Már ma tehetünk a teljesebb időskorért – Így segít a Tudatos Öregedés

Sztereotípia, hogy azt mondjuk, korán kezdünk öregedni. Az, amire ilyenkor gondolunk – a jó öreg kiégés – ugyanis nem az idő múlásával, hanem a túlhajtott életmódunkkal áll összefüggésben. Milánkovics Kinga és testvére, Miléna erre is igyekeznek felhívni a figyelmet akkor, amikor azt mondják, öregedni tudatosan is lehet.

Nézem az arcom a tükörben egy újabb 24 órás műszak után, amiben megint egyszerre voltam kisgyerekes anya, terhelhető munkaerő és háztartási alkalmazott. Öregnek látom magam – saját magamhoz képest legalábbis biztosan, holott nem öreg vagyok. „Csak” kiégtem, „csak” elfáradtam. És hiába vagyok képes ezt racionálisan végiggondolni, mantraként ismétlem anyáim üzenetét: öregszel, öregszel, öregszel.

Pedig az öregedés nem egyenlő a fáradtsággal, ahogy a kiégéssel sem. Az öregedés igazából maga az élet. Aki nem öregszik, az meghal. Aki megszületik, az öregedni kezd – azonnal, kivétel nélkül. Öregedni kiváltság. Természetes folyamat. Izgalmas ügy. Egy esély, ahogy azt a Tudatos Öregedés projekt alapítói, Milánkovics Kinga és Milánkovics Miléna is látják. Ők olyan megközelítésben szeretnének beszélni a témáról, amelyben egyformán fontos szerep jut testnek és a léleknek, és amelynek segítségével nemcsak arra vagyunk képesek, hogy tudatosan formáljuk a véleményünket, de arra is, hogy felelősséget vállalva magunkért valódi változásokat érjünk el.

Milánkovics Kinga, a Tudatos Öregedés egyik alapítója.

Tapasztalatból misszió

Kinga és Miléna akkor kezdték érezni, hogy hamarosan dolguk lesz az öregedéssel, amikor egyébként is életük talán legnagyobb váltásait vezényelték le. Kinga Máltán, Miléna Amszterdamban kezdett új életet a családjával. Testvérekként mindig szoros kapcsolat fűzte össze őket, karrierútjuk viszont akkor találkozott, amikor rájöttek, együtt kell kezdeniük valamit a testükben és lelkükben lejátszódó változásokkal.

– Amikor én úgy döntöttem, hogy 44 évesen kiszállok a mókuskerékből és felmondtam a munkahelyemen, Kingával már elkezdtünk beszélgetni az életközépről – kezdi Miléna, aki húsz évet húzott le a corporate szektorban multis közép- és felső vezetőként. Hozzáteszi, eddigre már neki is egyértelmű volt, hogy innentől kezdve olyan dolgokra szeretné fordítani az energiáit, amit nemcsak, hogy élvez, de a társadalom szempontjából is hasznosnak tart.

Az életközepi változás nem egyenlő a menopauzával

Kinga mindig is szervezett közösségeket az aktuális élethelyzetei, érdeklődései köré. Kisgyerekes anyaként sorstársainak igyekezett segíteni, később pedig, amikor úgy érezte, hogy változni kezd a teste, egy blogban osztotta meg tapasztalatait. – Volt négy-öt évem, amelyben minden ciklusom során úgy éreztem, hogy újra és újra meg kell születnem. Addigra túl voltam már százévnyi terápián, tehát voltak eszközeim arra, hogy megértsem a bennem zajló folyamatokat – osztja meg velünk.

Milánkovics Kinga agrár közgazdászként végzett. Foglalkozott vidékfejlesztéssel és vezetett kisgyermekes nők munkaerőpiaci reintegrációját segítő alapítványt is. Most a Tudatos Öregedés Alapítvány egyik vezetője és idősgondozóként is dolgozik Angliában. Szívügye az idősgondozási rendszer megreformálása itthon is. Jelenleg Máltán él.

Ekkor nála még szó sem volt a menopauzáról, de az egyértelművé vált, hogy ha azt nem is mondhatja, hogy elérte a változókort, a teste jelez valamit. Ezzel pedig nem volt egyedül, a barátnői és a testvére is hasonló kérdéseket próbáltak megválaszolni, míg végül együtt rájöttek, hogy az életközepi változás már jóval azelőtt elkezdődik, hogy egy percet is csúszna a női ciklus.

A téma innentől kezdve nem hagyta őket nyugodni. Kingát idősgondozóként már korábban is foglalkoztatta az öregedés kérdése, de a bennünk lezajló folyamatok mozgatórugóit ekkor már Miléna is kutatni kezdte. – Nagyon érdekelt a testi változás része, az, hogy hogy zajlik a menopauza, mintegy ötven mélyinterjút készítettem, eleinte csak nőkkel, később már férfiakkal is. Már az első néhány beszélgetésnél világossá vált, hogy itt nem csak a testi, hormonális változásra kell figyelni. Nem lehet különválasztani az életközepi változást a testünkben zajló hormonális változástól, és nagyon nehéz megmondani, hogy melyik indítja el melyiket – világít rá.

Letudtuk a kötelező kört. Most mi lesz?

Mert mi a klasszikus helyzet? Elkezdenek felnőni a gyerekek, áll a hátunk mögött húsz év szakmai tapasztalat, házasságban élünk vagy túl vagyunk egy váláson, és akkor eljön a nagy megérkezés pillanata, a pont, amikor elmondhatjuk magunkról, hogy letudtuk a kötelező kört. A pont, amikor arra is ráeszmélünk, hogy öregszünk. Hogy az életközép többé nem legenda, hanem maga a megtestesült valóság.

Milánkovics Miléna közgazdász. IT- és tanácsadás-vezetőként, valamint Gestalt terapeutaként dolgozott Magyarországon. Jelenleg Amszterdamban él és közös társadalmi vállalkozásukat vezeti.

– Az ötven interjúalany közül kettő kivételével mindenki azt szerette volna tudni, hogy mi lesz a következő lépés. Én is így voltam ezzel – mondja Miléna. – A váltásom után ki kellett találnom, mire szeretném fordítani a felszabadult energiáimat. Magyarországon, a corporate szektorban dolgozva az életszínvonalon volt a hangsúly, itt Hollandiában ez látványosan átfordult az életminőségre. Klasszikus életközepi váltás. Az elején az a fontos, hogy jó iskolába járjunk, jó házunk, autónk, munkánk legyen. Belülről megélve nagyon nehéz volt észrevenni,   hogy nem is biztos, hogy erre van szükség. Aztán sokaknál elérkezik egy pont, amikor mennyiség helyett a minőség lesz a fontos. Visszalépünk egyet, és feltesszük a kérdést, mennyit és milyen áron érdemes ahhoz tenni, hogy minőségi életet éljünk sporttal, tanulással, fejlődéssel – folytatja, és elárulja, Hollandiában azt látja, hogy a 80 évesek is franciaórára járnak, teniszeznek, vagy korcsolyáznak. Mert annyira sok van még, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Erre pedig, ahogy ők is mondják, érdemes tudatosan készülni.

Nem válság, változás

Fontos kiemelni, hogy a Tudatos Öregedésen belül is kategóriákban gondolkodnak. Elválasztják egymástól a kimerültség és az öregedés fogalmát, és új nézőpontból közelítenek az életközéphez is. Válság helyett életközepi változásról beszélnek. A kamaszkorhoz hasonlítják a folyamatot, melynek során valamiből valami más lesz, és ami akkor válik válsággá, ha a tudatos odafigyelés helyett félrenézni próbálunk.

Milánkovics Miléna, a Tudatos Öregedés egyik alapítója.

Úgy érzik – még ha nem is ez a mainstream felfogás –, hogy szuper dolog 50 körül lenni, mert ilyenkor az embernek már rengeteg tapasztalata van a világról. –  Nyilván rengeteg veszteséggel jár az öregedés, hiszen a test kopik, az idő fogy. Mi mégis azon dolgozunk, hogy adottságként tekinthessünk rá – osztja meg velünk Kinga. – Én már jó szívvel tudom mondani, hogy 50 leélt év tapasztalása és élményei már az enyém, és nem volt ilyenem 20 éves koromban. Ez büszkeség és erő, a veszteségekkel együtt is. 50 felé az ember már kevesebb kétellyel látja, hogy mi az, ami fontos és mi az, ami nem.

– Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen erős motivációs faktor az idő értéke. Már nem pazaroljuk értelmetlen vitákra, van az a perspektíva, amelyben a kor és az egészség hatalmas érték – magyarázza. Az övék pedig épp ez. Ezért szeretnék azt hangsúlyozni, hogy milyen fontos dolgozni azon, hogy a lehető legjobb egészségi állapotban élhessük meg a lehető legminőségibb időt egészen életünk végéig.

Borítékolt szívás?

Persze tudja, nagyon változó, hogy kinek mekkora a mozgástere. Mégis azt mondja, hogy a saját kereteinken belül érdemes már korán elkezdeni a felkészülést életünk második felére. Mert a fiatalság elmúlik, de mi – ha szerencsénk van – itt maradunk. – Fontos felismerni, hogy az adott mozgásterünkben milyen elérhető lehetőségeket tudunk még inkább a saját javunkra fordítani – kezdi.

– Élethelyzetenként változó az erőforrás mértéke. Annak, aki 50 évesen nevel két kicsi gyereket, nyilván kisebb a mozgástere. De a saját lehetőségeihez mérten neki is érdemes terveznie. Mi abban segíthetünk, hogy megtaláljuk azokat a lehetőségeket, amelyek az adott keretek között megfoghatók – mondja.

– Az időgondozás kapcsán is látszik, hogy azért vannak sokszor a saját lehetőségeikhez mérten is borzasztó nehéz helyzetben a családok, mert nem gondolkodtak előre. Azaz nem foglalkoztak tudatoson az öregedés kérdésével. Tudjuk, hogy erőforráshiányos a rendszer, hogy gondoskodásválságban élünk, hogy komoly terhek nyomják a szendvicsgeneráció tagjainak vállát. Értjük ezeket a problémákat. Mégis kimondjuk, hogy tudatosítani kell a lehetőségeinket, mert ha ez nem történik meg, tényleg elképesztő szenvedés vár ránk. Fiatalon senki sem gondol rá, hogy 80 évesen őt is ápolni kell majd. Borítékoltuk, hogy a mi korosztályunk szívni fog 70 évesen, és nem beszélünk arról, hogy a mai napon mit kell megtennünk azért, hogy akkor majd valamivel jobb legyen. Ebben segíthetünk a Tudatos Öregedéssel – emeli ki.

Tobzódunk a lehetőségekben

Kinga és Miléna arra is rávilágítanak, hogy mekkora ajándék és egyben mekkora felelősség is az, ami a mi generációnknak megadatott. – Megkérdeztem egyszer a nagymamánkat, hogy boldog volt-e, és azt válaszolta, hogy „bírni kellett”. Az, hogy nekünk cél lehet a boldogság, a szenvedély, a hobbi, az énidő, hatalmas ajándék. Anyáinkhoz képest egészen kivételezett helyzetben vagyunk. Ha ezzel gazdálkodni is tudunk, az nagyon klassz dolog – mondja.

Miléna egyetért. A minket megelőző generáció szerinte hatalmas lépéseket tett azért, hogy nekünk ilyen jó lehetőségeink legyenek. –  A mi generációnknak már saját mozgástere, pénzügyi kerete van, de meg kell értenünk, hogy míg a boomer generáció tagjainak megvan a nyugdíjuk, addig rólunk a társadalom már nem fog tudni gondoskodni. Felelősséget azonban vállalhatunk magunkért. Nagyon fontos, hogy megtörténjen a paradigmaváltás – mondja, és hozzáteszi, ebből a szempontból úgy gondolják, jó időben kezdtek a témával foglalkozni. Nem első fecskék már, és ahogy Kinga mondja, a megfelelő társadalmi nyitottság is adott. Vagyis van rá esély, hogy leszámoljunk az öregedést érintő sztereotípiákkal, és elhiggyük végre, hogy az öregedés mindössze annyit jelent, hogy telik az idő. Az pedig, hogy mivel töltjük ki, nem kis részben rajtunk is múlik. Mert öregedni már önmagában is kiváltság, ha pedig élvezni is tudjuk majd, talán a legnagyobb ajándékot adtuk magunknak, amit csak lehetett.

Nyitóképünk illusztráció, Freepik.

Vélemény, hozzászólás?