Renner Erikát 8 évvel ezelőtt megtámadta volt szeretője, miután nem tudta elfogadni, hogy a nő szakított vele. Maszkot húzva elkábította egykori szerelmét és maró lúggal öntötte le a nemi szervét. Erika sosem gyógyuló testi és lelki sérüléseket szenvedett, de az igazi kálvária csak ezután következett. Hosszú éveken keresztül tűnt úgy, hogy reménytelen harcot vív ex-párjával és a hatóságokkal szemben. Most mégis beérett a kitartása: a Fővárosi Ítélőtábla jogerőre emelte Erika kártérítési ügyét. Bántalmazójának, a lúgos orvosként elhíresült erőszaktevőnek 25 millió forintnyi kártérítést kell fizetnie.
Renner Erika története csak látszólag sikersztori, valójában súlyos társadalmi kórkép a bántalmazott nők magyarországi helyzetéről. Erika pernyertessége és az elkövető szabadságvesztése nem az igazság, hanem a jog győzelme egy embert próbáló küzdelem eredményeként. A lúgos ügyben született ítéletek olyan eredmények, melyek nem a hatóságok hozzáállásán, hanem az emberségen és kitartáson múltak. Ez a 25 millió egy olyan nő alamizsnája, aki önmagát beáldozva állt ki egy nagyobb igazságért, a méltóbb bánásmódért – összességében pedig minden bántalmazottért.
Minek az ára 25 millió?
Több mint 8 év testi és lelki szenvedésnek, folyamatos intézményes újratraumatizálásnak, hatósági erőszak elszenvedésének, intézményi abúzusnak, örökre megváltozott, megromlott életminőségnek, mentális küzdelemnek, megalázó eljárásoknak, gyalázkodó kommenteknek, az emberi méltóság sárba tiprásának – összességében egy olyan végtelen felsorolásnak az ára ez, ami mind a rendszer hibáiról árulkodik.
Ez nem kártérítés, hanem alamizsna Renner Erika felbecsülhetetlenül értékes és példamutató kiállásért. Kitartása tűpontosan rámutatott azokra a rendszerhibákra, amelyeket megannyi bántalmazott tapasztal. Ő éppen ezért nem egyszerűen pert nyert, hanem precedenst teremtett.
Ha a megítélt összeget elosztjuk az évek számával, levonjuk belőle az orvosi kezelésekre, terápiára költött pénzt, és minden egyéb olyan járulékos költséget, ami soha nem keletkezett volna, ha Bene Krisztián nem dönt úgy, hogy megteheti ezt Erikával, akkor egy áltagfizetésnél kisebb összeget kapunk, amiből már le se tudjuk vonni a szív és a lélek felbecsülhetetlen értékét, amivel Erika végig kitartott, és amivel az őt támogató közeg bír.
Még ha ez is a legmagasabb összeg, ami megítélhető volt, akkor sem elegendő; ez pedig annak a rendszernek a hibája, amely nem értékeli az életet, ami beárazza egy nő vagináját és méhét és, ami megengedi az erőszaktevőnek, hogy az eljárások során hatósági asszisztenciával folytatólagosan továbbbántalmazza az áldozatát.
Renner Erika esete az intézményi abúzus iskolapéldája
A Magyarországon alkalmazott eljárási protokoll bántalmazó rendszert működtet. Az intézményi abúzus intézményes árulás is egyben, melynek során a hatóságoknál segítséget kérő embert – ismeret és szakszerűség hiányában – jogi eszközökkel folytatólagosan bántalmazzák és elárulják azzal, hogy őt magát szimpla aktának – fekete betűnek a fehér papíron–, az életét megváltoztató tragédiát pedig sajnálatos esetnek tekintik.
Renner Erika esetében a szakértői vélemény egyértelműen kijelenti, hogy az eljárás során Erikát a meglévő traumán túl újabbak is érték, így megvalósult az intézményi abúzus.
Ezt az aktát az ügyészség először le akarta zárni, ám ezt Erikáék nem hagyták annyiban. Később aztán a bírósági eljárások során Erikának a támadásból fakadó sérülésekről (vizeletürítési és menstruációs problémák, nemi szerv állapota, megváltozott szexuális élet stb.) megalázó és méltatlan módon főleg férfi tisztségviselők előtt kellett beszélnie, ami mindennél jobban szemlélteti a férfiuralmi rendszert.
Tudomásom szerint ez az első eset hazánkban, ahol az intézményi abúzust egyértelműen megállapítják. Ám ehhez is sok év küzdelme és kitartása kellett, amit Erikának és a mellette álló és segítő embereknek köszönhetünk. Ebből is látszik, hogy egy olyan országban, ahol az intézményes árulás mindennapos, csak a személyes érveken túlmutató lelkülettel, valamint sok könny és keserűség árán lehet valódi eredményt elérni.
Eddigi pályafutásom alatt egyetlen ügyet sem láttam még, ahol a rendszer ne tett volna árulást az áldozatokon! Egyetlen egyet sem! Pedig az emberi méltósághoz való jog egyetemes, egyetlen ország bevett eljárási protokollja és törvényben hagyott kiskapui sem írhatják azt felül!
(Érdemes tanulmányozni az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát ITT, az intézményi abúzusról bővebben pedig ITT lehet tájékozódni.)
Bárki lehet áldozat
Egyértelmű meggyőződésem, hogy nincs olyan, hogy áldozattípus. És olyan sincs, hogy valaki bevonzotta az ellene elkövetett erőszakot – ez a kijelentés szimpla áldozathibáztatás.
A felelősséget mindig oda kell tenni, ahová való: az elkövetőre. Az erőszak elkövetése, módja, gyakorisága és fajtája mindig az erőszaktevő döntése. Éppen ezért bárkivel megtörténhet, hogy bántalmazzák, hiszen milyen hatalommal rendelkezünk mi a másik döntése felett?
A bántalmazó áldozatra mért csapása hosszantartó kálváriát okoz. Olyan ez, mint egy majom a hátadon: kapaszkodik, nem hagy békén, cipeled mindenhova – és az áldozatként akár életed végéig azon kell dolgoznod, hogy ezzel viszonylagos egészségben együtt tudj élni. Ezek után bármiféle büntetés az elkövetőnek, vagy kártérítés az áldozatnak soha nem lehet elegendő kompenzáció a megtörtént traumáért. Egyetlen egy esetben sem!
Az erőszaktevő jogosultságtudatból, hatalmaskodásból és birtoklási vágyból követi el cselekedetét, nem tisztelve a másik ember életének értékét. Ha csak ezt a három motivációt jegyezzük meg, már jobban eligazodunk az erőszak természetrajzában – és ezt a három fogalmat illene megtanulnia a hatósági résztvevőknek is, amíg nem kapnak megfelelő képzést a családon belüli és kapcsolati erőszak területén.
Kollektív felelősség
Az erőszak sosem volt magánügy. Renner Erika sem csak önmagáért harcolt, hanem egy még nagyobb ügyért is: a bántalmazottak igazságáért.
Erikával együtt minket is „leöntöttek lúggal”, kötelességünk, hogy folytassuk az ő harcát, és továbbmenjünk az általa kitaposott ösvényen. Mindegy, hogy bántalmazottak vagyunk, vagy tanúk: az erőszakmentes élet mellett való kiállás az egyetlen esélyünk az életben maradásra.
Köszönjük Erika a kitartásod, a példamutatásod, hogy belekapaszkodhat megannyi bántalmazott az erődbe, hogy párod és segítőid is megmutatták: az emberi élet szent, és azt soha senki büntetlenül nem gyalázhatja meg!
Fotó: Freepik.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
