Kezdd újra, Anya! – a Restart_Mom Project

Belefogni valami újba mindig kihívás, és azt gondolhatjuk, HR-esként talán könnyebb. Nagyné Czuri Eszter váltása ettől függetlenül mégis különleges. Saját életének átalakítása mellett  kevesebb, mint egy év alatt hozta létre a másokat az elhelyezkedésben, újrakezdésben segítő Restart_Mom Project-et, emellett egy sikeres mentorprogramot is maga mögött tudhat, és a szintén nevéhez fűződő Balatoni Női Vállalkozókat összefogó egyesület is szépen bontogatja szárnyait. A 100 százalékos üzemmód pedig még csak most kezdődik. 

Magad is váltottál, ha nem is szakmát, de a munkád keretei, ahogyan mostanra felépítetted magadnak, megváltoztak. Szerepe volt ebben a családnak és a személyes szakmai fejlődésednek is?

A családnak nagy szerepe volt benne. Az ikrek után öt évvel egy kislány csöppent közénk és merőben átírta az addigi napirendünket, ritmusunkat. Egyéves elmúlt, amikor már láttam, hogy vidékre települt családként, segítség nélkül, a korábbi irodába bejáró munkavégzés nem fog működni.

Mindehhez jött a szabadságvágy, hogy szeretnék más keretek között dolgozni, kreatívan, saját időmet beosztva, eredményre fókuszáltan.

Ne a munkaidő határozza meg az eredményeket, hanem csak az eredmény számítson, az időt pedig én osszam be. Ez kezdetben azt jelentette, hogy éjszaka dolgoztam, amikor elcsendesedett a ház.

Miért költöztetek vidékre? Van bármi, ami szerinted  vidéken máshogyan működik akár a munkaerőpiacon, akár a karrierépítésben?

Az ikerfiaink félévesek voltak, amikor a férjem munkahelye, ahol addig távmunkában dolgozott, egy másik lehetőséget ajánlott fel. Nagyobb felelősségi körrel rendelkező pozícióba léphet, ha helyben (Veszprémben) vagyunk. Gondoltuk, ez egy nagy kaland, átmenetileg, amíg kicsik a gyerekek, úgyis otthon vagyok. Aztán beleszerettünk a Balaton-felvidékbe és itt ragadtunk. Biztos, hogy másképpen működik az álláskeresés, karrierépítés. Sokkal fontosabbak a kapcsolatok, kisebb a piac, zártabb a közösség. Az elmúlt egy évben azt tapasztalom, hogy nagyon sok a beköltöző, így ez is változni fog.

Miben más a kis- és középvállalkozásokkal dolgozni?

Emberközpontú gondolkodás jellemzi ezeket a cégeket. Azt gondolom, hogy adott esetben a versenyelőny megszerzéséhez is ez segítheti őket. Szorosabbak az emberi kapcsolatok, a vezetők felelőssége itt még inkább felértékelődik és meghatározó. Külső tanácsadóként olyan HR feladatokat tudok átvállalni, melyekre nincs külön munkatárs.

Hogyan hat rád a szabadúszó lét?

Egyrészt nagyon inspiráló, saját kereteket, szabályokat lehet felállítani, saját árazást meghatározni. Folyamatosan új emberekkel dolgozom és rengeteg új kapcsolat alakult. Azonban beismerem, volt néhány álmatlan éjszakám (és még biztos lesz is) például, amikor egy-egy projekt elbírálását vártam.

Hogyan épült fel az újrakezdő anyuka-vonal és a Restart_Mom Project?

A korábbi toborzási, kiválasztási tapasztalatom miatt, a kislányommal itthon töltött idő alatt egyre többen fordultak hozzám, hogy tudok-e segíteni a munkába visszatérésben, megnézném-e az önéletrajzuk. Ahogy egyre többet foglalkoztam ezzel, kirajzolódott egy út, hogy ezzel szívesen foglalkoznék, ez lehetne az egyik „lábam” vállalkozóként.

Elindítottam a blogot, ahol mindig egy-egy témát dolgozok fel, tippeket gyűjtök össze munkába visszatérőknek. Valamint tavaly ősszel elkezdtem együttdolgozni a Working Moms Hungary csapatával, akik kimondottan munkába visszatérőknek kínálnak rugalmas lehetőségeket. Munkaerő-közvetítési, szervezetfejlesztési szolgáltatást nyújtunk vállalatoknak. A legszebb ebben, hogy mind anyukák vagyunk. Azt látom, hogy az anyukák egyre öntudatosabbak, tisztában vannak azzal, hogy mit szeretnének. Azonban a cégek többsége még nem elég nyitott.

Azt gondolom, főleg azzal lehet a munkába visszatérőket támogatni, ha olyan álláshelyek kialakításában segítünk, ami az Ő élethelyzetükhöz leginkább passzol. A szaktudásuk legyen a mérvadó és nem az, hogy hány órát töltenek az irodában.

Említetted korábban, hogy azokon a területeken, ahol könnyebben el tud helyezkedni a kisgyerekes anyuka – mert rugalmasabban vagy részmunkaidőben is végezhető a munka, esetleg projektalapú – még nem érződik olyan mértékben a munkaerőhiány. Abban, hogy a munkáltatói oldal nem keresi ezt a munkaerőt, szerepe van az előítéleteknek?

Sajnos biztos, hogy ez is közrejátszik abban, hogy kevésbé nyitottak például beszerzés, logisztika, pénzügy, adminisztráció területén a vállalatok. Illetve az is fontos szempont, hogy ezeken a területeken megtalálják a nyolc órás jelentkezőket is.

Egyszerűbb, ha a kismama a jelenlegi munkahelyén járja ki, hogy rugalmasabban dolgozhasson? Belemennek ebbe a munkáltatók?

Munkahelye válogatja, hogy egyszerűbb-e. Viszont azt gondolom, hogy mind a két félnek előnyösebb. A munkáltató szempontjából egy tapasztalt, a folyamatait ismerő (még akkor is, ha az elmúlt 2-4 évben változtak bizonyos dolgok) elkötelezett szakembert kap. Az anyuka részéről pedig ugyanígy nagy előny a kollégák-, és a hely ismerete. A bölcsödébe, óvodába való beszokáskor, az új, eddigiektől merőben eltérő életritmus kialakításakor segítség lehet, hogy legalább a munkahely nem új. Ez egy elég intenzív időszak mindenki életében és ilyenkor a megszokott környezet sokat tud segíteni.

Miben kell változnia a visszatérő kismamák hozzáállásának?

Egyrészt meg kell mutatni, hogy milyen szakmai tudás birtokában vannak, mit nyerhetnek a cégek velük. Ne azért vegyék fel, mert kismama, hanem azért, mert jól tud teljesíteni. Másrészt azt is be kell látni, hogy ez adok-kapok helyzet, mindent egyszerre nem lehet. Ha home office lehetőséget kér a munkába visszatérő, akkor az nem jelent szabadnapot.

A jelenleg fennálló (három évig otthon maradhat a szülő) rendszer kereteit feszegetjük: mikor menjen vissza, mikor tud lelkiismeret-furdalás nélkül visszamenni? Hogyan fogadja a környezete, ha a gyermek egy éves kora körül már dolgozik az anyuka?

Szeretném hinni, hogy eljön az idő, amikor a nő a saját, egyéni élethelyzete alapján, rugalmas foglalkoztatási lehetőségek mellett meghozhatja azt a döntést, hogy visszamegy vagy otthon tölti az első pár évet. Nyugat-Európában megvan a hagyománya, hogy kisgyerek mellett otthonról vagy bejárva részmunkaidőben (akár csak pár órában) dolgozik, aki így szeretné, illetve van olyan, aki azt választja, hogy háztartásbeli lesz. Szerintem ez a szabad választás.

Mi a Restart_Mom Project sikere számodra? Milyen várakozásaid vannak?

Sikere az, ha akinek segítek meg is találja a megfelelő munkakört, munkahelyet. Szeretném, ha párbeszéd indulna a munkába visszatérők és a munkáltatók között. Az egy-egy pozícióra jelentkezők közül a legjobban felkészült, a szakmai tudással rendelkező kapja meg az állást, még akkor is, ha csak hat órában tud dolgozni. Tudom, hogy ez nem egy gyors folyamat, még nagyon az út elején járunk.

Hogyan tudod most összehangolni a családot és a munkát?

Egyelőre vannak még benne kihívások, de remélem, ahogy „intézményesülnek” a gyerekek, úgy lesz egyre könnyebb. Eddig volt egy visszahúzó erő – a legkisebb még nem volt rendszeresen közösségben. Számszerűsítve nagyjából 60-70 százalékos kapacitáskihasználtságon dolgoztam. Most már több időm lesz, nappal is.

Fotók: Nagyné Czuri Eszter

Vélemény, hozzászólás?