséget jelent, ennek mentén válogatom a meséket is a köteteimbe. Ahogy figyelembe veszem azt is, hogyan jelennek meg a kisebbségek vagy éppen a fogyatékosság a mesékben. Feminista beállítottságom miatt született a „Széltestvér és Napkelte” című mesegyűjteményem, amelyben rendhagyó, de jól működő családmodelleket bemutató népmeséket gyűjtöttem össze. Gondoskodó, de egyedülálló szülők, jóságos mostohák, örökbefogadott gyermeket nevelő családok… Rengeteg olyan magyar és nemzetközi népmese van, amelyik alkalmas a finom érzékenyítésre, amely elfogadást tanít.

 

Vegyél részt te is a TEDxLibertyBridgeWomen, Aki lép, aki nem konferencián, az év leginspirálóbb rendezvényén! Találkozzunk 2021. december 2-án, offline vagy online.  

Kiemelt kép: Prohászka Szandra, Pro-Fotográfia

Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.

Tetszett a cikk?

Megosztás:

Ajánlott cikkek:

2024 © NŐI VÁLTÓ - Minden jog fenntartva | Weboldal: Kardos Gergely