Azt mondták rá „béna”, mégis olimpiai bajnok lett – Nagy Tímea párbajtőrvívóval beszélgettünk

Nőiváltó
július 27, 2021
Rovat: Az Én történetem

Kevesen tudják, hogy Nagy Tímea többszörös párbajtőr olimpiai-, világ- és Európa-bajnokot kezdetben eltanácsolták a vívástól. Az edzők ugyanis nem sokat láttak a dundi kislányban, aki félősen viselkedett, rossz tempóérzékkel volt megáldva és a testi adottságai miatt sem emelkedett ki pozitív irányban az átlagból. Timi viszont nem adta fel és kitartásával örökre beírta magát a magyar sport nagykönyvébe. Fantasztikus karrierje mellett azonban arról is kérdeztem: hogyan egyensúlyozott a munka és az anyaság között, miközben válásáról és élete nehéz perceiről is őszintén vallott.

10 évesen egy duci kislány lépett be a Vasas Sport Club kötelékébe, akit legszívesebben mindenki lebeszélt volna arról, hogy a vívással foglalkozzon. Fürgeség, kiváló tempóérzék és optimális testfelépítés híján ugyanis edzői nem jósoltak neki nagy sportkarriert. Timi szülei azonban mindvégig kiálltak lányuk mellett. Akkor is, amikor legelső alkalommal küldték át gyermeküket a „gyengébbek” csoportjába, egy új edző keze alá. Ez volt az a pont, amikor Timi fejében megfogalmazódott a gondolat, hogy ha törik, ha szakad: ő bebizonyítja azt, hogy helye van a legjobbak között.

Lemondással az álmok felé

Timi ráadásul nem csak pár évig, hanem 10-20 éven keresztül dolgozott folyamatosan megfeszített tempóban azért, hogy elérje az álmait. Kevesen látnak a színfalak mögé, hogy milyen iszonyatos munkát jelent profi sportolónak lenni: hajnali kelésekkel, az étkezésekre való állandó odafigyeléssel, rengeteg lemondással és olykor hányásig tartó edzéssel van kikövezve az ide vezető út. Timi fejében mégis csak egyszer fordult meg komolyan, hogy feladja a harcot.

– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak holtpontok a karrierem során, de mindig át tudtam lendülni ezeken. Talán csak egyetlenegyszer merült fel bennem annak a gondolata, hogy idő előtt befejezem az aktív sportot… 1996-ban, az Atlantai Olimpia után. Ekkor toronymagas esélyesként még a dobogóról is lemaradtam, amit óriási csalódásként éltem meg.

Végül a mesterem, Udvarhelyi Gábor billentett ki ebből az állapotból. Felhívott és azt mondta nekem: „Figyelj, Titi, az egyik legjobb vívó vagy a világon” – ez a pár szó pedig úgy hatott rám, mintha áramütés ért volna.

Gábor bácsi ugyanis nagyon szűkmarkúan osztogatta a dicsérő szavakat, így egyből tudtam, hogyha ő ennyire hisz bennem, akkor nem tehetem meg azt, hogy feladjam – árulta el Timi, aki szerint olimpiát nyerni egyetlen pillanat, egy jó formaidőzítés, évekig tartó munka és hatalmas szerencse. Gyakorlatilag egy csillag-együttállás, amikor minden összejön.

– Természetesen erre a sikerre vagyok a legbüszkébb, de az oda vezető út még ennél is fontosabb. Ott ugyanis olyan dolgokat sajátítunk el, ami az egész életünk alatt végigkísér minket. Az egyik legértékesebb ilyen tapasztalatom az, hogyha a padlóra kerülök, akkor újra fel tudok állni. Akkor sem volt és azóta sincs olyan opció, hogy bármilyen területen feladjak valamit.

Tüske, ami a mai napig a kudarcra emlékezteti

Az élet minden pontján azonban bármennyire is igyekszünk, nem tudunk mindig győzelmet aratni. Timinek a házassága volt az Achilles-sarka. Ez a tüske viszont a ma napig kínozza.

– Nagyon pozitív embernek tartom magam, mert azt vallom, hogy az élet rövid, amibe nem fér bele a búslakodás. Visszatekintve talán csak a válásomat éltem meg igazi kudarcként, de azt is csak azért, mert szerettem volna a gyermekeimet egy egységes, szerető családban felnevelni. Ezen viszont már nem lehet változtatni. Az évek során sajnos eltávolodtunk egymástól a férjemmel, én pedig egyik pillanatról a másikra ott maradtam egyedül a 3 gyerekkel. Évekkel később viszont már elmondhatom: ezt a feladatot is sikerült megoldanom.

A profi sport és a gyermeknevelés együtt viszont bőven tartogatott kihívásokat a rettenthetetlen édesanyának.

– Mindent meg lehet oldani, de mindent csak valami helyett lehet csinálni. Így rövidültek meg a nappalaim, maradtam ki fokozatosan a fodrásztól vagy a kozmetikustól és nem fért bele a moziba mászkálás vagy egy jó könyv elolvasása sem. Abban az időben csak edzésre jártam és a gyerekekkel foglalkoztam, ami még úgy is nagyon nehéz volt, hogy a családomtól rengeteg segítséget kaptam. Viszont minden perce megérte, mert a gyerekeim nélkül üres lenne az életem. Azért lettem az anyukájuk, hogy a végsőkig óvjam és védelmezzem őket, még azután is, hogy már a saját lábukra állnak.

Csodás kezdeményezéseket pártol

Egy volt olimpiai bajnok élete természetesen célok nélkül szinte elképzelhetetlen. Timi ötéves tervében most egy Balaton-parti nyaraló szerepel, ahol családja körében élvezheti ki a gondtalan élet örömeit.

Saját álmai mellett azonban két fontos ügyet is a szívén visel. Az egyik, hogy a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének elnökeként – Egerszegi Krisztinával, Faragó Tamással és még sok más híres személyiséggel együtt – a gyerekek körében népszerűsítse a mozgást.

A másik missziója, hogy a szexuálisan bántalmazott gyerekekért működő Barnahús házakból – az izlandi módszert lemásolva – minél több épüljön hazánkban is. Ezek lényege abban rejlik, hogy az abuzált gyerekeknek csak egyszer kelljen elmesélniük az átélt traumájukat. – Egyfajta inkubátornak tekintem magam, mert az a küldetésem, hogy megvédjem nem csak a saját, hanem mások gyermekeit is. Szeretnék nagyon sokáig élni, hogy minél többet tehessek értük.

30 plusz kilóval tért vissza a szülés után

Akik közelebbről ismerik Timit, azok jól tudják róla, hogy „ami a szívén, az a száján”. Emellett végtelenül optimista, egy jó adag életigenléssel kiegészítve, aki hamar túllép a nehézségeken és nem sokat stresszel… még akkor sem, amikor a gyerekek születése után +30 kilót mutat a mérleg, az edző pedig a körmét rágja a visszatérés előtt…

– A mestereim eléggé nehezen dolgozták fel, hogy 30-32 kiló pattant fel rám a terhességeim alatt, de én sosem idegeskedtem ezeken a dolgokon sem. Tudtam, hogy akarattal gyorsan le tudom majd dolgozni a súlyfeleslegemet és hamar visszanyerem a formámat. Az első kör után pedig már rutinból éreztem: nem lesz gond. Egy anyuka ugyanis mindig mozgásban van.

Még az 51. életévhez közeledve is, ugyanis Timivel pár héttel az augusztusi születésnapja előtt beszélgettünk. Kíváncsi voltam, hogy éli meg az idő múlását.

– Elfogadom az öregedés tényét, de ettől még használok ránctalanító krémeket és próbálok mindent megtenni azért, hogy jól nézzek ki. Azt viszont már most tudom, hogy a 60 tervezett fekvőtámaszt nem tudom majd teljesíteni 60 évesen. Ez van. Amikor lenézek a lábamra vagy a hasamra, akkor látom a megereszkedett bőrt, de mindig megnyugtatom magam, hogy ezek a jelek is csak azt bizonyítják, hogy három csodás gyermeknek adtam életet.