Gyakornok vagyok, ezért dolgozom!

Miért versengenek az egyetemisták a legjobb gyakornoki helyekért? Csikós Petra kollégánk még egyetemista, sok helyre felvételizett, amíg megtalálta az első gyakornoki helyét. Nehéz bekerülni, és nem is biztos, hogy jól döntesz. De kell a pénz, és a tapasztalat.

Sokan összetévesztik a gyakornokságot a szakmai gyakorlattal. Az utóbbi nem önkéntes, hiszen sok egyetemen nélkülözhetetlen a diploma megszerzéséhez, és azt a célt szolgálja, hogy a kiválasztott cég segítsen az ott dolgozó egyetemistáknak a szakdolgozatuk megírásába.

Ezzel szemben gyakornoknak – velem együtt – olyan egyetemista megy, aki kellő ambíciót és motivációt érez magában, hogy a nehéz egyetemi évei alatt, a suli mellett még dolgozzon is heti 16-30 órában. De miért éri meg a cégeknek felsőoktatásban tanulókat foglalkoztatni? Fizetés szempontjából mindenféleképpen jól járnak velünk, hiszen nem kell annyi adót és egyéb hozzájárulást fizetniük utánunk, mert csak az SZJA-t kell levonni a bruttó órabérünkből. Jelenleg a minimál órabér bruttó 794 forint, amiből ha levonjuk a 15%-ot, akkor kerekítve 675 forintot keres óránként a gyakornok. Hát… nem állíthatjuk, hogy túlságosan el vagyunk kapatva! És arról még nem is beszéltem, hogy továbbra is vannak olyan cégek, akik nem is fizetnek a gyakornoki munkáért! Ma ugye sokan a “médiában” szeretnének dolgozni, egyből műsorvezetőként. Ez persze nem így megy. Ha szerencséd van. és bekerülsz valamelyik országos kereskedelmi tévéhez vagy rádióhoz dolgozni, akár bő fél évet is gyakornokoskodhatsz teljesen ingyen, amit nehéz anyagilag kibekkelni, viszont ha beválsz és felvesznek dolgozni, akkor jó fizetést kapsz.

fotó: Storyblocks

De ki az a mazochista, aki elkezd 20 évesen dolgozni, ahelyett, hogy várna még 2-3 évet azzal, hogy belevágjon a munka (és sokszor stressz) nevű, körülbelül negyven évig tartó játszmába?? Regélhetünk arról nagyon sokat, hogy a tapasztalat milyen fontos, hogy így hatalmas előnyhöz juttatjuk magunkat majd pályakezdőként a többi kortársunkhoz képest, és így tovább. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy szükségünk van a pénzre. Tekintve a vízfejű Magyarországot Budapesttel, rengeteg vidéki diák költözik fel (velem együtt) a fővárosba az érettségi után, így szüleinknek a korábbi egy helyett két háztartást kell finanszírozniuk. Ahogy a szüleim mesélték, az ő idejükben még azok a fiatalok, akik jól tanultak és esetleg sportoltak az egyetem mellett, vagy aktívan tevékenykedtek valamilyen diákszervezetben, fantasztikusan eléltek az ösztöndíjakból. Bár minden egyetemen más a helyzet, azt biztosan tudom, hogy a népszerű gazdasági egyetemeken olyan alacsony az ösztöndíj, hogy 4,5 feletti átlag esetén is sokszor szabad szemmel alig látható összeget utalnak a bankszámlákra, így rengetegen választják az egyetem elhanyagolását a munka javára. Ezért, és azért, hogy ne a csótányos kolikban öt kilós háztartási kekszen eltengődve éljünk, muszáj olyan állást találni, ami fizet is a munkánkért. Ezután kérdem én, milyen cég az, aki képtelen 675 forintot kifizetni óránként? Az első munkahelyre, ahova felvettek volna csak annyit mondtak, hogy igen, egyelőre ingyen kell, hogy dolgozzak, majd akkor tudnak fizetni, ha önállóan képes vagyok ellátni a munkámat. Meg kell jegyeznem, hogy annyiból állt a feladat, hogy a cég Facebook oldalára kellett kiposztolni érdekes cikkeket nagy hírportálokról. Egyetemistaként és némi ésszel a fejemben úgy éreztem, hogy erre már azonnal képes vagyok, így ott is hagytam a munkát.

Szóval ha szerencsések vagyunk és kapunk fizetést, mit is kell csinálnunk óránként 675 forintért? Az esetek döntő többségében a cégek azért keresnek gyakornokot, hogy ránk tudják bízni azokat a munkákat, amiket senki más nem szeretne elvégezni. Ilyenek az adminisztratív munkák: a postára járás, az iratok összerendezése és ledarálása vagy, esetleg a rendrakás abban a sarokban, ami az iroda szégyene. Sajnos kevés az olyan hely, ahol tényleg szakmai tapasztalatot lehet gyűjteni, bár nem azt mondom, hogy lehetetlen ilyen helyet találni, de ahhoz sok állásinterjún kell részt venni, ami rengeteg idő. És már egyetemistaként is szabadidőből van a legkevesebb.

Mivel a cikkemből könnyen úgy tűnhet, hogy a gyakornoki lét csak, és kizárólag a kizsákmányolásról szól, muszáj árnyalnom a képet. Természetesen rengeteget profitálhatunk ezekből a munkákból, már csak ha a kapcsolati háló kiépítését nézzük.

Én például, miután az első gyakornoki helyemet otthagytam, és újra állást kellett keresnem, sokkal többen felvették velem a kapcsolatot, amikor látták, hogy már dolgoztam, és van némi tapasztalatom a nyári fagyiárus munkáimon kívül. Abban is biztos vagyok, hogy ha otthagynám a jelenlegi állásomat, ismét sokkal több visszahívást kapnék egyre jobb, és jobb pozíciókból is.

Tehát azt javaslom minden kedves sorstársamnak, hogy minél hamarabb kezdjetek el dolgozni, mert így az is előfordulhat, hogy pályakezdőként már nem a ranglétra legalsó fokáról kell indulnotok, hanem esetleg – a másodikról.

Vélemény, hozzászólás?