Forgatom magamban a szavakat. Leírom. Kitörlöm. Napok, sőt hónapok óta. Hogyan fogalmazzam meg azt, ami bennem is évek alatt kristályosodott ki. Edzőként hogyan mondjam ki: egyszerűen nem akarok többé a szülés utáni fogyással foglalkozni, nem akarok a “nyerd vissza az alakodat szülés után” jelszavak mentén dolgozni. A posztnatális edzésnek ugyanis nem erről kellene szólnia.
Tíz éve vagyok edző. PCOS és IR specialista trénerként az elmúlt évtizedben az egyik fő fókuszom volt, hogy segítsek a hozzám fordulóknak fogyni. Mindig mondtam a vendégeimnek, hogy első a hormonális “egyensúly”, aminek pozitív mellékhatása lehet a fogyás, ha az szükséges, de mégis… nem tagadhatom le, hogy mindig használtam a súlycsökkentést a kommunikációmban, igen, szülés után lévő anyukák esetében is. Egy tízhónapos kisgyerek anyjaként és posztnatális edzőként viszont most lezártam egy korszakot.
Elengedtem a szülés utáni fogyás kényszerét
Tavaly nyáron szültem. A terhesség alatt tankönyvi mértékben nőtt a súlyom, a szülést követően viszont rámjött 5 kiló. Ja, félreértés ne essék, előtte se voltam modellalkat, szóval ha képletekbe rendezném magamat, legalább 10 kilót kellene fogynom. Ha motiválna ez a cél bármennyire is. De a fogyás az első félévben a prioritási listám legalján volt. Az élén a gyerek életben tartása szerepelt. Meg hogy egyszer végigaludjuk mindannyian az éjszakát. A testem viszonylag jól funkcionált a plusz kilókkal együtt is, és tudtam, hogy azokat a kedvezőtlen testtartásbeli változásokat, amik a szoptatás, és egy egyre nehezedő baba cipelése okoz, az első adandó alkalommal elkezdem korrigálni.
Az viszont, hogy kinek mennyire tetszik a kinézetem, mit gondol, miközben ezt a vallomást olvassa egy edzőtől, akinek ilyen vagy olyan “kellene” hogy legyen a teste, milyen leveleket fogok kapni a csak a címig eljutó trolloktól: mindez végre teljesen hidegen hagy.
Lassan eljutottam oda, hogy a saját testemet is úgy kezeljem, mint a vendégeimét: semleges területként, elfogadással, megértéssel, nem ítélkezve. Nem a kinézetére, hanem a teljesítményére fókuszálva.
Nézem magam zuhanyzás után a tükörben. A sürgősségi császármetszés nyoma élesen vágja ketté jelképesen és valóságosan is a szülés előtti és utáni testemet. Hosszasan elidőzik a szemem a hegen. Ha nem lenne zsír a hasamon, nem lenne ennyire feltűnő, a keloidos gyógyulás ellenére sem. De van, és a kisbabám mostanában kezdi felfedezni, milyen jól bele lehet süppedni anya hasába, szerelmes tekintettel olvad rá, és ha ráfúj, vicces hang jön belőle, nagyokat nevetgélünk együtt rajta.
Ez az én anyatestem. Nem csak elfogadom. Tisztelem azért, amire képes.
A te tested a te ügyed
Ez a test nem az, ami volt. Sosem lesz az. Örökké posztpartum test marad. Örökké az a test marad, ami minden várakozás és statisztikai adat ellenére képes volt 43 évesen növesztgetni magában egy életet, egy napon át vajúdni, és világra hozni egy kisbabát.
Ez a test sok mást is megélt az elmúlt évtizedekben. Félelmet már kiskamaszkorban, hogy soha senki nem fogja szeretni. Megfelelési kényszert. Koplalást. Hízást. Sok önbántást. Örömöt. Vágyat. Erőt. Izomlázat. Csodálatos teljesítményekre volt képes, mégis annyit bántottam, ostoroztam. Sosem volt semmi elég jó. Majdnem negyven voltam, mire néha már tényleg képes voltam szeretni ezt a testet, úgy ahogy van, kívül és belül.
Ez a test az enyém. A te tested pedig a tiéd. A te tested, a te ügyed. Senki más nem formálhat véleményt róla. Egyedül te dönthetsz úgy, hogy ebben a pillantban jó ez így, ahogy van, vagy változtatni szeretnél valamit rajta. Majd. Amikor készen vagy rá.
Szülés utáni rehabilitációval is foglalkozó edző vagyok, néhány hónapja visszatértem a hivatásomhoz, már dolgozom újra anyákkal, és babavárás előtt álló nőkkel. Idő volt, mire a paradigmaváltás megtörtént, de megszületett bennem az új edzői hitvallásom:
nem vagyok képes többé azon irányelv nyomán edzeni anyákat, hogy ettől majd lefogysz, vagy újra lapos lesz a hasad, vagy visszanyered a szülés előtti alakodat. Semmilyen formában nem akarok ennek az “iparágnak” a részese vagy vámszedője lenni.
Anyaként NEM a szülés utáni fogyás az elsődleges dolgunk
Nem hiszem, hogy szülés után a lapos hassal és az azonnali fogyással kéne bárkinek foglalkoznia. A test kilenc hónapon át brutális változásoknak, terhelésnek volt kitéve. A szülés után még mindig dolgoznak a hormonok, rendeződnek vissza a szervek, és közben életben kell tartanod egy háromkilós kis embert, hozzászoknod az alvásmegvonáshoz, és egy teljesen új szokásrendszert és napirendet kialakítani.
Minden nő egy istennő, aki ezt végigcsinálja! Nekem edzőként majd fél év volt, amíg például a rendszeres napi gyalogláson kívül más mozgásra is rá tudtam szánni magam. Nyolc hónappal szülés után futottam először öt kilométert, és abba is többször belesétáltam, mert felment a pulzusom. Közben végtelen örömöt és hálát éreztem, hogy újra futhatok, hogy semmi olyan posztpartum tünetem nincs, ami megakadályozhatná ezt. Ujjongtam belül, hogy végre az izmaimban érzem a fáradtságot, és nem a krónikus alváshiánytól lüktető agyamban, szememben, idegeimben. Az első erősítő edzésem közben négy fekvőtámaszt tudtam megcsinálni, és azt is éreztem másnap.
De pont nem érdekel, hogy ki mit gondol arról, hogy edzőként nyolc hónapba telt idáig eljutni. Nem hasonlítgatom magam másokhoz, mert csak én látom, milyen időszak van mögöttem, és elszámolnivalóm egyedül magammal van.
Az anyatest egy csoda
A te anyatested egy csoda. Rendben van most úgy, ahogy van, ebben a pillanatban. Én edzőként nem arra akarlak emlékeztetni, hogy ezen a testen változtatnod kellene bármilyen módon. Nem akarom, hogy azt hidd, fogynod kell, laposítani kell a hasadat, és eltüntetni a zsírpárnáidat. Nem akarom, hogy a figyelmed bármi is elvonja attól a csodától, ami általad született. Ha van elsődleges célom, hát az az, hogy egyszer ugyanazzal a csodálattal és szerelemmel nézz magadra, ahogy a kisbabád néz most rád. De addig is legalább elfogadással és megértéssel.
Ha ezzel megvagyunk, szeretném megmutatni neked, hogy te magad vagy az erő.
Ne erőltesd a szülés utáni fogyást!
Szeretném megmutatni, hogy a törzsizomzatod funkcionálhat tökéletesen akkor is, ha szétnyílt a hasizmod, és nem lapos a pocakod. Hogy a tested képes újratanulni a megfelelő mozgásmintákat, és minden hétköznapi mozdulatoddal az egészségedet szolgálni. Hogy ha marad rajtad valamennyi zsír, és nem férsz bele a “baba előtti” farmeredbe, az még semmilyen mértékben nem fogja befolyásolni az életedet és a hormonális működésedet. Hogy amikor elkezded hozzátáplálni a babádat, az addigi túlélő üzemmódban bekapkodott falatok helyett te is át tudsz majd térni a teljes értékű ételekre, mert példát akarsz majd mutatni. Hogy amint megerősödsz, simán fogsz tudni szaladgálni a gyereked után, nem fog fájni a hátad, amikor felkapod az elesésből, hogy a példáddal fogod megmutatni neki, mennyire jó dolog a mozgás.
Hogy az a test, ami képes volt világra hozni egy gyermeket, az előtt többé nincs fizikai akadály.
Fotók: A szerző felvételei.
Hasonló tartalmakat ITT találsz. Kövess bennünket a Facebook- és az Instagram-oldalunkon is, hogy azonnal értesülj a legfrissebb híreinkről.
