Az online társkeresés az egyik legelterjedtebb formája az új párkapcsolatok kialakításának, hiszen komfortos: nem kell kimozdulni a házból, a személyes ismerkedéssel ellentétben itt egyértelmű, hogy mindenki nyitott a romantikus közeledésre. A gyors siker ígérete azonban gyors csalódással is járhat.
Balázs-Miklovicz Anita pszichológus írása.
Elég egy jobbra húzás Tinderen, és szavak nélkül is tudja az ember, hogy a profilja alapján megtetszett a másiknak. Azt az illúziót keltheti elsőre, hogy kisebb a rizikója az elutasításnak, hiszen nem személyesen történik, hanem négy fal között, ahol senki sem lát, még maga az az ember sem, aki elutasít.
Az online ismerkedésben is megvan a lehetőség megtalálni a szerelmet, és sokak köszönhetik a kapcsolatukat valamilyen randi applikációnak. Ahogy mindennek, ennek is megvannak a hátrányai, amelyek negatív hatással vannak a mentális egészségünkre.
Kutatási eredmények szerint
akik valamilyen „balra-jobbra húzás” alapú randi applikációt használnak, nagyobb valószínűséggel számolnak be szorongásos tünetekről, érzelmi distresszről és depresszióról, mint azok, akik nem használnak ilyen típusú randi applikációt 1.
Miért van ez így?
Online társkereséskor nagyon sok emberrel lehet ismerkedni egyszerre. Gyakran kihívást okoz megválogatni, hogy ki az, akivel megéri folytatni a beszélgetést, ezzel –jó esetben – leépítve a többi lehetőséget.
Ha pedig az az ember, aki nagyon megtetszett és bíztunk abban, hogy ez az ismerkedés talán komolyabbra fordul, elutasít, vagy rosszabb esetben ghostingol, csalódás ér, és az önbizalmunk csorbát szenved.
Sokan úgy védik magukat ettől a helyzettől és ezektől a nehéz érzésektől, hogy egyszerre sok emberrel ismerkednek, így ha az egyik „kiesik”, ott vannak a többiek, akiknek az érdeklődése fenntartja az önbizalmat.
A nagy számok törvénye miatt viszont az elutasítás, a ghosting aránya is növekszik, összehasonlítva a személyes ismerkedéssel, amit nehéz megélni.
Amikor sok emberrel chatelünk egyszerre, akkor valójában senkire sem figyelünk.
Nem lehet egyszerre tíz-húsz emberrel igazán érdekes beszélgetést fenntartani, és töretlenül kíváncsinak lenni a másikra. Egy ilyen helyzetben minden ismerkedésben csak egy kicsit vagyok benne, így ha egy eltűnik, ott a kilenc másik és kevésbé sérülhetek.
Bár sokan vallják azt, hogy igazi, mély érzelmeken alapuló párkapcsolatot keresnek ezeken az oldalakon, mégis azt látom a rendeléseim során, hogy az emberek elaprózzák a figyelmüket, hogy nehogy nagyot csalódjanak.
A sok emberrel való chatelés az érzelemszabályozás eszköze is: nem akarok magányos lenni, megélni a nehéz érzéseimet, a félelmeimet, ezért elkerülöm őket és olyan tevékenységekbe kezdek, amik folyamatosan stimulálnak és nem engednek ezekben a nehéz érzésekben elmélyülni. Továbbá, egy beszélgetésben sem mélyedhetek el, mert mi van, ha a másiknak nem leszek eléggé szimpatikus és megszakítja az ismerkedést, ezért onnan is el kell terelnem a figyelmemet.
Azt is tapasztalom, hogy elfelejtik az emberek, hogy azt, akitől elutasítást kaptak, még nem is ismerik. Talán szimpatikusak a képei, pár mondat alapján megnyerő volt, és az első találkozás is jól ment. Ezek miatt megtetszik, rögtön arra fókuszálunk, hogy ennek az embernek vajon hogyan leszünk elég jók. Ugyanakkor mi a helyzet a többi szemponttal?
Nézzük meg, tényleg tetszik-e nekem a másik, figyeljünk kíváncsian arra, akivel beszélünk. Ahelyett, hogy arra fókuszálnánk, mi hogyan akarjuk bemutatni magunkat, és vajon tetszeni fogunk-e a másiknak, inkább fedezzük fel, milyen ember is ő!
Ha az önbemutatás elviszi a fókuszt, nem látunk tovább, vajon milyen értékei miatt szimpatikus még nekem a másik ember, vagy van-e olyan gondolata, cselekedete, ami számomra egyébként nem fér bele egy kapcsolatba. Ha meg is látjuk ezt, sokszor felülírja az a vonzalom, amit az először észrevett, számunkra vezető tulajdonságok kialakítottak.
Amikor a másik nem folytatja az ismerkedést, az óriási csalódást okoz, az önértékelésre negatív hatással van. Holott elfelejtődik az a tény, hogy valójában még az sem derült ki, hogy milyen ember is ő, tetszik-e nekem igazán.
Az elutasítás, bár fájdalmas, emlékeztessük magunkat arra, hogy belőlünk is egy kis szelet látszódott, a személyiségünket nem tudtuk még a maga teljességében megmutatni. Sőt, lehet az elutasítás nem is rólunk szólt, hanem a randipartner egy olyan élethelyzetben van, amelyben nem tud teljes nyitottsággal közeledni egy új kapcsolat felé.
Mindezek miatt fontos tudatosan használni az online társkeresést: leszűkíteni három-négy emberre az ismerkedést kezdetben, majd elköteleződni egy ember mellett.
Hasznos lehet meghatározni, hogy mikor használjuk a társkeresőt: ne jöjjenek folyton az értesítések, legyen a napban egy időintervallum meghatározva, amikor ezzel foglalkozol. Érdemes szünetet tartani akkor, ha csalódást ért.
Amikor komfortos, találkozni a randipartnerrel, hogy kiderüljön, van-e értelme a további ismerkedésnek.
Végül: folyamatosan jól gondoskodni magunkról, fenntartani az egészséges önértékelésünket, határokat húzni. Ugyanis az egészséges önértékelés az, amely segíti a megítélését annak, hogy ki az az ember, aki igazán hozzám való és akivel az érzelmi szükségleteim betöltődnek egy biztonságos kötődésen alapuló párkapcsolatban.
Ha tetszett a cikk és szeretnél többet megtudni Balázs-Miklovicz Anita pszichológusról, szakmai oldalait itt , angolul pedig itt találod.
Forrás: AdobeStock
1: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC7055053/
Kimelt kép:
