Mire jó egy olyan workshop, ami azt ígéri, hogy elvégzése után sikeres szabadúszók leszünk? A Kaizenera például arra, hogy hat órába belesűríti azt, amire egyébként két hét Google-használat, számolgatás után magunk is rájönnénk. Időt takarít meg és rendszert alkot. Kipróbáltuk.
„És ez most full komoly!” – mondja full komolyan és full röhögve egy leendő szabadúszó HR-es, miközben leendő ügyfelét rajzolja fel pálcikaemberből. Március utolsó szombatján részt vettünk a Kaizenera egynapos workshopján, ami azt ígéri, hogy ezután sikeres freelancerekké válhatunk. Ezt nagyjából ma már mindenki megígéri, az utóbbi egy-két évben komoly iparág kezd kialakulni a szabadúszók, kezdő vállalkozók körül.
Amiért felfigyeltünk erre a workshopra, hogy egyrészt honlapjuk angolul van, ami máris egyfajta felül pozicionálást sugall, és az alapítók olyan 30 évesek, akik nem szervezetfejlesztéssel, hr-rel foglalkoztak (ahogy oly sokan), hanem saját szabadúszói tapasztalatukat ötvözték a japán Kaizen technikával. Utóbbit a Toyota találta ki a II. világháború után, több könyv is foglalkozik a módszerrel, de röviden: a rendszer folyamatosan jobbításra ösztönöz megkérdőjelezve a jelenlegi állapotot, tanulva a hibákból.
A Kaizenerát pedig Balog Péter és Tasnádi Ádám találta ki azután, hogy egy freelancer meetupon megismerkedtek egymással tavaly augusztusban, és hamar kiderült, hogy meglehetősen hasonlóan gondolkodnak. Mindketten marketing szakemberek, akik tízéves szabadúszó tapasztalattal rendelkeznek.
Péter – aki a workshop trénere volt – például Japánból vezényelt le három földrészen át egy kampányindítást. A tapasztalat pedig nagy előny ezen a piacon, hiszen például a saját, kézzel fogható időmenedzsment táblázatát is megmutatta, hogy abból is tanuljunk.
Az már az első néhány percben átjött, hogy a szabadúszásban nagyon hisznek, szerintük a világ errefelé halad, így aki most beszáll, az nyertes lesz. A Kaizenerával nem csak a magyar piacot akarják meghódítani, hanem nemzetközi szinten is jelenlenének: ezért van angolul a honlapjuk, a Facebook-oldaluk és a workshop írásos anyagai is.
A workshop résztvevői is inkább 25-30 év közöttiek, ám akadtunk páran, akik lefagytak, amikor a tréner a ‘88-as születését öreg rókaként “akkor még nem volt internet” nosztalgiázással vezette be.
A lefagyás pedig inkább a meglepetésnek volt köszönhető, ugyanis a hatórás workshop egészen profin van felépítve. Én speciel okostelefon-függő vagyok, szinte folyamatosan nyomkodom, de itt csak a “ne a téli kabátot add a gyerekre”, “na jól van, alszik” helyzetjelentések miatt vettem a kezembe.
A workshop maga egy felnőtt napközi, ahol lehet hibázni. A nap végén a feladatokkal és a tudásanyaggal nem fogunk úgy felállni, hogy akkor most már megvan a tökéletes biznisz. Viszont arra jó, hogy ebédig meglegyen a core tevékenységünk a ballaszt ötleteinket pedig tegyük a sor végére. A további gondolkodást és munkát nem lehet megspórolni, de egy nagyon hatékony és egyszerű sorvezetőt ad arra, hogyan is gondolkodjunk tovább a részleteken.
Ahogy a nap folyamán rámutattak, a szabadúszás egy szolgáltatás, ami problémát old meg, az emberek pedig ezért a kényelemért fognak fizetni. Ezért nagyon fontos, hogy meghatározzuk, mi milyen problémára adunk választ. A Kaizenera például arra, hogy hat órába belesűríti azt, amire egyébként két hét Google-használat, számolgatás után magunk is rájönnénk.
Azt viszont ne várjuk, hogy az ötleteinkre visszajelzést is kapunk, vagy személyre szabott segítséget. A workshopon ugyanis leszámítva egy-két csoportfeladatot, inkább magunkra vagyunk hagyva. A neveken túli bemutatkozást is a szünetekben kell megoldani. Ami nem is baj, mert így is olyan sok és tömény a “tananyag”, hogy ezzel már nem szabad időt elvenni.
Öt témakört jártunk körbe: mit nevezünk szabadúszásnak, kik a digitális nomádok, mik az álmaid és azok mennyire megvalósíthatók szabadúszóként, hogyan tudsz bizniszt csinálni az ötleteidből, hogyan tudod beárazni magad, mennyit kérhetsz el óránként. Hogyan lesz meg az első 10 ügyfeled, milyen marketing stratégiák vannak (sok ügyfél, törzsvásárlók kialakítása, árnövekedés), és legvégül, hogy milyen applikációk, homeoffice-módszerek vannak arra, hogy ne ússzunk el a határidőkben, és ne legyünk magányosak.
Ami a legerősebb pontja a workshopnak, hogy nem bullshit-rendszerbe, hanem valódi, általunk alkotott és átlátható rendszerbe helyezi a pályafutásunkat. Anélkül, hogy elárulnám a feladat minden részletét: egy olyan táblázatot kaptunk és töltöttünk ki, ami nekem például abban segített, hogy eldöntsem, az öt ötletem közül elsőre melyikre kell fókuszálnom.
Ehhez szükség volt a saját alapértékeimre (kreativitás, jobbá tenni a világot, biznisz szemlélet…), majd az ötleteimet az alapján pontoztam, hogy mennyire felel meg ezeknek. De a pontozás miatt nagyjából 25 szempontot kellett végiggondolni, pl.hogy megvan-e már a tudásunk hozzá (például ha kávézót akarok nyitni, van-e barista képesítésem). Hogy mennyit lehet vele keresni, vagy épp mekkora anyagi ráfordítást igényel. A végén a legmagasabb pontszámú lesz a legbiztosabb tevékenységünk.
És itt jön képbe a szamárvezető: a módszer valóban működik, viszont csak arra van idő, hogy zsigerből töltsük ki. Ahogyan az óradíj-kalkulátor kitöltésére sincs túl sok idő, viszont a táblázatot megismerve otthon nagyjából még 10 perc ráfordítással könnyen meg tudjuk határozni a pénzügyeinket.
A nap folyamán persze jópár olyan módszer és klisé is elhangzik, amelyek ismerősek azoknak, akik közel egy évtizede dolgoznak. Igaz, mégsem feltétlen jut eszünkbe, hogy a munkában alkalmazott módszereket magunkra is alkalmazzuk. Ilyen például a perszonalizáció. Bár rendkívül sok újság célcsoportját meghatároztam az elmúlt években, de az elmúlt három hónapban egyszer sem gondolkodtam el azon, kinek a problémáit akarom megoldani. (Szevasztok Ildikók 🙂 )
Amiben mindenképpen megerősített, hogy a szabadúszói lét jó, de sokkal keményebb a valóság mint ahogy az a cukormázas Instagramon látszódik. Ahogy Peti, a térner fogalmazott:
„Vágjunk bele a túrába. lehet hogy lesznek hegyek és völgyek, de lesz szép naplemente is. Mert eddig nem találkoztam olyannal, aki megbánta volna, hogy kijött az irodából”.
Kinek ajánjuk:
- Aki hatékony munkamódszert akar bullshit helyett
- Rendszerbe szeretné látni az ötletét
- Aki eldöntötte, hogy freelancer akar lenni, vagy vállalkozó
- Akinek van 2-3 éves munkatapasztalata abból, amit szabadúszóként csinálni akar
- Nyitott személyiség
- Aki önmagában hisz
- Aki nem inspirálódni, hanem dolgozni akar a céljain
Kinek nem:
- Aki csodát vár, és a befizetett több tízezer forintja után úgy akar kijönni, hogy kész van a szabadúszó tervezéssel vagy a vállalkozásával
- Aki még nem döntötte el, hogy szabadúszó akar-e lenni
- Aki visszajelzést akar a trénertől vagy a csoporttól
- Aki nem ért legalább középfokú szinten angolul
Fotók: kaizenera Facebook oldal, Neizer Anita
