A hatalomgyakorlás és a kontrollálás minden esetben bántalmazói attitűd, a testi erőszakot ezek legtöbbször megelőzik. Ha a gyermek előtt történik a bántalmazás, akkor a gyermek is automatikusan bántalmazottnak minősül. A bántalmazók sokszor eszközként használják a közös gyereket áldozatuk folytatólagos bántalmazására, amiben a közös gyerek nyilvánvalóan sérül. Mit lehet tenni, ha látjuk az erőszakot és annak hatását, de nem merünk beleavatkozni?
„Egyik barátnőm pár éve elvált a gyereke apjától, mert az kontrolláló és erőszakos volt. Sokszor tapasztaltam én is vendégségben náluk, hogy uralmi megnyilvánulásai voltak. Az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor megütötte őt, méghozzá úgy, hogy a gyerek az ölében ült. A barátnőm akkor jött el tőle. Ő már jól van, újra ismerkedik, mégis olyan érzésem van, mintha a közös gyerek által valamilyen módon sakkban tartaná az exe. Nem is értem, hogy a barátnőm egyáltalán miért engedi be a gyerek apját a történtek után az életükbe. Olyan, mintha a gyereken keresztül akarná visszaszerezni, eddig minden udvarlóját el is ijesztette.
Nem szeretnék beleszólni az életükbe, de látom, hogy szenved ő is és a gyerek is ettől a helyzettől. Ha egy állatot látnék így kínlódni, akkor tudnám, hogy az állatvédőknek szóljak, de így, hogy ők szenvednek, nem tudom, mitévő legyek” – írja egy olvasó.
Biztonság és bizalom
A legfontosabb, hogy az erőszak, a bántalmazás minden formájában egyértelmű morális állásfoglalást igényel – nemcsak általánosságban véve, hanem egyértelműen kifejezve azt az áldozat felé is.
Az áldozatok biztonságérzete és bizalma is megrendül a bántalmazás során, és ez nemcsak a bántalmazó irányában igaz, hanem általánosságban is. Éppen ezért szükséges először ezeket visszaépíteni az életébe. A biztonságos környezet megteremtése után már a bizalom is könnyebben visszanyerhető, de ez csak úgy történhet meg, ha az erőszakkal szemben zéró toleranciát tanúsítunk.
A bántalmazó kapcsolatból kilépő emberek sokáig még önbecsülésükben és énerejükben gyengék, ezért a biztonságos környezet megteremtése után a következő feladat ennek megerősítése. Kegyetlen igazság, de tény, hogy a bántalmazottak dupla terhet kapnak a nyakukba bántalmazójuktól. Nemcsak a menekülés terhe és az új élet építse van rajtuk, de még az is, hogy a traumából felépüljenek.
Ebben kívülről segítséget adhat, ha van valaki, aki emlékezteti őket egykori önmagukra, álmaikra – valaki, aki visszavezeti őket önmagukhoz.
Az elfogadó bizalmi kapcsolat nélkülözhetetlen a teljes felépüléshez, és ezt nemcsak terápiás környezetben tapasztalhatja meg az áldozat, hanem családi, baráti körben is.
Fontos, hogy soha, semmilyen körülmény között se hibáztassuk az áldozatot, hanem egyszerűen hallgassuk meg őt ítélkezés nélkül. Az értő figyelem az egyik legfontosabb, amiből az áldozat újra felismerheti önmagát.
A láthatás joga
Fontos tudni, hogy a láthatás a gyermek joga, melyet a nevelője köteles zavartalanul biztosítani, a külön élő szülő pedig jogosult és köteles a gyermekkel való kapcsolattartásra. Ez azért fontos, mert a törvényből egyértelműen kitűnik, hogy a láthatás joga a gyereké, a szülő csak jogosult rá. A két fogalom (jog és jogosult) más jelentéssel bír.
A törvény alapesetben bünteti, ha bántalmazó kapcsolatból kilépett szülő megakadályozza a láthatást, még akkor is, ha a gyermek közvetlenül is bántalmazott volt.
Bontóper esetén sem szokták figyelembe venni az azt megelőző kapcsolati erőszakot, pedig fontos lenne holisztikusan értékelni az ilyen válásokat és gyermekelhelyezési ügyeket, nem pedig külön törvénykönyv szerint vizsgálva (ugyanis míg a bántalmazás és zaklatás a BTK, addig a gyermekelhelyezés és láthatás a PTK hatálya alá esik – vagyis az egyik büntető-, míg a másik polgári peres eljárás). Ez a törvényi eljárásrend feldarabolja a családon belüli és kapcsolati erőszak egyébként nagyon összetett és számtalan törvényt érintő eseteit, a hatóságok pedig gyakran nem is látják az összefüggéseket, nincsenek is erre kiképezve. Így történhet meg, hogy bár ugyanarról az ügyről van szó, de mégis több tárgyalásban, több törvénykönyv és eljárási protokoll szerint járnak el.
Azt sem ismerik fel a hivatalos szervek sokszor, hogy a bántalmazók meghosszabbított karként, eszközként használják saját gyereküket áldozatuk folytatólagos bántalmazására.
A bántalmazók bevett szokása például, hogy áldozatukat telefonon zaklatják, és ráfogják, hogy a gyerek miatt tették, róla érdeklődtek volna. Nagyon sok olyan eset van, amikor nyilvánvalóan zaklatás történt (napi tucat SMS, telefonhívás és e-mail), de a rendőrség lezárja a nyomozást, mert elhiszik a bántalmazónak, hogy az valóban csak a gyerekről érdeklődött.
|
Ebben a cikksorozatban nem kisebb dologra vállalkozunk, mint tisztázni a bántalmazás természetét, eloszlatni a bántalmazással kapcsolatos tévhiteket, megmutatni, hogy bárkiből lehet áldozat, hiszen az erőszak csak egy emberen múlik: az erőszaktevőn. Ezért az erőszak természetének ismerete és helyes beazonosítása életmentő. De mutatunk kiutat is, és végső soron megmutatjuk, hogy az áldozatból lett túlélő hogyan válhat igazán élővé azáltal, hogy visszaszerzi uralmát a saját élete felett. Meséld el te is a történetedet, hogy Takács Hajnal segíthessen! Kattints a linkre vagy küldj levelet a noivalto@gmail.com címre, hogy minél több valódi történet megértésében és feldolgozásában segíthessen a szakértő. |
Stalking és szabotázs
Egy bántalmazásból kilépett ember esetében sosem az elköltözéssel van vége a kapcsolatnak. Hatványozottan igaz ez, ha közös gyerek is van.
A bántalmazottak a statisztikai átlag szerint még két évig a stalking (fenyegető zaklatás) áldozatai lehetnek. Ez a fajta bántalmazási mód valódi félelmet kelt az elszenvedőben.
A stalking nemcsak az áldozat megfigyelésében, követésében, hívogatásában, megfélemlítésében és fenyegetésében merül ki, de fenyegető zaklatásnak értékelhető az indokolatlanul sok, gyerekre hivatkozó megkeresés is, illetve a gyerek felügyeleti jogának elvételével való fenyegetés, zsarolás is.
Az is gyakori, hogy az egykori partner szabotálja a másik kapcsolatkialakítási törekvéseit, és erre változatos módszereket eszelhet ki. Akár azt is, hogy a közös gyereket használja fel erre a célra; mondjuk úgy, hogy az utolsó percben lemondja az előre megbeszélt láthatást, vagy akár a gyerekre hivatkozva beletelefonál a randiba.
Az Ohio-jelenség
Emlékeztek az Ohio dalra, amit tábortűz körül szokás énekelni? A refrénjében tipikus bántalmazói attitűd jelenik meg: „Megmondtam én, enyém leszel, és többé már senki nem ölel”.
A dal egyébként arról szól, hogy szakítás után a fiú elhívja sétálni a volt barátnőjét az Ohio folyó partjára, majd ott elvágja a torkát és a vízbe dobja a korábban idézett felkiáltással. Ez az általam Ohio-jelenségnek nevezett bántalmazói megnyilvánulás: „ha az enyém nem lehetsz, másé se legyél”.
Gyakori, hogy a bántalmazó nem tudja elfogadni a szakítás tényét, mivel birtoktárgyként kezeli egykori partnerét, így jogosultságot érezhet akár arra is, hogy kioltsa az életét. Ez az, amivel sajnos még napjainkban is úgy találkozhatunk szalagcímeken, hogy „szerelemféltésből ölt”.
Az ilyen gyilkosságoknak semmi köze nincs a szerelemhez, és minden esetben biztosan bántalmazó az elkövető. A szeretet és a szerelem ugyanis nem bánt.
Van segítség
Ha nem érezzük, hogy kellő tudással rendelkezünk a segítségnyújtáshoz, felkutathatunk olyan szolgálatokat, irodalmakat, amelyeket ajánlhatunk a bántalmazottnak. Javasolt, hogy ezeket először mi magunk is átnézzük, hiszen a segítség keresése közben tudásra tehetünk szert.
Ahhoz, hogy jobban megértsük a segítés módját és a bántalmazottban lejátszódó folyamatokat, érdemes elolvasni Judith Hermann Trauma és gyógyulás című könyvét, mely ugyan szakirodalomnak minősül, de mégis közérthetően ad tudást az erőszak hatásáról.
Az alábbi linkeken szintén hasznos információkhoz juthatunk:
Nyitófotó: Freepik.
