Apák, nagyapák, pillanatok
Az én mindig zord, gondterhelt és szigorú édesapám arcvonásai ellágyultak, amint anyám fölé hajolt. Szemében aggodalom, mozdulataiban gyöngédség.Tovább →
„Szedd össze magad, vagy meghalsz!” – Diagnózissal minden nap újra kell szülnöd magad
„Sose kerülj kórházba.” Judit mindig ezt mondogatta neki vigyorogva. Erre most itt ült az orvossal szemben, és nem tudta, hogyan kerülje el a tekintetét.Tovább →
Rongyok és szövetek
A feleségemet hoztam, harmincnyolc hetes terhes, folyik a magzatvíz. Apás szülés lesz. Éjfél előtt harminc perccel érkezik meg az orvosom, továbbképzésen volt Budapesten.Tovább →
A kimondatlan szó
A saját jólétemért pedig csak én vagyok a felelős, senki más. A saját szabályaim szerint élek és én állítom fel a határokat, nem más.Tovább →
Spenger Kincső: Puszik és palacsinta
Pár napja felhívtam anyut, de semmit sem tudtam neki mondani, csak bőgni. Annyit tanácsolt: Egyszerűen csak hagyd abba a sírást. Nem hagytam abba.Tovább →
Bezzeg Babárdon: Tavasz, nyár, ősz
Piroska kivette a sütőből a rakott krumplit, és közben erősen az ajkába harapott. Aztán arra gondolt, talán inkább a Sándor húsos alkarjába kellene.Tovább →
Bezzeg Babárdon: Fulladás
Babárdon mindenki tudta, hogy a Pista két éve félrejár, de inkább elfordultak, amikor látták a Klárika házából kijönni.Tovább →
„Még szoknom kell, hogy már nem vagyok unoka” – Papi volt a legigazabb ember, akit valaha ismertem
Papa! Mamával vagy, tudom. Látom, ahogy ültök a kis padon, és egy irányba néztek. Talán perlekedtek is picit, pusztán szeretetből, szinte hallom is…Tovább →
Timár Anikó: Vajaskenyér
Imádtam a vajas kenyeret. Reggelente elsőnek keltem, odahúztam a kisszéket a konyhaszekrényhez, levágtam egy darab kenyeret, és megvajaztam. Tovább →
Támogatás
Független magazinként nem áll mögöttünk egy nagy médiacég sem. Ez adja a szabadságunkat, hogy olyan témákat is megírhatunk, amelyről máshol nem igazán olvashatsz. Megköszönjük, ha támogatsz minket, hogy továbbra is írhassuk cikkeinket.
