Pajer István: Anyaszomorítók
Ha megérkezik, először hosszan cirógatja az arcomat. Kedves hangon beszél, de én nem tudok megnyugodni. A majombácsi mindig azt mondja, lazuljak el, ne féljek. Nincs mitől. És hogy ez a mi titkunk.Tovább →
Lehetek én is az az egy
Most már nem keresem, ki fog szeretni. Előbb megtanultam szeretni azt a nőt, aki túlélte az egészet. Tovább →
Gizella utolsó gondolata
Abban az órában, mikor csendesen átkelt, különlegesen szép, őszi narancsos fény vette körül testét, és csupán a kinti madárcsicsergés kísérte útján.Tovább →
Stanci néni oskolája
Első teendő az intézés: mielőtt nekilácc a főzésnek, tedd ki az uradat a konyhábó. Nem odavaló.Tovább →
A gyilkosság árnyékában
Mi lehetett az indíték, és vajon kinek állhatott érdekében Ádámot meggyilkolni?Tovább →
„Húslevesével az otthon melegét küldte el nekem” – Ételmesék: család, otthon, szeretet
Azt mondják, a magyar etetve szeret, s ez még régről, oly nehéz időkből beidegződött szokásunk, hogy legtöbbször nincs szívünk nemet mondani rá.Tovább →
Apák, nagyapák, pillanatok
Az én mindig zord, gondterhelt és szigorú édesapám arcvonásai ellágyultak, amint anyám fölé hajolt. Szemében aggodalom, mozdulataiban gyöngédség.Tovább →
„Szedd össze magad, vagy meghalsz!” – Diagnózissal minden nap újra kell szülnöd magad
„Sose kerülj kórházba.” Judit mindig ezt mondogatta neki vigyorogva. Erre most itt ült az orvossal szemben, és nem tudta, hogyan kerülje el a tekintetét.Tovább →
Rongyok és szövetek
A feleségemet hoztam, harmincnyolc hetes terhes, folyik a magzatvíz. Apás szülés lesz. Éjfél előtt harminc perccel érkezik meg az orvosom, továbbképzésen volt Budapesten.Tovább →
Támogatás
Független magazinként nem áll mögöttünk egy nagy médiacég sem. Ez adja a szabadságunkat, hogy olyan témákat is megírhatunk, amelyről máshol nem igazán olvashatsz. Megköszönjük, ha támogatsz minket, hogy továbbra is írhassuk cikkeinket.
