Nem üt meg, még a hangját sem emeli fel. Mégis érzed, semmi vagy. A környezeted nem érti, hiszen kedves, mindig jó fej, a légynek sem ártana. Az érzelmi bántalmazás viszont megöli a lelked. Szabadulni pedig nagyon nehéz. Egy bántalmazott nő levele következik.
Ne kérdezd, min mentem keresztül!
Ha akarom, és ha tudom, egyszer majd elmondom. De sírni fogok, zokogni, és az sem biztos, hogy nem fogom közben szétverni a falat.
Ami viszont sokkal rosszabb, hogy a keresztülmenésnek még nincs vége.
Mert egy bántalmazó soha nem hagyja abba. De addig biztosan nem, ameddig nem talál magának más alanyt a kisded játékaihoz. Kisded, mert nincs benne semmi nagy volumen. Olyan apróságokról van szó, hogy ha egyesével mesélném, nem is értenéd, mi bajom.
Te nem vagy benne, nem voltál benne. Nem tudod, milyen minden éjjel álomba sírni magad, gyomorgörccsel ébredni, rettegni, hogy megint valamit elszúrtál, hogy megint valami nem jól sikerült, hogy megint valamit elfelejtettél.
Pedig soha meg sem ütött. Még a hangját sem emelte fel. De beszélt és nézett. Úgy, ahogy csak egy érzelmi bántalmazó tud: üres, jeges tekintettel, a világ leghiggadtabb és leglenézőbb hanglejtésével.
Egy idő után már te magad is elhiszed, hogy olyan rossz vagy, amilyennek a másik mond: hogy tényleg feledékeny, semmire sem jó, szó szerint semmirekellő vagy. Mert annak születtél és másra nem is vagy képes.
Ebben éltem, és ebből igyekszem szabadulni, kitörni. De nem ordíthatom ki magamból a fájdalmamat, mert még nincs vége. Még nem tehetem meg, hogy ország-világnak elmondjam, ki is ő valójában. És nem azért tenném, mert akit csak tudott, ellenem fordított. Leszarom. És nem is hibáztatok senkit, aki elhiszi neki mindazt, amit összehadovál. Mert ő nagyon ügyes. Túl ügyes és nagyon okos. Igazi vérszívó angolna. Hiszen egyrészt fokozatosan veszi el az életerődet, másrészt kisiklik a kezeid közül, ha kérdőre akarnád vonni. De már nem akarod, mert az elmúlt években megtanultad, hogy őt nem lehet. Semmi értelme. Nincsenek értelmes válaszai, csak üres és mindig ugyanolyan, egy kaptafára készült frázisai. Ezt kaptad és ezt kapod most is.
Csak azért ordítanám ki a nagy égbe a fájdalmamat, hogy végleg kiszabadulhassak ebből a börtönből. Hiszen már aláírtuk a papírokat, már nagyon közel vagyok a boldogító nemhez, de még mindig nem merem kibontani azt az üveg Rosét, amit fél éve vettem magamnak, hogy megünnepeljem a születésnapomat. Egyedül, de azt híve, boldogan. Mert az igazi pokol csak akkor kezdődött el.
És bár tényleg közel a szabadulás (egy fél évet már fél lábbal is…?), de nem merek üveget nyitni, mert bármikor, bármelyik percben fordulhat a kocka, és még mindig megteheti, hogy újabb hónapokra, Isten őrizz, évekre börtönbe zárjon, kikészítsen.
Kaptál már naponta 20-25 bántalmazó, alázó üzenetet váltakoztatva békülékeny, szexközpontú mondatokkal? Én igen. 5 hónapon keresztül máig.
Ezen a héten viszont már csak napi 5 érkezik, de egy is sok lenne. És nem tilthatom le, mert még nincs vége. És ha nincs vége, akkor nem hibázhatok. Nem tehetem meg, hogy még jobban magamara haragítom, hiszen a legnagyobb döfést már így is megtettem: kiszállok az életéből. Ha sikerül. HA sikerül. De sikerülnie kell, mert nem vagyok egyedül.
Vannak gyerekeim, akik miatt mindent ki kell bírnom. Akik megérdemlik, hogy ne rajtuk vezessem le minden egyes nap azt a feszültséget, amelyet ez a vadbarom okoz. És ami még ennél is fontosabb, neki tilos megtudnia, hogy még mindig hat rám. Negatívan ugyan, de ezek is érzések. Az ilyen személyiségnek pedig mindegy, hogy hogyan, csak hasson. A közöny a legnagyobb ellensége, és nekem közönyösnek, közömbösnek kell tűnnöm a szemében. Még bírom. De meddig?
Fotó: Freepik.
