A düh, avagy a progeszteron hatása

Biztosan voltál már dühös életedben. Most egy kicsit emlékezz arra, és szorozd meg kb. öttel. És felejtsd el az okát, mert az nincs. Na, ilyen a progeszteron hatása, amit a lombik program elindításához kell szedni.

Azt hiszem, ezt elég nehéz elfogadni. Valami feszít bentről, nem tudod, miért, amitől majd felrobbansz. Ezt a szóösszetételt gyakran hallottam anyukámtól: ”majdfelrobbanok” – így egyben szinte. Sokáig nem értettem.

Aztán jön a második fázis: amikor már szinte mindenre, mindenért és mindenkire dühös vagy. Idegesít, ha valaki felesleges szavakat, netán mondatokat mond.

De attól is majdfelrobbansz, ha épp nincs olyan idő, amilyet te szeretnél, ha épp lassan vagy épp gyorsan megy a párod az autóval. Szóval, ha az élet tempója, szaga, színe nem olyan, amilyennek te szeretnéd.

A harmadik fázis: dühöngsz és senki sem érti, miért! (Ugyan nincs miértje, és ezen is majdfelrobbansz), de arra is rájössz, hogy senki sem tud segíteni. Nemcsak, hogy nem értenek téged, nem is éreznek együtt veled, és nem is tudnak segíteni. Sőt jön a

negyedik fázis: lesz, aki emiatt majd ítélkezik feletted. “ Úristen, te ilyen is tudsz lenni!?!” Vagy éppen: „nagyon igazságtalan vagy!!”

Ötödik fázis: még jobban behúz a düh, vagy még fokozódik is! Épp a különböző fázisok hatására.

Hatodik fázis: jönnek az egyéb, kiegészítő érzések. Egy szarnak érzed magad, aki csak sérteget másokat, aki nem tudja kezelni a dühét. Hihetetlen szomorú leszel, hogy fájdalmat okozol másoknak, de amiatt is, hogy az, akit szeretsz, ilyenkor nem tudja az azonnali megoldást. Csalódsz. Sírsz. Elfáradsz. Elhallgatsz.

És lehet, hogy még aznap újra indul ez a folyamat. Megint. Nekem egy társasjáték alatt kétszer jött, és még este a lefekvésnél is sírtam Ati vállán. Próbáltam neki ezt a folyamatot elmesélni, akkor nem voltam ennyire összeszedett, de valami mégis átment. Mert amíg én hüppögve beszéltem hozzá a sötétben, ő csak ölelt és simogatott lágyan.

Ez jó. Csak ez jó.

De jön a holnap és higgyétek el, ezt a tornádó-viselkedést még lehet fokozni.

Hogy mi a megoldás? Türelemmel, határozott kedvességgel álljatok a feleségetek mellett és mondjátok neki, hogy így is szeretitek! Dühönghet nyugodtan, ti sziklaként álltok mellette!

A bökkenő az, hogy nem vagytok sziklák… Vannak érzéseitek nektek is, és fáj nektek is ez az egész. Nektek is vannak ebben a folyamatban fázisaitok, amin nektek kell keresztül menni.

Szóval marad a beszélgetés, a mély, őszinte, meghitt PÁRbeszéd a nyugodt időszakokban. (Düh idején meg ne próbáljátok!!!)

Vélemény, hozzászólás?