Monoton, buta vagyok hozzá, hármas voltam matekból, nincs kedvem tesztoszterontól felrobbanó szobába ülni – csak néhány azokból a kifogásokból, amiket a nők szoktak felhozni, ha arról van szó, miért nem lesznek IT-sok, programozók. Összeszedtük a legtöbbször hangoztatott érveiket, és programozókkal beszélgetve próbáltunk utánajárni, mennyire validok a kifogások.
Kell a matektudás, középiskolában pedig nem voltam túl jó belőle. Rémálmomban se jöjjön elő a matekóra.
Nem kell integrálni, nincs sinus-cosinus, nincs trigonometria, tehát nincsenek azok a példák, amelyek a rémálmokat okozták anno az iskolában. Nem lehet ezt a fajta matematikát egy kalap alá venni az iskolában tanultakkal. Ami viszont kell, az a logikai gondolkodásmód.
Mire van még szükség? Megkérdeztük egy kódoló iskolában.
A logikai és rendszerekben való gondolkodásmód tehát az alapja a programozásnak, kódolásnak. Ezt nem lehet megkerülni, erre a skillre amúgy ugyanúgy szüksége van egy ügyvédnek, egy újságírónak vagy egy szakácsnak is.
Igaz, van olyan része is az IT-nak, ahol ezen kívül semmi más matek nincs. Ilyen a webfejlesztés, ahol rendszereket és folyamatokat kell átlátni, mintázatokat kell felismerni.
A nem egyetemi szintű, hanem egyéves programozó iskolák sem a matektudásra kíváncsiak a felvételi során, inkább az alkalmazkodó-képességre, a komplex kommunikációs és társas készségekre, a nem rutinszerű problémamegoldásra, valamint a rendszerben való gondolkodásra, döntéshozatalra.
Például ilyen feladatot kell megoldani:
Melyik szám nem illik a sorozatba: 1-2-3-5-8-12
Nagyon monoton, száraz, unalmas munka ez. Egész nap csak ülnek a gép előtt és pötyögnek. Ha már váltok, akkor valami kreatív után nézek.
Az újságírás nagyon izgalmas munkának tűnik: egész nap rohangálunk, új embereket ismerünk meg, oknyomozunk, veszélyesen élünk. Az igazság az, hogy a munkánk 70 százalékában a gép előtt ülünk egy nagy teremben, és pötyögünk. Akárcsak a programozók.
Azok a programozók akik például a Codecool 12+6 hónapos iskoláját végeztek el, azt mondták, hogy a gyakorlati idejük alatt nem csinálták meg kétszer ugyanazt a feladatot. Mert itt egy problémára, vagy egy problémahalmazra kell megoldást találni, és ahogy az életben, úgy itt sem lehet minden problémára ugyanazt a választ adni. Inkább olyan az egész, mint egy keresztrejtvény, gondolkodni kell és agyalni.
A kreatív problémamegoldás mellett egy fejlesztő például egy webes alkalmazásnál a dizájn részébe is vihet kreatív energiát, vagy abba, hogyan lehet az felhasználóbarát.
Persze ennek a munkának van olyan része is, ami valóban száraz és unalmas tud lenni: amikor egy kódbázisban kell javítani vagy teszteket írni. A tanulási fázis nem feltétlen alkotással jár, de amikor a tanultakat egy saját kis projektbe (például weblapot készítünk a vállalkozásunknak, vagy kvízalkalmazást a gyerekünknek) ültethetjük át, az igazán kreatív munka.
Áh, úgyis buta vagyok hozzá.
Főleg a 30-as éveikben járók tapasztalták úgy, hogy gimiben a legokosabb, legjobb matekos fiúk mentek programozó képzésre valamelyik tudományos egyetemre, mert folyamatosan azt hallgattuk akkoriban, hogy ez egy nagyon nehéz, nagyon kemény dolog. És ez igaz is: vannak olyan pozíciók és vannak olyan részei, amik nagyon nagy tudást igényelnek.
Hogy egy átlagos programozónak okosnak kell-e lennie? Igen, eszesnek kell lennie. Hogy atomfizikusnak kell-e lennie? Nem, nem kell.
Nem tárgyi tudás kell, sokkal inkább egy magabiztos hozzáállás, hogy “meg tudom egyedül csinálni”, hogy “fel merem vállalni az ötleteimet a csapatban”, hogy “nem adom fel, ha nem találom a megoldást, mert akkor addig kutatom, addig tanulok, amíg meg nem lesz”.
Fontos az is, hogy mennyire gyorsan tanul az ember, mekkora a tudásvágya és mennyire rugalmas.
Bele kell tenni az energiát, hogy megtanuljunk mindent, de megtanulható – állítják azok, akik például marketinges vagy orvosi állásukat hagyták ott, és lettek junior szoftverfejlesztők harmincon túl.
A folyamatos IT-fejlesztések miatt gyorsan kopik a tudás, ezért nehéz lépést tartani.
Igen, ez egy valós félelem. Itt nem csak beülsz egy munkahelyre az iskola elvégzése után, és 5-10-15 évig ugyanazt csinálod. Sokkal többet és többször kell új dolgokat tanulni. Viszont ezért fontos, hogy olyan iskolát válasszunk, ahol nem csak ledarálják a programnyelveket, hanem megtanítanak tanulni is. Tehát nem csak pl. Javascript megy orrvérzésig, hanem tanulási módszertan is. Mert ez az egész olyan, mint a nyelvtanulás: ha jól beszélünk egy nyelvet, akkor a második már könnyebben megy, hiszen vannak minták előttünk, kialakítottunk egy jó tanulási módszert.
Ha a programozási alapokat jól megtanuljuk, akkor kevesebb idő lesz megtanulni újabb és újabb programnyelveket.
Ez egy férfiszakma, a nők nem tudnak érvényesülni.
Régebben azért akart olyan sok fiú informatikus lenni, mert a számítógépes játékok, amelyek főleg lövöldözősek voltak, nekik szóltak. Aztán persze ott vannak a kislány korunk óta mantrázott mondatok, hogy a fiúkat jobban érdekli a természettudomány. A fiús lányoknak való csak a fizika és a matek, a lányok inkább irodalmat olvasnak.
Egyebek mellett ezért is vált nagyon férfiassá ez a szakma, a lányoknak nagyon nehéz volt belépnie még évekkel ezelőtt is az IT-területére. Pedig ez egyáltalán nem férfias, vagy nőies: aki alkalmas rá, annak bizony jó pályaválasztásnak vagy karrierváltásnak ígérkezik.
Sőt, ha valamikor, akkor pont most jó női programozónak lenni. A cégek ugyanis felismerték a diverzifikáció hasznát, azaz, hogy jó, ha egy adott problémát több oldalról is megnéznek. A férfiak és nők gondolkodási módja és megoldási javaslata pedig sokszor különbözik. Ezért van az, hogy a nők most egy-egy iskola elvégzése után talán könnyebben kapnak munkát.
Egyáltalán nem gyerekbarát szakma.
Mivel egyre több nőért harcolnak a cégek, ezért ez az a szektor, ahol nem rázzák a fejüket, ha meghallják, hogy gyereked is van, hanem azt mondják: jó, hat órában tudnál jönni?
Több beszélgetőtársunk is azt mondta, a gyerek motiválta a karrierváltást, mert egyrészt itt működik a klasszikus 9-5-ig tartó munka, nem tiltott dolog a home office és vállalkozóként is lehetsz benne sikeres. Nem csörög folyton a telefon, nem kell meetingeken ülni, hanem az anyai hatékonyságot kamatoztatva önállóan és felelősen lehet dolgozni. Mivel nagy a programozóhiány, rugalmasak, nyitottak a részmunkaidőre is.
Ha viszont beteg a gyerek, jól jön a segítség az átképzéshez és az iskola elvégzéséhez is, hiszen sokat lógni nem érdemes. Talán szerencsésebb ebbe akkor belevágni, ha már intézménybe jár a gyerek, például a Codecoolban zajló képzés abban a hétben, amikor bent kell legyél, délután 3-ig tart. És gondoljuk végig azt is, hogy mekkora leterheltséget bírunk, szükség van-e otthoni tanulásra.
Továbbá azt se felejtsük el, hogy a tanulással a gyerek felé azt képviseljük, hogy ha akarsz valamit és befekteted az energiát, akkor bármit el tudsz érni.
Ha a legjobb programozó képzést keresed, akkor javasoljuk ezt az érdekes irományt, vagy csak teszteld le gyorsan a tudásod, mennyire neked való ez a szakma!
Kiemelt és cikkbeli fotó: a Codecool engedélyével
