A városi kutyatartás soha nem volt még olyan mértékű, mint napjainkban. A kutya sokaknak családtag, egy szőrös gyerek, akiről gondoskodni kell. De ki vigyázzon, ha a gazdája éppen nem ér rá? Mi van akkor, ha problémás a kutya? A válaszokért a Hajógyári-szigeten működő kutyaiskola napközijében jártunk. Neulinger Ágnes írása.
Van, aki kiugrik a kocsiból és rohan a bejárathoz, mások pórázon jönnek fegyelmezetten vagy maguk után húzva gazdájukat. A kutyák a 7:30-as nyitást követően folyamatosan érkeznek a Hajógyári Kutyasuli napközijébe és sokakat csak a 18 órás záráskor visznek haza.
− A szerdák erősebbek, 30 körül lesz a mai létszám − mondja Dancsó Ági, a kutyanapközi vezetője, és odafut a bejárathoz, hogy fogadja az újonnan jövőket.
− Hoztam neki ruhát, ha hideg lenne − mondja az egyik gazdi, miközben átadja kiskutyáját. Ági megnyugtatja, hogy rendben lesz minden, majd regisztrálja az érkezőt a nyilvántartásukba. Hatalmas a pörgés, a gazdák jönnek-mennek, a banda egyre nagyobb. Két kutya kergetőzése szinte ledönt a lábamról.
− És még csak 11 kutya van itt − nevet Ági.
Kutyavilág Budapesten
A városi kutyatartás a 20. század elején kezdett tömegessé válni és ekkor jelentek meg a kutyáknak szóló szolgáltatások is. Bár a kutyanapközi a mai világ terméke, de előzménye megtalálható volt az 1930-as évek Budapestjén is. A Magyarország című napilap ekkor számolt be az Ernő utcai kutyaszanatórium működéséről, amely amellett, hogy ellátta a beteg állatokat és menhelyként otthont adott a gazdátlan ebeknek, állatgondozóként is működött azokat segítve, akik ideiglenesen − például utazás miatt − nem tudtak a kutyájukkal foglalkozni.
És ez nem a legkorábbi jele annak, hogy a városi kutyatartás tömeges méretet öltött Budapesten. A Pesti Napló már 1913-ban írt kutyatemető létesítésének szükségességéről, „mintájára a híres párisi, londoni és edinburghi kutyatemetőknek, ahol már régen díszes pihenőhelyük van a dédelgetett kutyáknak, macskáknak és madaraknak”. Egy másik lap korabeli cikke szerint pedig nem érdemes Budapesten kutyafürdőt üzemeltetni mert „az üzlet rossz, a kutyák nem fürödnek”.
Ma már nemcsak, hogy fürödnek a kutyák − tanúsítják ezt a számos városban működő önkiszolgáló kutyamosók és minden kutyakozmetika is − hanem kutyapékségbe, kutyacukrászdába, kutyaparkba és kutyás kávézókba járnak, miközben egyre több pláza, üzlet, étterem és szálláshely is kutyabarát lett, azaz kutyákkal együtt is látogatható. Ma a városi kutyatartást szolgáltatások sokasága segíti, hogy a gazdik össze tudják egyeztetni megszokott életvitelüket a kutyázással.
Spencer, Milo, Panka, Milka és a többiek
− Elég, engedd felállni. Azaz, nagyon ügyes vagy − dicséri Réka Spencert, a kamasz rottweilert, aki fáradhatatlanul kergetőzik két-három vizslával. Réka, aki főfoglalkozása szerint fotós, heti egy napot tölt a napköziben és emellett oktat kutyás tanfolyamokon.
− Ha valaki belecsöppen ebbe, beszippantja. Mindenki saját kutyával kezd, aztán itt ragad − mondja miközben lefejti Milo-t a kerítésről. A fiatal dobermann könnyedén átmászna a kapun is, ha hagynák.
A Hajógyári/Óbudai-sziget a kutyások egyik kedvenc helye Budapesten, az északi felén található közparknak és a fürdésre is alkalmas szigetcsúcsnak köszönhetően igazi kutyaparadicsom.
Itt működik a Tükör Módszert alkalmazó Hajógyári Kutyasuli.
A kutyás képzések és életmódsportok kerítéssel körülvett pályákon folynak, de a terület egy részét hétfőn, szerdán és pénteken a kutya napközi foglalja el.
Délre a létszám már meghaladja a vártat.
Ennyi kutyára nem könnyű odafigyelni, főleg, hogy vannak közöttük fiatalabb és idősebb, vadabbul játszó és érzékenyebb állatok.
Ráadásul egy részük ivaros, ami külön odafigyelést igényel.
− Van olyan napközi, amelyik nem fogad bizonyos fajtákat vagy ivaros kanokat − meséli Ági, aki rutinos kutyás, szinte bármilyen állattal elbír, egy időben a Fővárosi Állatkert bemutatócsapatának tagjaként is dolgozott.
Most gyógytornász szakmáját hátrahagyva többféle kutyás életmódsportot oktat a napközi mellett, közben hippoterápiával, a lovasterápia egyik fajtájával is foglalkozik.
− Mi következetesebbek vagyunk, a gazdikat gyakran elviszi a szeretet − mondja Ági utalva arra, hogy a kutyák sokszor fegyelmezettebben viselkednek a napköziben, mint otthon.
Ráadásul egy szőrös családtag nem feltétlenül olyan, mint amilyennek a gazdája elképzelte. A populáris kultúra, a médiában megjelenő kutyakép – Lessie, Rex felügyelő vagy a 101 kiskutya – befolyásolja azt, ahogy a kutyákról, tulajdonságaikról és a kutya-ember kapcsolatról gondolkodunk. Nem beszélve a való élet mentőakcióiban hősként viselkedő mentőkutyákról.
Mindezek erősítik azokat a sztereotípiákat, hogy a kutya okos, kedves, barátságos, az ember legjobb barátja, családtag. Sokan azt is gondolhatják, hogy egy kutyával együtt élni könnyű, különben biztosan nem járna annyi ember étterembe, kirándulni vagy akár nyaralni a kutyájával együtt. A valóság azonban ennél bonyolultabb.
− A gazdik sokszor szembesülnek azzal, hogy lett egy munkakutyájuk, akit nem tudnak lefárasztani. Előfordul sírás, összeomlás is, mert egy pörgős kutya szét tudja szedni a lakást, a kertet, ha nincs kellően lemozgatva.
Egy tavaly megjelent tanulmány szerint a gazdák nagy része nem egy átgondolt kiválasztási folyamat végén jutott állatához, hanem ismerőstől hozta el, ajándékba kapta, az utcáról fogadta be, esetleg örökölte.
Sokan véletlenszerűen jutnak a kutyájukhoz anélkül, hogy felmérnék annak valós igényeit és saját korlátjaikat, ami később veszélyes lehet emberre, állatra egyaránt. Mások a kutya külseje, megjelenése szerint választanak.
Azok, akik kutyaiskolába és kutyanapközibe járnak, nem tekinthetők átlagos gazdáknak.
− Mi azért a tudatosabb gazdikat kapjuk, többségük tükörsulis, járt a kutyával kölyök-, alapfokú vagy középfokú tanfolyamra − mondja Ági.
Biztonság, szórakozás, mozgás, szocializáció
A magyar háztartások közel harmadában van kutya, és a kutyatartók 65 százaléka családtagként tekint négylábú kedvencére − derül ki az ELTE Etológia Tanszékének kutatásából. Felmérésük szerint a kutya egyszerre ad társaságot, csökkenti a magányt és lehetőséget ad arra is, gondoskodni lehessen valakiről.
− Megnyugtató érzés, hogy itt van. Jobban szeretem ezt, mint otthon hagyni. Kicsit ő a harmadik gyerekem − mondja Phoebe kutya gazdája. Vagy ahogy Panka gazdája fogalmaz:
− Azért jövünk, hogy boldog kiskutya legyen. Kapjon többet, mint amit én tudok neki otthon biztosítani. Nekem ő ezer százalékosan társállat, családtag.
Phoebe kutyus több mint egy éve jár napközibe, heti 2−3 alkalommal, mert gazdája elmondása szerint pörgős kutya, le kell mozgatni. Hasonlóan gondolkodik Spencer gazdája is:
− Mi a párommal mindketten irodában dolgozunk és nekem rossz érzésem van, amikor egyedül van otthon. A napközi nekem nyugalom, biztonságérzet és időt is ad − erősíti meg a másik gazdi szavait.
A mozgás, szórakozás és a biztonság mellett vannak kutyák, akiknek a napközi terápia.
− Négy támadáson vagyunk túl − mondja Gabó a kutyusáról, aki képzett segítőkutya és a kutyasuli ismert arca. − Ez most rehabilitáció neki, ma van először újra együtt nagyobb csapat kutyával − teszi hozzá.
A napközis csapat legszelídebbjeit Ági átengedi egy külön pályára, hogy Milka megtapasztalhassa nem jelentenek a többiek veszélyt a számára. Az alkalmi terápiás csoport jutalma a játék. Gabó botot dobál nekik, az egyre jobban oldódó Milkát pedig falatokkal jutalmazza, miközben megdicséri a kutyát. Mindenki boldog.
Képben lenni
− Pakoltál már ma fel posztot? − kérdezi kollégáját Réka, utalva arra, hogy sok gazdi nagyon várja a fotós, videós beszámolókat a kutyákról.
− Volt olyan hely, ahol megkérdeztem hogyan működik a kapcsolattartás, de nem értették, mire gondolok. Nem is mentünk többet.
Az, hogy egész nap nem tudom mi van a kutyával, nem működik − ezt már Panka kutya gazdája mondja, de a napközbeni híradás más gazdának is alapvető.
− A napi videós, fotós beszámolók fontosak, ilyenkor vagy harmincszor megnézem a csoport Facebook oldalát − teszi hozzá egy másik gazdi. A posztok alatt előfordulnak hozzászólások, de leginkább az érintettek, azaz akiknek feltűnik a kutyájuk egy-egy képen vagy videón, like-olják a tartalmakat.
Hank az első, akit ma délután hazavisznek, és ez az esemény a többi kutyának is eszébe juttatja, hogy érte is jönnek majd. A gazdik érkezését a kutyák többsége hatalmas lelkesedéssel fogadja, megy az ugrálás, csaholás.
− Örömmel érkezik és nagyon jól érzi magát itt − mondja Rita, miközben Meru, barna-fehér színű keverék kutyusa odarohan hozzá. − Boldogság érte jönni!
Fotó: kutyasuli.hu
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
