Helló, itt vagyok! – Dolgoznék, ha hagynátok…

Huszonévesen kitörni a “mamahotel” kényelméből. Elmenni főiskola, egyetem mellett dolgozni, egyedül megállni a lábunkon. Ez minden, csak nem kényelmes. És nem is olyan egyszerű. Legalább is, ami a munkakeresést illeti. Hogyan legyél gyakornok nulla tapasztalattal? Mert a cégek is a gyakorlott, nyelveket beszélő fiatalokat várják csak tárt karokkal. És némi ingyen munkával. Néha. Némelyek. Csikós Petra körbenézett, jelentkezett.

Élénken él még bennem az emlék a két évvel ezelőtti, tizennyolcadik szülinapomról. Hetekkel a nagy esemény előtt már szerveztem a bulimat, ruhát kerestem, azon gondolkoztam, hogyan fogom viselni a hajam, és milyen lesz a sminkem az ominózus napon. Úgy éreztem, ez a vízválasztó a gyermekkor és felnőttkor között, és miután elérem a nagykorúságom napját, enyém lesz a világ. Nagyot tévedtem.

Két év távlatából és két év plusz tapasztalattal rá kellett jönnöm, hogy nem attól lesz valaki felnőtt, hogy legálisan csinálja azt, amit korábban illegálisan, és rendez egy hatalmas bulit. Húsz évesen úgy gondolom, hogy akkor mondhatja valaki igazán magáról, hogy kilépett a nagybetűsbe, ha teljesen önellátó.

Sok kortársam még évekig bele fog bújni a mama hotel meleg ölelésébe, mert „meg akarják élni a fiatalságukat” és „ki akarják tombolni magukat az egyetemi éveik alatt” (vagy akár még tovább is).

Én azonban kilógok a sorból. Engem már feszélyez, hogy a szüleim tartanak el, annak ellenére, hogy egy adott mennyiségű apanázsból kell megélnem havonta. Már nagyon vágyom a munka világába, szeretnék teljes felelősséget vállalni magamért, én szeretném a saját pénzemből megvenni este a kenyeret és a tejet. Természetesen az egyetemet is el akarom végezni, mert tudom, a diploma még mindig sokat ér, ha be tudom írni a CV-be.

De azzal is tisztában vagyok, hogyha úgy próbálnék meg elhelyezkedni a munkaerőpiacon huszonkét évesen, hogy van egy alapszakos diploma a zsebemben, de nulla év szakmai tapasztalatom, akkor annyi esélyem lenne, mint egy hógolyónak a tűzvészben. Semmi.

A pályakezdő állásokat böngészve rá kellett jönnöm, hogy a munkáltatók pályakezdők esetében is elvárnak legalább 1-2 év korábbi munkaviszonyt, azaz mindenki jól jár, ha az egyetem mellett elhelyezkedik gyakornoknak, különben a diplomaosztó után foghatja a fejét.

Tavaly nyáron elérkezettnek láttam hát az időt, hogy elkezdjek állás után nézni. Egy olyan gyakornoki pozíciót kerestem, ami heti 20 órás jelenlétet követel, mert sajnos több időm nincs most az egyetem mellett. Be kell valljam, nehéz dolgom volt az álláskeresés során. Először is annak ellenére, hogy a gyakornoki állás a ranglétrán a pályakezdő alatt van, még így is sok hirdetésbe bele volt foglalva, hogy örülnek ha van munkatapasztalatod. Ezt néha nevetségesnek éreztem, mert rendben van, hogy nyaranta voltam már én is fagyiárus, de húsz évesen nehéz még szakmai tapasztalattal rendelkezni, mindössze az első egyetemi évvel a hátam mögött. Szinte minden második pozícióban elvárás továbbá a felső fokú angol nyelvtudás (ha nem kettő nyelv magas szintű ismerete), illetve az Excel haladó ismerete. Ha bármely középiskolásnak adhatnék jelenleg tanácsot, akkor azt mondanám, hogy: angolozzatok sokat és tanuljátok az Excelt, mert később rengeteget profitálhattok belőle!

Meg kell hagyni, az álláskeresésnek még mindig a legegyszerűbb szakasza a különböző álláshirdető portálok böngészése és az önéletrajz beküldése. A fekete leves utána jön. Ugyanis az már egyáltalán nem biztos, hogy a kinézett álommeló HR-ese felhív, és elmehetsz egy állásinterjúra. De még ha el is mész, ott derülnek ki helyben a turpisságok…

Vélemény, hozzászólás?