Bea még pocakos kismama volt, amikor először találkoztunk a munkahelyek jövőjéről és az ott dolgozó emberekről szóló HR Festen. Aztán, amikor legközelebb összefutottunk, az egyik cégnek tartott tréninget a női vezetővé válásról, a női lét kérdéseiről, majd elindított egy online kreativitás, ötletmegvalósítás kurzust Szeretem az ötleteimet! címmel. Január 1-én pedig énekes évtervezésre hívja az érdeklődőket. Bea az éneklés mellett felépített egy másik, üzletasszony lábat – amelyben a tanításé, a tudás átadásé a főszerep. Erről beszélgettünk.
– Ezt a másik oldaladat, ami nyilván az éneklésből, a művészetből táplálkozik – kevesebben ismerik. Honnan jött az irány, hogy taníts, tréningeket tarts – hiszen Magyarországon egyáltalán nem jellemző, hogy egy énekes kikacsintson a művészi világból az üzleti világba.
– Szeretem végiggondolni ezt az ívet én is. Egy erős belső igény vezetett, hogy még teljesebb emberré gyúrjam magam. Az ösztönös részem nagyon él, nyitva vannak a mélybe vezető csatornáim, le tudok menni dalnak való anyagért a közös tudattalan rétegbe. Van bennem bátorság, van egy erős, vibráló testem. Mindehhez kellett hozzátennem a struktúráltságot.
Rájöttem, hogy a bennem lévő tudást így jobban át tudom adni, jobb formákat találhatok az alkotásaimnak, amelyekkel így egy még nagyobb közösséget szolgálhatok. Arra is rájöttem, hogy
ebből akarok megélni úgy, hogy közben önazonos maradok.
A karrierem íve hét-nyolc éve egy szép fennsíkot mutatott, de az itthoni zenészek nagy része által elfogadott tovább-növekedési út nem állt közel hozzám.
A közös hitrendszer valami olyasmi, hogy akkor szolgáljuk ki a tömeg igényét a tévéképernyőn, jöjjön a magánélet-csepegtetés a magazinoknak. Ezek jó megjelenések is lehetnek akár; én is alkalmazom.
De én másról is, máshogyan is akartam meselni.
Ha már egy tonnányi önismereti, szervezetfejlesztesi, kommunikációs iskolát végeztem, valamint az évtizedek alatt rengeteg munkával megismertem a kreatív folyamat lényegét, arra gondoltam: ez a tartalom inspiráló, és tenyleg belőlem tör elő, tehát hiteles. Mint a zeném. Akkor a dalok mellett én ezt akarom adni a közösségnek, ez legyen az én személyre szabott tovább-növekedési utam: előadások, cikkek, tréningek, online kurzus.
A strukturált működésbe belenőni azért lassabb folyamat volt.
Megtanultam, hogyan kell felépíteni és működtetni egy szervezetet, egy vállalkozást. És tanulom ma is.
Mindeközben én is észrevettem azt, amit mondasz, hogy ez nem szokványos út.
Igen, szét kellett törnöm egy másik hitrendszert is: hogy a művész az egy ösztönvezérelt állat, ezért képtelen a strukturált működésre (nem tud kitölteni számlát, nem ér oda időre, nem tervez, csak a pillanatban létezik, nem tud egy saját vállalkozást vezetni, vagy ha igen, akkor az azért van, mert nem eléggé őstehetség, stb).
Én pedig azt mondtam, hogy nem “vagy”, hanem “és”, azaz miért ne lehetnék ez is, és az is, ösztönös és strukturált egyszerre? Nem mondom, hogy könnyű volt ebbe beletanulni, de mára már nagyon jól megférnek ezek a részeim/működési módjaim egymás mellett. És egy utolsó hitrendszerbeli meggyőződést is újra kellett írnom:
az, hogy megélek az alkotásaimból, nem hogy szégyellnivaló, hanem inkabb büszkeség.
Büszke vagyok a Palya Bea Produkcióra, vér és könny és verejték volt felépíteni, de annál több örömem van benne ma – és mások is osztoznak velem ebben.
– Felépíteni egy produkciós irodát, embereket irányítani kemény munka. Hogyan lehet az ember művész este egy koncert vagy próba alatt és üzletasszony napközben, ahol döntéseket kell hozni?
– Nagyon sokszor kell a különböző tudatállapotok közt váltanom. Például egy Müpa koncert napján, ahol épp ülök a sminkben és egy frissen írt dalszövegemet gyakorlom, nehéz egy pályázattal kapcsolatos kérdésre válaszolnom, amelyet az ügyvezetőm feltesz nekem, mert széttöri a flow-t.
Ez a téma olyannyira meggyúrt engem, hogy tartottam is egy előadást, amelynek azt a címet adtam, hogy The Conscious Context Switch – azaz a Tudatos váltás különféle állapotok közt. Megnéztem, hogy mit tudok tenni az ügyben, hogy ne kattanjak meg. Először is: senki nem kényszerített rá, hogy vállalkozást építsek, miközben énekes is maradok, imádom, hogy van Palya Bea Produkció.
Tehát ha sok a teendő, sok a váltás, azt valahol én akartam, ezzel kiveszem magam az áldozat szerepéből, és átmegyek felnőttbe: minden egyes lépésemért vállalom a felelősséget.
Ez egy nagyon fontos szemléletmód. Másodszor: egy csomó dolgot tehetek azért, hogy a váltásokat jól menedzseljem: 1. tudatosíthatom, hogy ez egy váltás, és ha épp nem akarom a dalszövegírást megszakítani valami praktikus témával, akkor mondhatom, hogy most nem vagyok elérhető. 2. vagy ha mégis váltok, akkor lélegezhetek három mélyet, ez segíti a határtartást két különböző téma vagy működési mód közt. 3. Ezt a “zsilipelést” vagy “pufferelést” szélesebbre is hagyhatom három levegővételnél: dalszületős próbák utan bevezettem a sétát, a fürdőt, hogy leszálljak a földre.
Vagy mondjuk, ha egy éjjel végződő koncert után másnap reggel két kisgyerek körül végzem a reggeli rutint, akkor előtte hideg zuhany, néhány jógapóz, három perc automatikis írás – és indulhat az anya üzemmód. Ugyanez igaz az énekes-üzeltasszony váltásra. Az énekesi irányba való váltás persze könnyebb, azt megszoktam már lassan negyven éve.
De visszafelé is megy már, az üzelatsszony irányba: felkészülés, három nagy levegő, séta, pengeéles figyelem.
– Miért döntöttél úgy, hogy a kezedbe veszed a sorsod – nem adod ki egy ügynökségnek?
– Nagy érték nekem a szabadságom, a függetlenségem. Innovátor vagyok, és az új tartalmaknak nagyon pontosan meg kell ágyazni, hogy tényleg célba érjenek, és közben ne sérüljenek. Ehhez nagyon aprólékos munka kell, és egy összehangolt csapat, aki minden elemében ismeri a tartalmat (például dalt, koncertet, online kurzust).
Azt is jól be kell mérnünk, hogy melyik ponton kell bevonni alvállalkozókat. A Palya Bea Produkció négy éve működik, de voltak elődei, cégek, különböző menedzserekkel alakított duó-csapatok, mindegyik szakasz nagyon fontos volt, és az akkor tanultak sokat hozzátesznek a mai formához.
Amire nagyon büszke vagyok, az a csapattagok közti kommunkáció: egy szervezetefejlszető folyamatnak köszönhetően megváltoztattuk a meetingstruktúránkat, és ez megsokszorozta hatékonyságunkat. Megnőtt bennünk a bizalom és az összetartozás érzése, és ez az eredményeinken is latszik.
– Melyek voltak ezen az úton a legnehezebb lépések? Mik voltak a te kihívásaid vagy akár saját félelmeid, amelyeket le kellett döntened magadban?
– A fent említett
előítéleteket, félelmeket kellett széttörnöm: hogy a művész nem lehet vállalkozó, a vállalkozó nem lehet alkotó.
Azt a megyőződést is meg kellett piszkálnom, hogy a növekedéshez a tartalomra vonatkozó kompromisszumok kellenek, azazhogy aprópénzre kell váltani a tudásomat. Most már tudom, hogy ez mind nem igaz.
Van még egy félelmem, de ez már sokat enyhült: hogy egy fenékkel ennyi lovat nem lehet megülni. Hogy sok lesz nekem. De hát az életem minden területén szenvedélyes vagyok. Énekes-dalszerzőként, üzletasszonyként, továbbá anyaként és szeretőként is. Ha ennyi dolog van, akkor ennyi, én vállaltam, én felelek érte.
Tehát ki kell találnom, hogy hogy kell hatékonyan feladatokat szervezni, (akár magam alól kiszervezni), és hogyan kell váltani az egyes területek között. Tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, ezért is gondolkodom és beszélek sokat az egyes területek, működési módok, tudatállapotok közti váltások hatékonyságáról, technikáiról.
– A válásod, az, hogy felvállaltad az érzéseidet, őszintén beszéltél más művészekkel, ismert emberekkel a válásaikról, nagy gátat ütöttek át az emberekben. Emlékszem, amikor mesélted, hogy amikor először írtál erről a social média oldaladon egy éjjel alatt több ezer ember csatlakozott hozzád. Hogyan alakult az életed azóta, hogyan oldjátok meg a hétköznapokat? Hiszen sokat lépsz fel, utazol.
– Jól vagyunk. Egy barátom mondta tavaly, amikor épp a Hazatalálok klipet forgattam, hogy óriási erő lesz abban, ahogy a kislányokkal majd felnevelitek egymást. “Felnevelitek egymást” – ebbe beleborzongtam. Mert tényleg volt ebben egy közös felnövekedés.
Nagyon szépen egymásrahangolt a hármasunk Pannival és Lilivel, sok örömem van benne. Nem mondom, hogy könnyű, de a ház most egy igazi girl power tanya, renegeteg bennünk és körülöttünk a szeretet.
Az idősebb korosztály női figurái is nagyon fontosak, végtelenül hálás vagyok az anyukámnak, meg a babysitterből nagyivá érett Juditnak, akikre bármikor számíthatok, és akiket a lányok is nagyon szeretnek és biztonságban érzik velük magukat. Az ex-apósomék is segítenek, jó érzés, hogy meg tudott maradni a kapcsolatunk.
És van egy párom, akivel érett, felnőtt szeretésben vagyunk, ez végtelen sokat ad akkor, amikor fáradok, amikor túl sok az idegrendszeremnek az a rengeteg inger, amit az énekes-dalszerző-anya életforma ad. Olyankor van egy mosoly, egy kedves szó, valamilyen kapcsolódás vele, amelyből erőt tudok meríteni.
– Mit tanácsolsz azoknak, akik éppen váltásban vannak? Lehet a változásra lelkileg készülni?
– Drága nőtársaim, legyetek állhatatosak! Tartsatok ki az eredeti szándékotok mellett, vagy módosítsatok rajta ti magatok, ha úgy érzitek, hogy szükséges, de ne hagyjátok, hogy ezt más tegye, vagy más elvegye. Határozzátok meg pontosan, mi a cél, írjátok le, keretezzétek be, rakjátok a tükör mellé, az ágy fölé, és maradjatok rajta az ahhoz vezető úton.
És a legfontosabb az, amit a Hazatalálok albumon a dalszövegek sorai közt háromszor is megtaláltam, de csak utólag vettem észre: öleld át magad. Azaz szeresd magad végtelenül, írj magadnak esténként elismeréseket, bocsásd meg a hibáidat, vedd körül magad lágysággal, mosolyogj magadra a tükörben.
Mert a váltás, a változás nem más, mint egy óriási önszeretet-gyakorlat. Az élet a lábam elé gurít egy újabb labdát, amire az van írva: most mennyire szereted magad? Jobban, mint az előző váltás idején? Ha a válasz igen, a váltás sikerülni fog.
Palya Bea énekes évtervező kurzusára itt és itt tudtok jegyet venni.
Fotók: Palya Bea Produkció.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
