Miért nehéz életmódot váltani? Pataki Zita szerint számos oka lehet. Elmeséli, neki is évekbe telt rászánnia magát, hogy a könnyebb helyett a nehezebb, ám egészségesebb utat válassza. Videó a cikkben.
Mozogj és diétázz! Válts életmódot! Sokszor hallottam én is, miközben az utasításokon túl semmilyen útmutatót, tárgyilagos, segítő és hasznos tanácsot nem kaptam sem orvostól, sem bárkitől ebben a folyamatban. Igaz, ha endometriózissal diagnosztizálnak, akkor erre nem feltétlenül kerül sor, mert nem mindig kapcsolják össze ezt a betegséget az életmóddal, a táplálkozással. Ma már tudom, hogy van kapcsolat.
Az inzulinrezisztencia és PCOS esetén ez teljesen nyilvánvaló, ezért is örültem volna jobban egy ilyen „tehernek”. Tehettem volna magamért, és siker koronázta volna az utam. Persze a legnagyobb hülyeség más baját irigyelni, de ebben a helyzetben természetes önmagam másokkal való összehasonlítása.
Ha nekem azt mondta volna egy orvos, hogy „Zita, fogyjon 10 kg-ot, és változtasson a táplálkozásán!”, akkor szisztematikusan, egy kidolgozott stratégia mentén, követve egy szakértő (dietetikus, táplálkozási tanácsadó, edző) utasításait, biztosan megpróbálkozom vele.
Már maga a lombik eljárás is komoly fegyelmezettséget igényel, de az alapvetően egészséges öntudathoz is szükség van szabályok felállítására és betartására: szakértőket szerzünk, ha gond van, és követjük az általuk kidolgozott tervet.
Akkor mégis mi a gond? Nehéz diétázni? Mi nehéz benne? Mi indít cselekvésre? Miért vesződünk egy-egy kis feladattal ennyit? Racionális (észszerű) kérdés, mégis irracionális a rá adott válaszunk.
Évek óta cégeknek dolgozom motivációs trénerként, és ezeket a kérdéseket gyakran felteszem a hallgatóknak. A válasz szinte mindig nehezen születik meg, hiszen a viselkedésünk hátterében más-más okok, mozgatórugók rejlenek. Vagyis nincs egységes, mindenkire érvényes igazság. Ahogy mi magunk, úgy a cselekedeteink mögött húzódó okok is különböznek.
Amikor tanítani kezdtem, a legfőbb célom az lett, hogy fenntartsam, irányítsam az órán jelenlévők figyelmét, és hogy a tanulókkal megszerettessem az irodalmat, a nyelvtant. E pozitív viszony kialakításának és a célok elérésének vágya mind-mind a tanulási motiváció témakörébe tartoznak. Mindig kitüntetett figyelemmel fordultam a kérdés felé, de igazán hathatós segítséget a saját személyiségemből és pszichológiai tanulmányaimból nyertem. Gyorsan, könnyen szerettem volna motiválni a gyerekeket, de tanulmányaim során rájöttem, hogy jóval összetettebb hatásmechanizmusról van szó, mint korábban gondoltam.
A motivációinkban ugyanis nagyon sok dolog szerepet játszik. A saját képességeink megítélése, az addig átélt sikereink, kudarcaink, a célunk mind-mind hatnak ránk, ahogy befolyásoló tényező a családi, társas környezet is.
Amikor határozott célod van, például gyermeket szeretnél, akkor az e cél elérése iránti vágyad irányítja a viselkedésedet. A jövőre fókuszálsz, miközben a tudatod mellett a lelkedben is létrehozol valamit, ami segíthet elérni a célt. Az, hogy gyermeket szeretnél, egyszerre biológiai és szociális késztetés.
A motivációt nem lehet mérni, sem a gyermek utáni, sem a fogyási vagy épp az életmódváltás iránti vágyunkat. Csak érezzük, hogy nagyon szeretnénk. Amíg a gyermekvárásnál ez elég lehet, addig a fogyásnál, a mozgás beiktatásánál tettekre is szükség van. És ez az, ami olykor nehezen megy. Hiszen tényleg könnyebb bevenni egy gyógyszert, mint mozogni.
Én sem mozogtam eleget, és nem hajtottam végre teljes életmódváltást. 5 évig gluténmentesen táplálkoztam ugyan, de fogyasztottam tejterméket. Nem hallottam meg a segítő sorstársak tanácsait, mert drasztikusnak ítéltem azokat. Nem hallottam meg, mert azt gondoltam, lesz gyermekem, csak épp várnom kell a jó petesejtre. A nagy számok törvényére bíztam magam: a sok lombikeljárás egyike sikerrel jár majd. Volt ugyan motivációm – az, hogy gyermeket szeretnék –, de ahhoz már nem állt elég információ a rendelkezésemre, hogy a teljes életmódváltáshoz is elég legyen a motivációm.
A logikusnak vélt és könnyebb irányba ható gondolataimra támaszkodtam. „Más sem mozog, úgy is szült. 40 felett jobb, ha bele sem kezdesz a rendszeres sportba.”
Mindeközben a hormonkezelések hatására még a diéta mellett is híztam, így a két lombikeljárás között elvesztettem a motivációmat (hitemet), hogy aztán újra felépíthessem. Ingadozott a motivációm, miközben a célom nem változott.
Mit tennék ma másképp?
Szinte mindent. Ha akkor annyi információval rendelkeztem volna, mint ma, magasabb szintre tudtam volna emelni a motivációmat.
Ha szeretnéd, hogy segítsek az életmódváltással és fogyással kapcsolatos motivációd fokozásában, végezd el a következő feladatot! Egyszerűen válaszolj a kérdésekre! Őszintén. Ez most az én Görcsoldó rovatom számodra! (A Görcsoldó rovat a Meddőnek nyilvánítva ismeretterjesztő vlogsorozat egyik visszatérő rovata, amelyben szakértők mutatkoznak be, akik erre a területre specializálódtak, majd segítő feladatot adnak. Így virtuálisan és ingyenesen vehetnek részt a gyermekért küzdő párok egy olyan folyamatban, amely hozzásegítheti őket a lelki egészséghez, a boldog babaváráshoz.)
- Miért nem tudok fogyni?
- Milyen segítségre lenne szükségem?
- Miért nem kérek segítséget?
- Tényleg mindent megteszek azért, hogy fogyjak?
- Van elég hitem?
- Anya, apa dicsért engem gyermekkoromban?
- Szükségem van dicséretre?
- Dicsérnek engem eleget?
A Meddőnek nyilvánítva! 11. részét itt is megnézhetitek:
