Akkora gyomrost mért a kormány a szellemi szabadfoglalkozásúakra, hogy a többség még most is levegőért kiállt. Egy mozdulattal nyírta ki a KATA törvény módosítása a 450 ezer kisvállalkozó többségének jövőképét. Azok a kisemberek lehetetlenültek el egy pillanat alatt, akik katásként munkát kaptak, egyébként a munkanélküliek táborát erősítenék. Családanyák, akik a gyerekek mellett vállalkoznak, mert kell a pénz a kasszába és alig vannak részmunkaidős állások. Hamis elképzelés az, hogy a most ellehetetlenült vállalkozók lesznek a megoldás a munkaerőhiányra. Sokan közülük a multiból égtek ki és váltottak a szabad életre. Nem mellesleg a munkaerőpiac is errefelé megy: a projekt alapú munkára. Szabadon. Ja, nem. Itt nem ez a jövő Magyarországon.
26 éve van vállalkozásom. Sokféle vállalkozói létet megéltem és voltam persze alkalmazott is. 8 évvel ezelőtt, a gyerekek születése után váltam főállású vállalkozóvá. A kisgyerekek mellett nem tudtam már kötött időben, napi 10 órát dolgozni. Szabadabban szerettem volna úgy, hogy fél 4-kor ott tudjak lenni a bölcsődében.
A katás adózás megkönnyítette az életemet. Végre több cégnek is dolgozhattam egyszerre. Aztán ahogy nőtt a vállalkozásom és Kft-t alapítottam, nem is volt kérdés, hogy egy-egy projekthez szabadúszókat is felkérünk. Így mindig a legjobbakkal alkottunk egy csapatot. Szövegírók, újságírók, operatőrök, vágók, animációs grafikusok, marketingesek, sminkesek, korrektorok, rendezvényszervezők, PPC szakemberek. A szakmák mögött pedig kismamák, egyedülálló nők és anyák, családfenntartó apák állnak. Őket lehetetlenítette el a törvénymódosítás.
Ne hidd, hogy téged ez nem érint! Mert érinti az orvosokat, a zenészeket, az óraadó tanárokat, a mellékállásban dolgozó rendőröket. Mindenkit.
Az új kata-szabályok legfontosabb elemei
|
Mit adott a kata adózási forma nekik?
Munkahelyet. Kiszámíthatóságot. Azt, hogy nem kellett mutyizni. Mert tévedés azt hinni, hogy a törvénymódosítással megoldódik a munkaerőhiány.
Sok anya azért lett vállalkozó, hogy a gyerekek mellől, szabadabban tudjon dolgozni. Amíg nincs elég bölcsőde, vagy a részmunkadiős állások aránya Magyaroszágon csupán 4,2%, addig ezeknek a nőknek nincs választási lehetőségük. Vagyis de: otthon maradni a gyerekekkel eltartottként vagy megtanulni egy új szakmát (webdesigner, szövegíró, marketinges, virtuális asszisztens, bármi) és vállalkozóként hozzájárulni a családi költségvetéshez. Ez a két út állt jellemzően előttük.
Merj váltani, merj vállalkozni! Ezt hirdettük évekig itt, a Női váltón. Szarul érzem magam.
Nem, ne vállalkozzatok! Mert bármennyire is ígérte a kormány, nincs társadalmi párbeszéd egy ilyen horderejű döntés előtt. Mert éppen a minket „képviselő” iparkamara vezetője ajánl egy, a vállalkozók százezreit ellehetetlenítő változtatást.
Meg kell újítani a katás adózási formát? Igen. Ebben a formában? Biztosan nem.
A jövő a szabadúszóké és a projekt alapú munkavégzésé, olvashattuk mindenhol. A World Economic Forum már évekkel ezelőtt írt arról, hogy várhatóan 2030-ra az Egyesült Államokban a munkavállalók fele szabadúszó lesz és úgy dolgozik majd cégeknek. Itthon is egyre több multi nyitott arra, hogy szabadúszókat húzzon be egy-egy projektbe. Ezek a vállalkozók friss lendületet, teljesen más szemléletet hoztak a céges kultúrába. Eddig.
Privát üzenetben és a vállalkozónői Mompreneurs csoportban is sokan írtatok arról, hogy a teljes kétségbeesés szélén vagytok. Nem tudjátok, hogy mi lesz holnap. Miből tartjátok el a gyerekeiteket. Az egyik anya bejegyzését idézzük az engedélyével.
„Nem alszom. Remegek. Jelen állás szerint az elsején kötött szerződésem holnap fel kell mondanom. Az óraadást is. (Vajon hány suliban lesz így még nagyobb, ordítóbb a pedagógus hiány? Vajon az már megüti a szülők ingerküszöbét?)
A privát ügyfelek nem tartanak el. Ha váltok, a drasztikus áremelést, amit kénytelen lennék meglépni, senki sem fogja kifizetni. Vajon van elég pénztáros állás? Tényleg kukába kell dobni annyi okos programozót, grafikust, trénert, pszichológust, coachot, tanárt, marketingest, szövegírót, fordítót?
Vajon találok itthon nyugtatót? Vajon segít elaludni?” – írja egy óraadóként és coachként dolgozó anya a hírre reagálva.
Kolléganőnket Franciaországban érte a hír. Ő se bírta szó nélkül.
„Néhány hónapra, kalandvágyból költöztem külföldre, de minden alkalommal, amikor az otthoni folytatást tervezgetem, érkezik egy kijózanító pofon a kormány intézkedésein, a vehemens áremelkedéseken vagy a folyton romló közhangulaton keresztül.
Voltak olyan lépések, események, amik csak közvetetten érintettek, de katás vállalkozóként a jelenlegi pofon csattant a legcsípősebbet. Elmondom, hogy nekem mit jelentett ez az adózási forma:
– átláthatóságot, hiszen így A-tól Z-ig értettem, hogy vállalkozóként milyen kötelességeim, terheim vannak,
– motiváltságot, hiszen kezdő vállalkozóként először az volt a dolgom, hogy kitermeljem ezt az 50 ezer forintot, és hogy utána lépésről lépésre haladjak előre, kitartóan növelve a bevételeimet,
– önállóságot, hiszen nem kellett könyvelő segítségét kérnem, mindent egy kézben tartottam.
A tátongó űrre viszont, ami az ország molyos pénztárcájában feketéllik, nem gondolom, hogy úgy kellene öltéseket tenni, hogy az átláthatóságra, motiváltságra és önállóságra törekvő embereket lehetetlenítik el.
Tartok tőle, hogy ezzel az egésszel csak azt érik el, hogy a gazdaság újra olyan lesz, mint ennek az országnak a jelenlegi közhangulata: FEKETE.”
Van olyan kollégánk, aki a vállalkozóvá válást támogató állami pályázaton több millió forint vissza nem térítendő támogatást vett fel katás vállalkozásként. A támogatási szerződésben előírták, hogy további három évig üzemeltesse a vállalkozását. Egy bt-t, ami aztán pláne nem lehet mostantól katás. A szerződést nyilván fel lehet mondani, de akkor a támogatást vissza kell fizetni.
Egyik egyedülálló anya kolléganőnk most vált vállalkozóvá. Egy hónapja. Boldogan írta pár napja, hogy végre többet tud írni nekünk is. Az ő sorai ezek:
„Kétszer döntöttem a szabad élet mellett. Először, amikor kiléptem az érzelmileg bántalmazó házasságomból, másodszor, amikor kiléptem az alkalmazotti létből. Mindkét esetben becsülettel és tisztességgel tettem és hittem magamban Hittem, hogy jogom van szabadon és boldogan élni. Apám, a családom is ezen értékeket nevelték belém. Hősként tekintettünk az 56-os bátor magyarokra, én ebben nevelkedtem.
2002-ben, 16 évesen a Kossuth térre is ez vitt ki. Ahogy aztán 2010-ben is ezen értékek hoztak haza külföldről. A hazám szeretete, a hit abban, hogy ha becsületesen és tisztességesen élek és dolgozom, ha nem bántok másokat, akkor boldogan és békében élhetek. A rendszer mindkét esetben magamra hagyott.
Újra megtörténik. Mindig megtörténik. Mit mondjak ezek után a fiamnak? És mit mondjak az ügyfeleimnek, akiket a szabad életre, önmaguk választására buzdítok coach-ként? Mit mondjak, ha már én sem hihetek benne, hisz a rendszer mindig az elnyomót támogatja…”
Na, keresel végre állást magadnak egy cégnél? – kérdezi a családom. Költöztök velünk külföldre? – írják a barátaink. Nem tudom a választ. Veletek együtt én is, mi is bénultak vagyunk.
És csalódottak. Dühösek. Tehetetlenek. A Női váltót is szabadúszók írják. Hogy meddig? Augusztus végéig biztosan. Aztán meglátjuk.
Kiemelt kép: AdobeStock
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
