Iza nőiességébe gázolt bele a PCOS

Szeptember a PCOS, vagyis a policisztás ovárium szindróma hónapja. A kór minden 10. nőt érint változatos tüneteivel, mint a pattanásos bőr, a hajhullás, a fokozott szőrnövekedés, a menstruációs zavar, de ez a hormonális betegség szerepel a vezető meddőségi okok között is. Lupui Iza PCOS-es, mellette inzulinrezisztens, illetve tej- és gluténmentesen étkezik. Személyes blogjában közel 25 ezer embernek nyújt támaszt a tapasztalatai segítségével. Önbizalomról, szorongásról, vállalkozásról és női energiákról is beszélt. 

Tökéletes alakkal, sima bőrrel és dús hajjal megáldott modellek mosolyognak ránk minden nap a tévéképernyőről és a plakátokról, melyek észrevétlenül formálják át a szépségideálunkat. Viszont valljuk be: még a leggyönyörűbb hölgyek is átesnek némi retuson, mire a közönség elé lépnek. Mégis, a sok-sok tökéletes fotót nézve a legtöbb nőben szorongás ébred ettől a túltolt ideától – főleg azokban, akiknek a PCOS még egy lapáttal rátesz a helyzetükre. Lupui Izát is hosszú ideig gyötörték a fokozott szőrösödés tünetei, de ma már elfogadja, hogy minden ember másként működik, és nem engedi, hogy a szorongás megkeserítse a mindennapjait.

Nyomasztó tökéletesség

– Számomra a PCOS-ben a szőrösödés volt a legkellemetlenebb, melyet lelkileg is nehéz volt feldolgozni. Az önsajnálat, az önhibáztatás, a miért pont én gondolatok rendszeresen ismétlődő látogatók voltak nálam évekig. Ma már másként viszonyulok ehhez, és tudom, hogy nem az határoz meg, hogy hol nő szőr rajtam ott, ahol nem kéne – kezdte.

– Talán furcsa, de számomra felszabadító volt, amikor végre kiderült, mi okozza az évek óta tartó kellemetlenségeimet, és mivel nagyon szerettem volna már megoldást találni a problémára, nem is rémített meg különösebben az életmódváltás, hiszen tudtam, hogyha a szervezetem ilyen erős jelzéseket produkál, akkor szüksége van a változásra. Nagyon sok múlik a belső motiváción, hiszen a hozzáállás segítségével meg tudjuk könnyíteni az átállást – mesélte Iza, akinél 2012-ben diagnosztizálták először a laktózérzékenységet és a gluténintoleranciát, majd ezt követően 2014-ben a PCOS-t, valamint az inzulinrezisztenciát, 2019-ben pedig a refluxot. Pozitív személyiségét a futószalagon érkező kihívások sem tudták megváltoztatni. Ugyanakkor néha a környezetének is nehéz volt elmagyaráznia, miért mond nemet bizonyos ételekre.

„Egy kicsi biztosan nem árt meg…”

Akik együtt élnek valamelyik betegséggel, jól tudják, milyen nehéz az életmódváltás, vagy milyen sóvárgó szemekkel lehet tekinteni a megszokott, hagyományos ételekre a kezdetekben… mégis a legtöbbször a környezet sem könnyíti meg a helyzetet. Izának viszonylag zökkenőmentesen ment az új alapanyagokkal való megismerkedés, de azért az ő tarsolyában is lapult egy történet, melyet megosztott velünk.

– Nagymamám legendásan jól főzött, és biztosan neki sem volt könnyű megélni a helyzetet, hogy egy időben akárhányszor meglátogattam, mindig újabb ételekkel bővült a listám, amiket nem ehettem. Nehéz egy idős nagyinak elmagyarázni, hogy a cukor, a fehérliszt és még annyi más milyen kedvezőtlen hatással van a szervezetemre… Imádott főzni nekem, és emlékszem egy alkalomra, amikor kint sertepertélt a konyhában, 5 percenként bekukucskált a résnyire nyitott ajtón, és folyamatosan kérdezgette, hogy megfelelőek-e azok az alapanyagok, amiket felhasznál az ételkészítés során. A legelején néhányszor elhangzottak az „egy kicsi biztosan nem árt meg” és a „csak egyet a kedvemért” mondatok, de aztán megértette, hogy erre a szigorúbb étrendre van szükségem ahhoz, hogy egészséges maradjak. Ezzel csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy türelemmel és jó kommunikációval mindenki el tudja fogadni a helyzetet.

Terv a mindennapokra

PCOS-szel élni nem lehetetlen, ahogy Iza példája is mutatja, viszont nagyobb odafigyelést és több energiát igényel – gondos tervezéssel ugyanis kiküszöbölhetőek a kísértések. 

– Elkötelezett menütervező vagyok. Amikor elkezdtem, volt, hogy két órát ültem a papír felett, hogy összerakjam az étkezésemet. Ma már rutinosabban megy, mert jobban ismerem azokat az alapanyagokat, amiket használhatok, vannak receptjeim, és gyakorlatot is szereztem az összeállításban. Tudom, hogy a PCOS sem mindenkinél ugyanolyan, ahogy a többi betegségre is eltérően reagálnak az emberek, úgy ezt a problémát is komplexen és nem önmagában kell nézni – árulta el Iza, majd megosztotta velünk saját tapasztalatait is.

– A PCOS-osoknak gyakran a 160 grammos diétát ajánlják, amely bár egyénenként eltérő napi szénhidrátmennyiséget takar, az szinte mindig közös, hogy napi 5-6 étkezést jelent háromóránként, előre meghatározott időpontokban. Mára egy hozzám jobban passzoló étrendet követek, melyben a tiszta táplálkozás kerül előtérbe. Később, vagy néha egyáltalán nem reggelizem, és időszakos böjtöt tartok. Napi 3-4x eszem, illetve a szénhidrát–fehérje–zsír aránya is jobban illeszkedik az ízlésemhez – avatott be.

– Az alapanyagok tekintetében nagyobb hangsúlyt fektetek a feldolgozatlan élelmiszerekre: ritkán eszem pékárut, a lisztek használatát lecsökkentettem, hajdinaliszt helyett hajdinát, rizsliszt helyett rizst fogyasztok. Sok halat, több és többféle zöldséget, kevesebb gyümölcsöt eszem, a felvágottakat pedig belsőségekre cseréltem. Mindezek mellett rendszeresen fogyasztok terápiás csontlevest. Nem mondom, hogy könnyű, előre tervezés nélkül nekem nem is menne, de a leleteim és a közérzetem igazolják, hogy ez a jó irány, így megéri az extra odafigyelést – mondta Iza, aki az étkezés mellett heti három alkalommal jár edzeni, ahol kardió és erősítő gyakorlatokat is végez. Viszont nem csupán az új életmódba kellett belerázódnia, hanem önmagán is sokat kellett dolgoznia ahhoz, hogy ma már harmonikus életet élhessen.

„Meg kellett tanulnom pihenni”

Az étkezéseket, a mozgást, a munkát és a magánéletet Izának sem könnyű összehangolni, legtöbbször neki is kevés a 24 óra.

– Az a típus vagyok, aki szeret tenni, és bevallom: meg kellett tanulnom pihenni. Egy ideje sokkal tudatosabban odafigyelek magamra, és vigyázok rá, hogy ne menjek el a falig. A blogot lassan 6 éve indítottam, de csak három évvel ezelőtt mondtam fel a munkahelyemen, előtte 10 évig a távközlésben dolgoztam. Szerettem volna, hogy a bloggal tudjak foglalkozni főállásban, és kis kitérő után ez mára megvalósult a blogra előfizető olvasóimnak hála. Számomra az írás mindig terápiás eszközként működött, és gyerekkori álmom volt, hogy ezzel foglalkozhassak. A blogot 160 gramm blog néven indítottam, de az elmúlt egy évben ezt is megváltoztattam. Ma már a saját nevem alatt, Lupui Izaként találhatnak meg azok, akiknek jól jön egy kis útbaigazítás. Elsősorban az életmódváltás lelki oldalával foglalkozom, coachként és trénerként is igyekszem minél többet nyújtani a látogatóimnak – tudtuk meg.

– Leginkább csoportokkal szeretek dolgozni, mivel nagyon hiszek a női energiák működésében, és ahányan vagyunk, annyival több támogatás, annyival több megértés érkezik, amire a teljes életüket megváltoztatni készülő nőknek nagy szükségük van. És szinte mindig kiderül, hogy nem csupán a betegségek, hanem más dolgok is összekötnek minket. Egy ilyen támogató közegben sokszor alakulnak ki barátságok, és ezt nagyon jó érzés megélni. Bízom benne, hogy hosszú távon is értékes közösségeket tudunk együtt, közös erővel építeni.

A PCOS-ről ITT, ITT és ITT írtunk még. 

Fotó: Baté Mia.

Vélemény, hozzászólás?