Filep Szilvi a Freelancer Fesztivál alapítója: azt éreztem, hogy megérkeztem

Filep Szilvivel a 2017-es Freelancer Festivalon találkoztam először, ahol én is előadtam, ő pedig az egyik főszervezője volt az eseménynek. Szinte meg sem lepődtem, hogy óriási pocakkal vezényli le az eseményt (de azért persze mégis), ahogy azon sem, hogy Spanyolországban egy 8 hónapos babával a kezében próbált egyben tartani egy közel 500 fős freelancer outdoor fesztivált. 

Azóta számos projektben dolgoztunk együtt, én mégis mindig elképedek rajta, hogy lehet egy kétgyerekes anyuka ennyi tudatossággal és energiával megáldva, ha a szabadúszás a téma! De ő sem így kezdte a pályát. Filep Szilvia több, mint tíz évig volt alkalmazott. Dolgozott állami cégnél, a KKV szektorban és multinál is. Ma itthon a szabadúszás egyik emblematikus figurája.  “Marketinggel és üzletfejlesztéssel foglalkoztam ekkor – kezdi Szilvi -, egyébként ez nem változott, ma is ezt csinálom, csak más a termék. Nagyon más az, hogy mit nevezek ma munkának, de leginkább abban érzek váltást, ahogyan dolgozom. Bár ez a váltás tulajdonképpen még folyamatban van, hiszen GYES-en vagyok a második gyerkőccel, aki most 1,5 éves.”

S, hogy mi a fő különbség abban, ahogyan most dolgozik, és ahogyan azt korábban csinálta? Erre így válaszolÍ: “- A három fő különbség: függetlenség, a függetlenség és a függetlenség – sorolja mosolyogva. 

  1. Helyfüggetlen vagyok, bárhonnan tudok dolgozni.
  2. A saját időbeosztásom és módszereim szerint dolgozom.
  3. Én választom, sok esetben én álmodom meg a projekteket, amiket szívből csinálok, amelyekért lelkesedni tudok. Ezáltal több energiát kapok vissza, mint amennyit beleteszek, főleg emberi kapcsolatok formájában.

Szilvi szerint az, hogy szabadúszó lesz, nem volt tudatos döntés, sőt hat évvel ezelőtt még azt sem tudta, hogy mit jelent ez a fogalom pontosan. “A környezetemben nagyon kevés vállalkozó volt, előttem egyértelműen az alkalmazotti karrier lebegett, ezt ismertem, ezt láttam. Persze már ez is változott, ma már jóval több a vállalkozó a családban.

Kb. 6-7 éve épp egy olyan időszak volt a karrieremben, hogy már kevés volt a pozíció, amit betöltöttem, hiába pörögtem és vállaltam be extra feladatokat a cégnél, nem töltötte ki a munkaidőmet, így kerestem a lehetőségét, hogy lekössem a fölös energiáimat – ha már úgyis ott kell ülni. Így találtam rá az Upwork-re, ami a legnagyobb globális online munka oldal. 2 hét alatt szereztem rajta egy kulcsszókeresős munkát. Kb. 1 évvel később kaptam az Upwork-től egy emailt, hogy marketing és közösségépítő feladatokra keresnek embereket 12 országban, köztük Magyarországon is.

A feladat az volt, hogy csatlakozzak a hazai freelancer-közösségekhez, járjak el a rendezvényeikre és népszerűsítsem az online munkavégzést és persze az oldalt. Az csak menet közben derült ki, hogy nincs itthon freelancer-közösség, nekem kell felépíteni.

Nem volt sem helyhez, sem időhöz kötve, kb. havi 5-10 óra szervezést igényelt, az események pedig főként az esti időszakra estek, így simán be tudtam vállalni munka mellett. Ez volt 2013-ban. Havi 30 ezer forintot kaptam cserébe, szóval nem volt az évszázad üzlete, de akkor nagyon erősen vonzott ez a téma, részese akartam lenni. És itt lépett be a dologba valahol a tudatosság. Néhány hónap után jobban megértettem, hogy mi a helyzet a globális munkaerőpiacon, mik a trendek, milyen irányba tartanak. Találkoztam közösségi iroda alapítókkal, szabadúszókkal és láttam, hogy van a vállalkozói létnek egy kevésbé kockázatos, nagyságrendekkel kisebb befektetést igénylő változata, ami számos szellemi területen dolgozó szakember előtt nyitva áll.”

Szilvi az első Freelancer Festivált egy gyerekkel, az április 6-it már kettővel szervezi. Azt mondja, már az első szervezésekor nagyon tudatos volt. Pontosan tudta, hogy a globális munkaerőpiaci változásokkal, azon belül is az egész átalakulás hajtómotorjával, a freelancer-közösséggel szeretne foglalkozni. “Azt nem tudtam csak, hogyan fogok ebből megélni. A GYES időszakát jó lehetőségnek láttam arra, hogy kipróbáljak dolgokat, felépítsek valamit. A barátnőm épp akkor tanult coachingot és én voltam a „kísérleti nyula”. Segített összerakni azt, hogy mi az a tevékenység, amiben átlagon felüliek a képességeim, és hogyan köthető ez össze a freelancer-közösséggel. Ennek a metszete volt a Freelancer Festival.”

A 2017-es Freelancer Festival a hazai szabadúszók első komoly lehetősége volt arra, hogy egymással találkozzanak, élményeket és tapasztalatokat cseréljenek, inspirálódjanak. Az idei esemény weboldalát nézegetve is látszik, hogy ez  egyedi, szívből jövő kezdeményezés.

“A Freelancer Festival azért is a szívem csücske, mert 100%-ig én vagyok. Úgy és olyan formában beszélünk a kedvenc témámról, ahogyan a leginkább szeretek: objektíven, tényekkel alátámasztva, a globális munkaerőpiaci változás részeként, megspékelve olyan hazai szakemberek személyes történeteivel, gyakorlati tanácsaival, akikre felnézek. Ők mindannyian jó példák arra, hogyan érdemes nekivágni, felépíteni a szabadúszó életmódot, mikre kell figyelni, melyek a buktatók, mit jelent ez a mindennapokban.

Inspiráló egy külföldi, dollármilliárdos üzletember előadását hallgatni, de azt tapasztaltam, hogy sokkal könnyebb „hétköznapi” emberekhez kapcsolódni és a tanácsaikat másnap a gyakorlatban alkalmazni.
Szerintem most erre van nagyobb szükség. Az előadóink abban példaképek, hogyan legyünk kiegyensúlyozottak, hogyan találjuk meg a helyünket itthon és a világban és hogyan kezeljük a munkát a 21. században.”

Az első szabadúszó fesztivál után nem volt megállás. Szilviék belevágtak a FreedomX szervezésébe, amely kifejezetten a helyfüggetlen életmódot népszerűsítette itt, Budapesten. Szilvi erre így emlékezik: “Hamar összeállt egy fantasztikus csapat és néhány hét alatt már kész koncepcióval, marketing tervvel vágtunk neki a szervezésnek. Bár az esemény napján épp 8 hónapos terhes voltam, nem volt kérdés, hogy részt veszek-e benne.

Azt éreztem, hogy megérkeztem. Hogy minden, amit eddig tanultam, tapasztaltam, csináltam, az értelmet nyert.

A márciusi Freelancer Festival kapcsán még sok volt bennem a bizonytalanság, hogy valóban itt van-e az ideje erről a témáról és ilyen formában beszélni. A Freedom X Fest-ben már project manager-ként úgy vettem részt, hogy tudtam, ez egy elképesztően izgalmas téma, épp a legjobbkor nyúltunk hozzá és igen, ebben a szerepben és ebben a témában én nagyon jó vagyok. Nagyon hiányzott ez a megerősítés, amit a szervezőtársaktól, résztvevőktől kaptam.”

Ezután jött a blog ötlete. Kellett egy online felület, ahol az a rengeteg információ, tanács, tapasztalat, ami az eseményeken elhangzott elérhetővé válik. Bármikor. Ez lett a FreelancerBlog.hu, egy online magazin magyar nyelven kifejezetten szabadúszóknak, sok interjúval. 

Szilvi a tavaly nyári, spanyolországi Freedom X-re egy 2,5 éves és egy 8 hónapos kisgyerekkel és a nagyszülőkkel érkezett. Mert természetesen ennek a szervezésében is részt vett. “Így utólag, inkább nehézség volt,  hogy velem volt a családom, de nevezzük inkább őrületnek – mondja nevetve. Ez van, ha az ember olyannal foglalkozik, amit imád, egyszerűen nem tudod nem csinálni. Ott is project manager voltam, bár nem akkora felelősséggel és feladatkörrel, mint általában, de így is sikerült alaposan túlvállalni magam, őszintén szólva kissé kiégtem benne, 4 hónapig tartott, míg testileg-lelkileg regenerálódtam. Nyilván segítség nélkül nem ment volna, de így utólag  visszanézve inkább egyedül vagy csak a férjemmel kellett volna kiutazni (Spanyolországban, a Pireneusok egyik völgyében volt az egyhetes fesztivál), de nem akartam ennyi időre itthon hagyni a gyerekeket. Úgy gondoltam, hogy 4 felnőtt 2 gyerekre teljesen vállalható. Nem volt az.”

Szilvi lánya már óvodás, kisfia még otthon van. Ezért a jó időbeosztás életbevágó: alvásidőben dolgozik, aztán ovi,  játszótér, vacsora, fürdés, alvás. “Este már képtelen vagyok gondolkodni – mondja -, szóval napi 2,5 órám van, HIVATALOSAN. 

De a freelancer életmódhoz hozzátartozik egy hullámzás, vannak nyugisabb és húzósabb időszakok. A nyugisabb időszakban kezelhetőbb egy ovis betegséghullám, a húzósabb időszakban rémálom.

Itt jön be a NEM hivatalos menetrend, amikor a férjemmel, aki szintén otthonról dolgozik, nem kevés kompromisszum és némi feszültség árán megpróbáljuk megoldani, hogy utolérjem magam, vagy el tudjak intézni egy megbeszélést. Pl. egy napra elmegyek Budapestre és egy közösségi irodából dolgozom egész nap, oda szervezem a megbeszéléseket is.

Sokszor látok elképedt arcokat, mikor elmondom miket csinálok úgy, hogy napi 1-2 órát dolgozom. Az a szerencsém, hogy elképesztően hatékonyan és fókuszáltan tudok dolgozni, nagyon strukturált vagyok, hamar összeáll a kép, hogy mit, milyen sorrendben kell csinálni, hogy a leghatékonyabb legyen. A másik, hogy minden projekten relatív nagy csapattal dolgozom, én koordinálok, az operatív dolgokat igyekszem átadni.”

Szilvi szerint két kicsi mellett dolgozni így is, úgy is nehéz. “Ez most egy kemény időszak, sok áldozattal, de azért csináljuk így, mert azt gondoljuk a férjemmel, hogy ez a legjobb mindenkinek. Persze a mindennapokban okoz némi feszültséget, de a jó hír, hogy mire belejövünk, addigra a kicsi is bölcsis lesz. Nekem szükségem van arra, hogy alkossak, kiéljem a kreativitásomat, ő maximálisan támogat ebben, látja, hogy van értelme. Engem ezek a projektek feltöltenek, kell a kiegyensúlyozottságomhoz. Azt pedig tudjuk, ha Anya nem boldog, senki sem az!”

S hogy ez-e a követendő példa? Filep Szilvi szerint mindenkinek más az élethelyzete, mindenkinek magának kell megtalálnia az útját. “Hiába szeretne valaki a GYES idején önmegvalósítani – mondja, ha nincs kellő mértékű segítség és támogatás mellette, nem éri meg. Persze nem kell az álmokat elengedni, csak mérlegelni kell, mi fér bele, mekkora lépést tud megtenni az otthon töltött idő alatt.

Azt viszont egyértelműen látom, hogy a GYES után nem lesz sokkal egyszerűbb egy család élete, mert nem úgy működik a dolog, hogy ősztől nyárig a gyerek 8-4-ig intézményesítve van és kész. Sokszor betegek, vannak szünetek, amiket meg kell oldani. Nem véletlen, hogy a női/ anyuka közösségek felől óriási az érdeklődés a téma iránt.”

Miközben abszolút „tombol” a szabadúszó láz, mindenki utazni és vállalkozni szeretne, mert az más, mint az eddigiek, Filep Szilviék vidékre költöztek a családdal. Igaz, mindkettőjüket Budapesthez köti a munkája, de nem kell napi szinten ott lenniük. A munka nagy részét bárhonnan végezhetik, számítógépen. Szilviék Veszprémben élnek, közel a férje szüleihez, ami 2 gyerek mellett óriási előny. 

“Én egyébként mátészalkai vagyok, ami innen közel 500 km. Ebbe az életformába az is belefér, hogy nem hétvégére megyünk haza családlátogatóba, hanem ott felejtjük magunkat 1-2 hétre a mamahotelben. Ha ezt nem tehetném meg és évi 20-30 nap szabiból kéne kisakkoznom, hogy a szüleimmel, testvéremmel, nagyszüleimmel érdemben időt töltsek, valószínűleg nem költöztünk volna Veszprémbe és sokkal kevésbé lennék elégedett az életemmel.”

Filep Szilvi szerint jó látni, hogy egyre többen gondolják azt, hogy szabadúszóként dolgoznak tovább. Azért van a blog és a Freelancer Festival is, hogy az útkeresőket és az egyre nagyobb, nyitott közösséget segítsék különböző projektek, események létrehozásával.

“Fontos megmutatni, hogy mi történik a világ különböző tájain, merre változik a munka világa.
Az egészben óriási szerepe van azoknak, akik már váltottak, egy rugalmasabb, kiegyensúlyozottabb, a 21. század körülményeihez jobban illő életmód felé. Egyre több ilyen ember van, és szerencsére nagyon sokan érzik úgy, hogy ez egy jó irány, és meg kell mutatni minél több példával, hogyan kell ezt csinálni. Mert nem egyszerű, de ez is tanulható. “

Ha téged is érdekel a szabadúszó életforma, inspirálódnál, szívesen ismerkednél hozzád hasonlóakkal, nézz el az április 6-i Freelancer Festiválra,  ahol a FREELANCER2019 kóddal 25% kedvezményben részesülsz minden típusú jegyárból.

Vélemény, hozzászólás?