Meg lehet határozni pontosan, hogy mit jelent a család? Léteznek „rendes” és „rendetlen” családok? Az alaptörvény módosítása épp ezt üzeni. De akkor mégis hová kéne sorolni a gyermeküket egyedül nevelő édesapákat és édesanyákat, vagy az azonos nemű párokat? Mekkora társadalmi szakadék van férfiak és a nők között? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a választ Szél Dávid tanácsadó szakpszichológussal, egyetemi oktatóval, íróval, az Apapara blog szerzőjével.
„Szabadságot, törődést, félelmet, aggódást és mindenekelőtt jelenlétet” – ezeket hozta Szél Dávid számára a szülővé válás, aki nemcsak a nők, valamint az édesanyák egyenjogúságáért áll ki, hanem a férfiak és apák emancipációja mellett is. A kettő ugyanis – mint mondja – elválaszthatatlan egymástól.
– Azért foglalkozom ennyit ezekkel a témákkal, mert tényleg azt hiszem, hogy a férfiak és a nők egyenlőek. A párkapcsolataimban mindig azt éreztem, hogy az a helyénvaló, ha mindketten ugyanannyi feladatot végzünk a háztartásban. Több barátnőm sem tudott főzni, de ez számomra semmit nem vett el a nőiességükből, ugyanis nem az tesz valakit vonzóvá, hogy tökéletes háromfogásos vacsorát varázsol minden nap, hanem az, hogy milyen ember. A törődésnek pedig sok szintje van – magyarázta Dávid, aki szerint a tiszteletteljes, egészséges párkapcsolat a kölcsönösségen és az egyenlőségen alapul, amibe nem fér bele az, hogy az egyik fél mindent csinál, míg a másik semmit.
– Macsó társadalomban élünk, ahol a férfi feladata a gyerek megcsinálása és a pénzkeresés, de valljuk be, hogy az előbbi, mármint maga az aktus, nem egy túl bonyolult dolog. A férfi nem spermadonor, hanem ennél jóval több. Legalábbis többnek kéne lennie.
– De a férfiak sokszor már a terhesség időszakában is kevésbé tudnak jelen lenni, mert a vizsgálatok, felkészítők munkaidőben vannak, miközben viszont egyre több olyan könyvvel találkozhatunk a boltok polcain, amely az édesapákat is megszólítja, ami pozitív elmozdulást jelent, és azt üzeni: van igény arra, hogy az apukák is nagyobb szerepet kapjanak a gyermeknevelésből.
Irreális elvárások kereszttüzében
Az évről évre napvilágot látó kutatások során viszont még mindig meglehetősen konzervatív eredmények születnek. Az elmozdulás lassú, de már látszik, hogy a régi elvárások mellé újak is érkeztek… A kérdés már csak az, hogy meg lehet-e felelni a tökéletes férfi és nő szerepének?
– Ma már egyre kevesebb család mondhatja el magáról, hogy a férfi a fő kenyérkereső. A nők éppúgy építenek karriert, vagy vállalnak teljes, illetve részmunkaidős állást. Közben valakinek le kell húznia a második műszakot is a háztartásban, és akkor még nem beszéltünk a gyermekek neveléséről. Eközben pedig olyan elvárások jelentek meg, hogy a nő legyen odaadó szerető, a szülés után rögtön fogyjon is le, és persze sminkeljen is, ne legyen igénytelen, de azért ne legyen túl kívánatos se, mert akkor még a végén másnak is megtetszik…! Aztán ott a másik oldal: a férfi keressen sok pénzt, dolgozzon sokat, de töltsön időt a családjával is, legyen érzékeny, törődő, na és persze kemény, ha kell, mert az ő feladata megvédeni a családot. Ezeknek az elvárásoknak lehetetlen megfelelni, hiszen önmagukban is ellentmondásosak. Akkor lehet egyensúlyt teremteni, ha a felek nyitottan, együtt oldják meg a felmerülő problémákat, és nem támasztanak egymás felé irreális elvárásokat.
Nemek közti szakadék
A gond az, hogy Dávid szerint jelenleg óriási szakadék húzódik hazánkban a férfiak és a nők között.
– Ma Magyarországon a nők hátrányos helyzetű csoportot alkotnak, és másodrangú állampolgároknak számítanak.
– Meg kell nézni a nemzetközi felméréseket, kutatásokat, milyen eredmények születnek. A Global Gender nemek közötti különbségekről szóló jelentésében hazánk elég rusnya helyet foglal el. Nem meglepő, hogy a jóléti társadalmakban, ahol boldogabbak az emberek, a férfiak és nők között jóval kisebb az egyenlőtlenség. Itthon viszont hatalmas szakadék tátong a nemek között, aminek sok összetevője van.
– Az egyik probléma a köztudatban forgó, jelenlegi, konzervatív értékekkel, hogy nagyon sok embert nem fednek le. Inkább azt emelik ki, hogy mennyi ember nem illik bele a rendszerbe. Amennyiben azt mondjuk, hogy egy nő akkor teljesedik ki, ha anyává válik, akkor ebbe sok nő nem tartozik bele. Akár azért, mert önhibáján kívül nem esik teherbe, akár azért, mert nem akar gyermeket vállalni, mindenképp meg van különböztetve, ki van zárva egy körből. Vagy, ha arra gondolunk, hogy egy nő karriert szeretne építeni, akkor úgy érzi, döntéshelyzetbe kényszerül, mert ha ezt nem tudja összeegyeztetni az anyasággal, akkor már nem is igazi nő.
„Rendes” és „rendetlen” családok
Nagy port kavart a közelmúltban a IX. Alkotmánymódosítás, mely kimondja: „A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi.”. Megkérdeztük erről Dávid véleményét is, aki az olyan családok helyzetére is kitért, akiket a jelenlegi keretek között nem nevezhetnénk családnak.
– Mit jelent a „rendes család”? Erre a széles körben elfogadott definíció az, hogy van az apuka, az anyuka és a gyerekek. Persze, nyilván szerkezetileg ez is egy igazság. De az egy másik, hogy nagyon sok másféle család is van. Például: az az anyuka, aki egyedül vállal gyereket, vagy az az édesapa, akinél meghalt a feleség, elhagyták stb., nem akarnak magukra „rendetlen családként” gondolni… és nem is azok. A mozaikcsaládok is hasonlóan gondolkodnak, és azok is, ahol azonos neműek vállalnak gyereket. Ez a döntés ugyanis legtöbbször nem választás kérdése. Nem választhatjuk meg, hogy elhagynak-e. Persze, lehet dolgozni egy párkapcsolaton, de amikor mégis szétválik két ember, akkor az egy új helyzetet teremt.
Senki nem akar úgy gondolni a családjára, hogy csonka. Néha viszont így alakul az élet. Ettől viszont semelyik család sem válik „rendetlenné”.
Érdemes feltenni a kérdést, hogy jobban megéri-e egy bántalmazó vagy kiüresedett kapcsolatban maradni csak azért, mert a társadalom és főleg a politika csak egyféle családot ismer el? Melyik szolgálja hosszú távon a gyermek és az egyén érdekeit? Számomra ez nem is kérdés.
Feladatok vannak, nem szerepek
Egyedülálló szülők ezrei bizonyítják be nap mint nap, hogy igenis, fel lehet nevelni egy gyermeket szeretetben akkor is, ha az élet váratlan helyzetek elé állítja az édesanyákat vagy édesapákat.
– Nem létezik olyan, hogy apai és anyai szerep. A szoptatáson és a szülésen kívül szerencsére nincsenek olyan kvalitások vagy megoldandó feladatok, amik nemekhez kötődnek, és amit az egyik fél ne tudna ellátni épp olyan jól, mint a másik. Persze mondhatjuk, hogy a férfiak határozottak. Aha. És amikor felmerül egy döntéshelyzet, akkor az anyuka mondja azt, hogy „inkább megvárjuk, míg apa hazaért”? Nem. Ez nem életszerű, és nem így működik. Mindenki felnő a feladathoz. Legalábbis jó esetben. Nem a nemi szervünk határozza meg a tulajdonságainkat és a hozzáállásunkat egy adott problémához. A kirekesztő kommunikáció viszont lecsorog a társadalom egészére, ahol egy-egy mondat is kifejezetten káros lehet. Az államnak nem az a feladata, hogy belekukucskáljon a férfiak és nők bugyijába, illetve alsógatyájába, hanem az, hogy olyan lehetőségeket teremtsen, amik között az emberek szívesen vállalnak gyermeket, mert nemcsak az a lényeg, hogy sok gyerek szülessen, hanem az is, hogy hogyan nőnek fel, milyen körülmények között, és milyen ember válik aztán belőlük.
Nyitófotó: Szél Dávid.
