Van, ahol nem dobják el a törött, sérült csészéket, hanem megragasztják. A legenda szerint hat évszázada alakult ki a kintsugi technika, amikor egy sógun eltörte kedvenc csészéjét, és a javítás után összekapcsozva kapta vissza. A tárgy elvesztette szépségét, de a sógun nem törődött bele, megkért egy japán fazekast, hogy a szívének kedves tárgyat méltóképpen hozza helyre. A fazekas a törött darabokat arannyal forrasztotta össze, így a sógun kedvenc csészéje nemcsak újra használható lett, hanem az aranyforrasztástól még szebb és értékesebb is. Így született meg a kintsugi.
A traumatúlélők között is rengeteg „kintsugi” van. Ők azok, akik nem tagadják el sérüléseiket, arannyal vannak összeforrasztva újra egésszé. S bár az arany ragyog, mégsem mindenki látja a kintsugi embereket.
Valóban ott leszel erős, ahol megtörtél? Igen, ha újra összeforrsz. Ha nem törnek el megint ugyanott. Ha hagynak gyógyulni, és segítenek a gyógyulásban. Ha meg tudod találni magadban az aranyat, és össze tudod forrasztani magad vele.
De vajon meg tudod egyedül csinálni? Tudsz aranyat mosni, bányászni, és utána a darabjaidat tökéletesen összeilleszteni, miközben forrasztasz? Aligha. Ehhez segítség kell.
Három dolog, amit nem tanítanak
A kintsugi embereket azért nem látja mindenki, mert a legtöbb ember nem tanult meg segítséget kérni, elfogadni, sőt meglátni sem a segítségre szorulót. Így aztán hogyan látnák meg a kintsugi szépségét?
Társadalmunk egyik legnagyobb hibája, hogy az érzékenységet és empátiát elnyomva a sikerhajhászásra és önzésre ösztönöz, pedig egyikünk sem létezhet különállóan, kapcsolódás nélkül. Szükségünk van a visszajelzésekre, hogy a másik tükrében önmagunk valódi lényegiségét és értékét újra megláthassuk.
A bántalmazottak különösen rászorulnak, hogy valaki visszaigazolja létezésük értelmét és fontosságát. Az ilyen tükrözőket hívjuk értő tanúknak, akik nemcsak morális állásfoglalásukkal állnak ki az erőszak elfogadhatatlansága mellett, hanem emlékeztetik az áldozatot, hogy értékes emberek, akiknek joguk van méltó életet élni. Ők azok, akik segítenek meglátni, megtalálni az aranyat a bántalmazottban, és akik végig segítik megtartani a forrasztópákát, hogy a kintsugi ember megszülethessen.
Segíteni csak úgy szabad, hogy nem alázod meg a segítségre szorulót szükségében
Mindannyiunkat ért már valamiféle traumatikus élmény, ami miatt összetörtünk. Mindenkit ért már a bántalmazás valamilyen formája – ha nem is tettleg, de verbálisan biztosan. Elég egy csúfolódás, egy lekicsinylő megjegyzés, és hosszabb-rövidebb időre máris megjelenik a trauma. Ami az egyiknek semmiség, az a másiknak életre szóló seb lehet.
Ha őszinte elfogadással és megérteni akarással közeledünk egymáshoz, akkor képesek leszünk segíteni másokat. Jól segíteni azonban csak úgy lehet, ha a sebzettséget elismerjük, de nem tépjük fel a sebet. Soha nem szabad a hiányosságot hangsúlyozni, hanem mindig az eszköztárra, a rendelkezésre álló képességekre, pozitív tulajdonságokra kell fókuszálni, és így ébreszteni a bántott ember énerejét.
Ha egy kintsuti ember születését szeretnéd látni, akkor legyél nagyon türelmes és együttérző. A születésnél te csak bába vagy, de a munkát ő végzi el magában. Fontos, hogy tudd: ahogy a szülést sem lehet félúton megállítani, úgy a kintsuginál való segédkezést sem. És ahogy egy bába örül a születésnek az új életet és a szülő örömét látva, úgy te is gazdagabb leszel azzal az élménnyel, hogy életet látsz megelevenedni.
Ahogy végigkíséri valaki egy kintsugi ember születését, megérti, hogy nemcsak egy ember született újjá és lett teljes egész, hanem valahogy közben a világ is egy kicsit meg lett ragasztva. Az a világ, ami nagyobb edényként olyan töredezett, hogy sok kintsugi ember létezése megadhatja a reményt arra, hogy egyszer lehetne egy olyan világ, ahol az erőszak és a bántalmazás nem tör össze több életet.
Ha pedig te magad is kintsugi ember vagy, akkor még hitelesebben tudsz segíteni ennek a világnak a megszületésében.
Összetörni nem szégyen. Összekapcsozni és nem arannyal forrasztani egy kedves edényt viszont gyalázat. Kintsuginak lenni pedig reményt adó létezés.
Fotó: Freepik.
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
