Mind mozgásra születtünk

Gyerekként állandóan mozgásban voltam. Általános iskolába egy sportiskolába jártam. Mind versenyszerűen sportoltunk, emelt óraszámban volt testnevelésóránk, és még külön tornaszakkörre is jártunk. Én tornász voltam. Minden délután és szombaton 3 óra edzés, nyaranta edzőtáborok.

Fiatal felnőttként is rengeteget mozogtam. Az irodaház aljában, amelyben dolgoztam, volt egy remek edzőterem. Természetes volt számomra, hogy vagy reggel – munka előtt – , vagy este – munka után – végigtáncoljak napi két aerobikórát. Hétvégénként pedig lovagolni jártam. Meg a férjemmel fallabdáztam. Akármennyit képes voltam mozogni, és mindig találtam rá időt is.

Aztán… nos, innen jön a klasszikus történet: megszülettek a gyerekek, haladt előre a karrierem, és hamar abban a csapdában találtam magam, hogy érzésem szerint minden percemet a munkám és a családom között osztom fel, és hogy ebben a mókuskerékben teljesen lehetetlen küldetés időt találni magamra.

Ha esetleg mégis támadt pár percem, és választhattam a parkban futás és az otthoni pihenés között…, hát gondolhatjátok, hogy melyik tűnt vonzóbbnak. Folyton azt éreztem, hogy túl fáradt vagyok ahhoz, hogy bárhová is elinduljak. Hogy inkább egy kis pihenésre lenne szükségem. Így aztán évekre kikopott a sport az életemből.

Öt évvel ezelőtt, immáron két kislány kissé túlsúlyos anyukájaként elégeltem meg ezt a helyzetet. Annyi inspiráló történetet láttam, olvastam emberekről, akik felnőttként szerettek bele ebbe a mozgásformába. Például a férjem.

Már láttam is lelki szemeim előtt, ahogy maratonokat futok. És… nem lett belőle semmi. Egyszerűen ki nem állhattam a futást.

Évekig küzdöttem vele: vettem valami csini futócuccot, elkezdtem futni, majd néhány hét után, amikor még mindig utáltam az egészet, elkopott a lelkesedésem. Pár hónapig lelkiismeret-furdalásom volt, ezért újra megpróbáltam, újra pár hétig tartott ki az akaraterőm, még mindig utáltam az egészet, megint elkezdett minden más fontosabb és sürgősebb lenni. Ugyanez volt a jógával, bár azt nem utáltam, csak egyszerűen untam.

Aztán tavaly történt valami. Aznap éppen autó nélkül voltam, így az irodából a hazaút több mint egy óra. Ilyenkor általában podcastok hallgatásával töltöm az időt. Most is ezt tettem. Rich Roll (ultraatléta) beszélgetett Kelly McGonigal pszichológussal. (Kellyt esetleg onnan ismerhetitek, hogy ő tartotta a világ egyik legnézettebb TED- beszédét „Hogy barátkozzunk meg a stresszel” címmel 2013-ban).

Kelly új könyvéről mesélt, amihez több száz amatőr sportolót interjúztatott, hogy megértse, mi motiválja őket a rendszeres mozgásra. Közben mondott valamit, ami totálisan telibe talált nálam. Nem tudnám szó szerint felidézni, de lényegében arról szólt, hogy felnőtt korunkra mennyire beszűkülnek az elképzeléseink a sportról és a mozgásról, mindenféle szempontból. Olyan dologgá válik a fejünkben, amire azért van szükség, hogy jobb formába hozzuk magunkat, fogyjunk, meg egészségesebbek legyünk. Egyre inkább szükséges rosszként tekintünk rá, amin valahogy túl kell esni. Ráadásul a mozgásformákkal kapcsolatban is egészen beszűkül a gondolkodásunk; többségünknek a futás, a foci, a jóga meg az edzőterem jut eszébe róla. És bár ezek remek mozgásformák, nem mindenki képes ezeket szeretni.

Kelly arról mesélt, hogy milyen felszabadító élmény volt olyan középkorú nőkkel beszélgetnie, akik ki tudtak lépni ebből a paradigmából, és rátaláltak például a balettre, az evezésre, vagy éppen a kalapácsvetésre, amiben egyszerűen jól érzik magukat.

És amint a mozgás örömforrássá válik számunka, varázslatos módon nagyon hatékonyak leszünk, és csinálunk rá időt akkor is, ha nehéz. Egyszerűen azért, mert prioritássá válik az életünkben, mert idővel azonosulunk vele, a személyiségünk részévé, és ezáltal természetessé válik.

Ez sarkalt arra, hogy végre elengedjem a fantáziám. Egyből bevillant néhány kép a gyerekkoromból. Pillanatok, amikor teljesen szabadnak és boldognak éreztem magam. Amikor a talpam elválik a dobbantótól, és repülök a tornaszekrény felett, hogy a túloldalán tigrisbukfenccel érkezzem a szőnyegre. Amikor a tornatanárunk szabadjátékot engedélyezett, és mi szőnyegekből, zsámolyokból, kötelekből akadálypályát építettünk, kúsztunk, másztunk, levetődtünk a bordásfal tetejéről a szőnyegre, mint valami kommandós alakulat.

Így hát vettem egy nagy levegőt, és kipróbáltam a küzdősportot. Hamarosan beleszerettem a krav magába, a bolgár zsákos edzésekbe, a boxba. Egy kis önreflexióval rájöttem: imádom, hogy erősebbnek, mozgékonyabbnak és gyorsabbnak érzem magam ezektől a sportoktól. Úgy tűnik, engem ez motivál igazán. Nem állok meg, még van egy csomó minden a bakancslistámon, amire nagyon kíváncsi vagyok, például muszáj kipróbálnom a falmászást, a parkourt, és a lovagláshoz is vissza akarok még térni.

Olyan sportot válasszunk, amiben örömünket leljük! Fotó: freepik.

Ne értsetek félre, természetesen teljesen kezdő vagyok ezekben a mozgásformákban, és ennek megfelelően sokat bénázok. Arra viszont már rájöttem, hogy ez kizárólag az én fejemben jelent valamit, senki mást nem érdekel. És amint ledobtam magamról azt a terhet, hogy jól akarjam csinálni, elkezdtem önfeledten élvezni a gyakorlást, a küzdelmet és az erősítést is. Holnap például bolgár zsákos edzésre megyek, már napok óta várok rá, alig bírom kivárni.

Engem is meglepett a felismerés, hogy az egész éppen fordítva van, mint ahogy gondoltam volna. Pont akkor a legjobb mozogni, amikor fáradt vagyok. A sport sokkal több energiával tölt fel, mint az otthoni pihenés. A mozgástól nem elfáradok, hanem még több energiát nyerek belőle. Az okosórám még azt is megmutatta, hogy azokon a napokon, amikor edzek, jobban és mélyebben alszom.

Ha a mozgás egészséghatásait beletehetnénk egy pirulába, ez lenne a világ legkelendőbb gyógyszere

Egyes becslések szerint ma 60-70%-kal kevesebbet mozgunk, számszerűsítve akár 16 km-el kevesebbet megyünk, mint száz évvel – mindössze néhány generációval! – ezelőtt. A mozgásszegény életmód így jelentős egészségügyi kockázati tényező lett, akárcsak az egészségtelen táplálkozás vagy a dohányzás. Azt nagyjából mindenki tudja, hogy a mozgás szerepet játszik a fogyásban és egészséges testsúly megtartásában, de valójában az egészséges mennyiségű sportnak ennél sokkalta több az előnye:

  • Javítja a kognitív képességeket, rövid távon a döntési képességet, hosszabb távon pedig a memóriát. Egyre több kutatási eredmény mutat rá, hogy a rendszeres mozgással csökkenthető az időskori demencia kialakulásának valószínűsége is.
  • Nagyon hatékonyan csökkenti a depressziót és a szorongást, valamint az általános stressz-szintet (pl. egy kutatásban heti 5 nap félórás sport ugyanolyan hatékonyan kezelte a depressziót, mint a gyógyszer).
  • Kedvezően hat a szív- és érrendszer egészségére.
  • Javítja az emésztő-szervrendszer működését, megszüntetheti a székrekedést.
  • Kiegyensúlyozottabbá teszi a vércukorszintet, csökkenti az izomsejtek inzulinrezisztenciáját.
  • Hatékonyabbá teszi az immunrendszer működését (pl. a rendszeresen sportolók ritkábban kapnak el légúti jellegű betegségeket).
  • Jelentősen csökkentheti a daganatos betegségek kialakulásának kockázatát.
  • Erősebbé teszi a csontrendszert, csökkenti a csontritkulást és az időskori csonttörések kockázatát.
  • Javítja a férfiak nemzőképességét és csökkenti a merevedési zavarokat.
  • Nőknél javítja a ciklus pontosságát és segíti az ovulációt.

Az Amerikai Életmód-orvostani Társaság ajánlása az egészségmegőrzés céljából heti min. 150 perc közepes intenzitású mozgás, kiegészítve 2-3 rövid erőfejlesztő, izomerősítő edzéssel.

Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a mozgásnál abszolút érvényesül a dózishatás: kevés mozgás is több a semminél! Ne essünk a mindent vagy semmit csapdájába! Hosszú távon tényleg számít, ha mindig a lépcsőt használjuk a lift helyett, és egy megállóval korábban szállunk le a buszról, hogy gyalogoljunk negyedórát.

Dr. Márky Ádám, a Longevity Project orvosigazgatója

Persze mindenki sztorija más és más. Ez itt éppen az én történetem. Ha viszont hozzám hasonlóan te is nehezen tudod behozni a rendszeres mozgást a felnőtt, komplikált, elfoglalt életedbe, akkor arra szeretnélek biztatni, hogy te is adj magadnak egy kis teret erre a játékra. Egészen biztos vagyok benne, hogy van egy sport, amit pont neked találtak ki. Mind mozgásra születtünk. Felnőtt ember vagy, szabad akarattal. Miért ne próbálhatnál ki egy csomó olyan mozgásformát, amivel sosem volt még eddig dolgod? Miért ne kísérletezhetnél egészen addig, amíg rá nem jössz, hogy téged mi motiválna a mozgásra?

Lehet, hogy egész nap emberekkel dolgozol, és neked pont egy olyan sport okozna örömet, ahol végre egyedül lehetsz és hallhatod a saját gondolataidat. Mondjuk a terepfutás, a gyors gyaloglás, a biciklizés, az úszás vagy valami hasonló. Lehet, hogy pont ellenkezőleg, egész nap a számítógépeden dolgozol, és egy jó csoportos aerobikóra vagy egy csapatsport motiválna. Lehet, hogy a pörgős-stresszes napod levezetéseként neked a jóga valamely formája válik be. Lehet, hogy imádod a természetet. Vagy éppen a vizet. Vagy lehet, hogy téged a zene motivál arra, hogy mozogj.

Három jótanács, ami nálam bevált:

  1. Ne gondolkodd túl. Nem örökre köteleződsz el, csak ki akarod próbálni. Egy kezdő edzésre általában nem kell extra felszerelést vinned. Csak keress egy helyet, ahol kipróbálhatod a sportot, amit kinéztél. Én szimplán beírtam a keresőbe a sport nevét, meg azt, hogy „Budapest” és „kezdő”. Vagy ha nincs konkrét ötleted, nézd meg, milyen sportklubok vannak a kerületedben, a városodban, és hogy milyen mozgásformákat kínálnak. Hívd fel őket, kérdezd meg, hogy mi kell egy kezdő órára. Aztán iratkozz fel egy alkalomra, írd be a naptáradba, és menj el!
  2. Semmiféle elvárást ne támassz magaddal kapcsolatban. Csak arra figyelj, hogy a mozgásformát és az edzés hangulatát élvezed-e. Ha még nem csináltál ilyet, úgyis ügyetlen leszel, ahogy mindenki más az volt, amikor először odamerészkedett. Ez egyszerűen nem fontos.
  3. Az edzésre sose úgy tekints, mint a családodtól vagy a gyermekeidtől elvett időre. Tekints úgy rá, mint a fáradtságtól, frusztrációtól, idegességtől elvett időre. Az edzés a te időd. Téged tölt fel. Téged tesz energikusabbá, egészségesebbé, és talán boldogabbá is.

 

Länger Jelena a vállalati egészségfejlesztéssel foglalkozó Longevity Project egyik alapítója. Személyes missziójának érzi, hogy megmutassa, akár nagyvállalati közegben is lehet egészségesen, kiegyensúlyozottan élni. Alapítótársával, Dr. Márky Ádámmal azért küzdenek, hogy az orvosi bizonyítékokon nyugvó egészséges életmódelvekre épülő programjaikkal a táplálkozás, a stresszkezelés, a pszichológiai rugalmasság és a mozgás terén is segítsék a dolgozók személyes fejlődését. 

 

Felhasznált források:

  • Blair, S. N. (2009). Physical inactivity: the biggest public health problem of the 21st century. British journal of sports medicine, 43(1), 1-2.
  • Ekblom-Bak, E., Hellénius, M. L., & Ekblom, B. (2010). Are we facing a new paradigm of inactivity physiology? Naci, H., & Ioannidis, J. P. (2013). Comparative effectiveness of exercise and drug interventions on mortality outcomes: metaepidemiological study. Bmj, 347, f5577.
  • Sattelmair, J., Pertman, J., Ding, E. L., Kohl III, H. W., Haskell, W., & Lee, I. M. (2011). Dose response between physical activity and risk of coronary heart disease: a meta-analysis. Circulation, 124(7), 789–795.
  • Woodcock, J., Franco, O. H., Orsini, N., & Roberts, I. (2010). Non-vigorous physical activity and all-cause mortality: systematic review and meta-analysis of cohort studies. International journal of epidemiology, 40(1), 121–138.

Vélemény, hozzászólás?