Kádár Júlia – Egy svéd falu magyar füvesasszonya

Anyaként vállalkozni Magyarországon sem könnyű, de egyre több magyar nő vág bele a saját üzletébe külföldön. Szétnéztünk Európában, és számos sikersztorira akadtunk. A sorozat első részében egy svédországi kozmetikust mutatunk be.

Kádár Júlia és párja hat éve, anyagi megfontolásból költöztek Dániába. A lány Budapesten sikeres kozmetikus volt alkalmazottként. “Az első napokban  az önéletrajzommal jártam a koppenhágai kozmetikákat. Így mentem be egy gyönyörű szalonba, ahol azonnal éreztem: ez az én helyem.” 

Amikor kisfiával várandós lett, innen mehetett szülési szabadságra. Egy évig volt otthon, és nem lehetett panasza a gyermekgondozási juttatásokra: volt, hogy a “gyes” több volt, mint a havi fizetése.

Két évvel ezelőtt lehetőségük nyílt arra, hogy a hármójuknak már egyre kényelmetlenebb, mindössze 22 négyzetméteres koppenhágai lakásból egy 100 kilométerre lévő svéd falucska, Veberöd erdőszéli házába költözzenek, Malmőtől 30 kilométerre. Így kezdődött el Júlia következő nagy kalandja, de ezúttal már vállalkozóként. Csak angolul tudott, ami a dán fővárosban nem volt gond, de a svéd faluban kevesebb esélye lett volna alkalmazottként elhelyezkedni, ráadásul itt a 4000 lakosra már így is volt két kozmetikus. 

Hamar sikeres lett az üzlet

“Vettem egy nagy levegőt, eladtam a szüleimtől kapott káposztásmegyeri garzonomat, és a pénzt beleforgattam egy saját kozmetika kialakításába. Kezdetben egy fodrászszalonban béreltem helyiséget, így az alap vendégköröm tényleg nagyon gyorsan kialakult.”

“Már az első hónapban sem volt veszteséges az üzlet, és alig egy évvel később már ki tudtam bérelni egy nagyobb önálló üzletet, mert addigra ki tudtam termelni a kettő ára közötti különbséget is.” 

Júlia első lépéseit kezdetektől egy Svédországban élő magyar könyvelő segítette, de vállalkozást létrehozni nagyon egyszerű itt, minden két kattintás, és mindent online intézhetnek, hangsúlyozza a fiatal üzletasszony. Azt nem mondhatjuk, hogy helyben nem láttak benne konkurenciát, valaki ugyanis már az első hetekben jelenthette a helyi egészségügyi hatóságnál. “Kijöttek az ellenőrök, és csak kedvesen felhívták a figyelmemet, hogy például milyen előírások szerinti papírokat kell ide vagy oda kitennem. Egyébként itt is nagyon sok adót kell fizetni, egy alkalmazottnak akár a fizetése felét is, nekem a jelenlegi sávom szerint 25% megy el adóra, de ha több lesz a bevételem, ez arányosan emelkedni fog.” 

Nem tétel egy kozmetikai kezelés

A pár ennek ellenére egy pillanatig sem gondolkodik a hazaköltözésen, mert mint mondja, még így is sokkal könnyebb ott boldogulniuk: “Ez egy jóléti társadalom, magas fizetésekkel, ahol nem tétel egy kozmetikai kezelés árát kifizetni. Bár az igaz, hogy annak ellenére, hogy az időjárási viszontagságok mennyire igénybe veszik a bőrt, itt a személyi higiénének nem annyira elemi része a kozmetikushoz járás, mint Magyarországon. Szóval ezt is küldetésemnek tekintem, hogy a bőr egészségére felhívjam a figyelmet.

Most, hogy már lassan kezd befogadni a közösség, szinte kezdek a falu füvesasszonyává, amolyan fehérboszorkánnyá válni, akihez jönnek, ha ki kellene keverni például egy krémet ekcémára – teszi hozzá nevetve. Szájról szájra terjed a hírem, egyre többen jönnek. Már tudják, hogy más vagyok, máshogy gondolkodom a kozmetikáról, én egy holisztikus megközelítést képviselek. Mielőtt bármit is elkezdenék, előbb leülök a vendéggel, beszélgetünk , látom az arcát, ezután látok neki egyedileg, csak neki kiverni az alapanyagokat.”

A tánc örömét is elhozta

Júlia ismertette meg a közösség nőtagjaival a Niát is, Nia oktatóként heti egy órát tart egy kis helyi holisztikus központban a kezdetektől állandó lelkes csapatának.

“A svédek nagyon északiak: nehezen nyitnak új felé, de ha egyszer megnyerted őket, akkor mindig hűségesek maradnak.” 

Nagy kérdés számukra, hogy kezdő vállalkozóként hogyan tudnának második babát vállalni. “A támogatás összege biztosan kevesebb lenne, és azt sem engedhetném meg magamnak, hogy egy évig otthon legyek, és abbahagyjam a munkát. Azt gondolom, a világon mindenhol így van, ha valaki egyszemélyes, bizalmon alapuló vállalkozást végez. De bízom abban, hogy pár hét kihagyás után fokozatosan újra visszatérhetnék a szalonba. Ez is jó a vállalkozói létben, a magam ura lehetek, ráadásul egy teljesen új szemléletet hozhattam el ide.”

Fotók: Kádár Júlia.

Vélemény, hozzászólás?